A közösségi oldalakon egyre gyakrabban látom, hogy éttermek, kávézók, kocsmák és más vendéglátóhelyek egyszerre szeretnének kinyitni, mintegy demonstrációként jelezve ezzel a kormánynak, hogy ideje valamit tenni, mert ez így nem mehet tovább. Pár vendéglátóhely országos szinten már próbálkozott ezzel, de, ahogy arról tegnap beszámoltunk, egyiket-másikat igen szigorúan megbüntették. Az persze egy másik kérdés lesz, hogy mit kezdenek ezzel a szituációval, ha több száz, esetleg több ezer vendéglátóhely egyszerre megjelenik. Jogászként nyilván nem tudom senkinek azt tanácsolni, hogy menjen bele egy ilyen megmozdulásban, azonban, ha a dolog emberi oldalát nézem, akkor nagyon is megértem a vendéglátósokat. A következőkben megpróbálom röviden összefoglalni, miért nagyon rossz a helyzet ebben a szférában, és miért kellene valami valódi megoldást találni, az eddigi, többségében inkább látszatintézkedések helyett.
Mennyit segít a kiszállítás?
A vendéglátóhelyek ugyebár a személyes fogyasztás mellett az elvitelre és a kiszállításra támaszkodhatnak. Azok a helyek, akik főleg ezzel operáltak eddig is, most talán valamivel kevésbé élik meg drasztikusan a helyzetet, de akiknek a fő profilja a helyben fogyasztás volt, azok számára ezek az időszakok elég nagy gondot jelentenek (ráadásul erős a gyanúm, hogy kisebb helyi vendéglátósok számára nehezebben kivitelezhető az átállás a kiszállítása, mint a multicégeknek). De az teljesen biztos, hogy, kiszállítás ide vagy oda, ez az állapot minden vendéglátóhelynek veszteséges.
Eleve magának a kiszállításnak nagyobb költségei vannak. Tegyük hozzá, egy nagyon üdvözítő kormányzati döntés volt a kiszállításos és elviteles ételek ÁFÁ-jának a 27 %-ról 5%-ra csökkentése, ez igen jelentős költségcsökkenéssel járt. De még így is megjelenik a csomagolási költség, a szállítás díja, illetve, ha ételrendelő oldalakkal kötnek szerződést, akkor a nekik szánt összeg. Ezek a költségek egy része persze ráhárítható a fogyasztókra, de a teljes költség aligha (akkor lehet, hogy emiatt nem őket választanák).
Ezenkívül a kereslet csökkenése is borítékolható. Az ebédmenük tekintetében talán még nagyjából fenntartható a korábbi állapot (bár itt is biztos vannak, akik homeofficeban inkább összedobnak valamit maguknak, mint, hogy rendeljenek), de az ünnepi és baráti vacsoráknak az a fajta hangulata, hogy csak le kell ülni, eléd teszik a még friss és finom ételt, utána nem kell még elmosogatni sem, azért otthon már jóval kevésbé van meg. És biztos vagyok benne, hogy sokan, akik egyébként elmennének egy étterembe, egy ilyen szituációban inkább a főzést választják.
Arról se feledkezzünk meg, hogy még ha a vendéglátós meg is marad valahogy, erre az időre könnyen lehet, hogy másokat el kell bocsájtania. Szerencsés esetben még megoldja úgy, hogy mondjuk, akik eddig pincérként dolgoztak, azokat átállítja futár-feladatokra, de ez nem mindig kivitelezhető, ráadásul nem is biztos, hogy lesz akkora kereslet, hogy mindenkit alkalmazzon. A kormány ugyan átvállalta a járulékok egy részét, de ha nincs vagy nincs elég bevétel, akkor a csökkentett kiadás kifizetése is sok lehet. Ráadásul a vendéglátásban dolgozó személyeket nem valószínű, hogy arra a néhány hónapra bárki felvenné valami más munkára, hiszen mire betanulna, addigra a veszélyhelyzet elmúlik, és megy vissza a vendéglátásba.
És jöjjön még egy utolsó érv a kiszállítás ellen: ez igazából csak az éttermek vagy az egyedi terméket előállítók számára opció. Egy kocsma, ami alapvetően bolti termékeket árul, és a társaság, a hangulat meg a meccsek miatt járnak oda, egy ilyen piacon egyszerűen nem rúghat labdába. A panziók szintén gondban vannak, mert üzleti útra nagyon kevesen járnak, és ők egyáltalán nem tudnak online szolgáltatást nyújtani. Így van, aki számára ez semmilyen opciót nem jelent.
Mennyire indokolt a vendéglátó intézmények bezárása?
Ebben a kérdésben azért nem szívesen foglalok állást, mert a virológia nem a szakterületem, nyilván nehezen ítélem meg. Jelen pillanatban látni kell, hogy rengeteg álláspont kering. Vannak, akik szerint a jelenlegi korlátozások sem elegendőek, a vírus visszaszorítása érdekében sokkal szigorúbb intézkedések kellenének, más vélemények azonban azt állítják, hogy már így is felesleges ez a szigor. A magam részéről ebbe nem szeretnék belemenni.
Van azonban egy másik aspektus, amit nem hagyhatok szó nélkül. E téren engedjék meg, hogy megosszak némi élményt a mindennapjaimból. Én is meg édesapám is reggel rendszeresen buszra szállunk. Én dolgozni megyek, ő a piacra vagy a vásárcsarnokba bevásárolni. Mindketten azt látjuk, hogy a reggeli buszok Pécsett tömve vannak, a szükséges járatbővítés itt nem igazán valósult meg. Ő a piacon tapasztalja azt, hogy szinte mindig kígyózó emberek vannak, én pedig nem kevés embert látok az Árkádban, ha mondjuk oda megyek valamit vásárolni. És azért az Intersparnál is gyakran látok viszonylag nagy sorokat.
Számomra ez egy komoly dilemma: ezeken a helyeken nem igazán lehet korlátozni a mindenkori létszámot és távolságtartásra is inkább csak kérni lehet az embereket, tehát elég nehezen kontrollálható közeg. Ezzel szemben az éttermek férőhelye már most szabályozott jogilag, ezek csökkentése a veszélyhelyzetre tekintettel lehetséges volna (asztalok létszáma is csökkenthető), az asztaltávolságok is megtarthatók lennének, és így az egész sokkal inkább kontroll alatt tartható. Ezzel nem azt mondom, hogy azonnal ki kell nyitni mindent, és azt sem, hogy zárjunk be azonnal mindent, de azt érzem, hogy a két területen a védekezés nem túl arányos.
Mit kellene tenni?
Picit úgy érzem most már, hogy bármi történik, az – legalábbis részben – eső után köpönyeg lesz. Azt gondolom, hogy a kormányzatnak vagy jóval nagyobb arányú fizetést és járulékot kellett volna, hogy átvállaljon a válsághelyzetben, vagy végiggondolni, hogy miként tudja a bezárt vendéglátósok munkáját valami kormányzati/önkormányzati célra felhasználni és ezáltal a saját szakterületén alkalmazni őket. De most már nehéz mit tenni, főleg ez utóbbi kérdésben.
Viszont mindenképpen szükséges lenne valamiféle érdemi párbeszéd a kormányzat és a vendéglátósok között, hogy milyen körülmények között lehetne esetleg újranyitni, ha pedig a jelenlegi vírushelyzet erre tényleg nulla esélyt ad, milyen további kompenzációban részesülhetnek. Az önkényes megnyitást nem tartom jó megoldásnak (bármennyire is megértem az okát), mert ha nincs elég vendéglátóhely, ami részt vesz benne, akkor egyszerűen megbírságolnak minden újranyitót. De ha van elég csatlakozó hely, akkor sem hiszem, hogy ez hosszú távon fenntartható lenne. Inkább az érdemi párbeszéd az, amit mindkét oldal részéről preferálni kellene. Csak ez tipikusan annak az esete, amikor kettőn áll a vásár…
A Bahir.hu is szeretne a lehetőségeihez mérten segíteni a Baranya megyei vendéglátósoknak. Ezért, ha bármely helyi (ideértve a Pécsen kívüli baranyai településeket is) étteremnek van olyan egyedi, szezonális ajánlata, amelyet szeretne megosztani, írjon nekem az andras.dr.szabo@gmail.com e-mail címre és cikk formájában beszámolunk róla.
