Kozármisleny abban a szerencsés helyzetben van, hogy rendezettségével és különleges bájával évek óta vonzza magához a minőségi életre vágyó embereket. Így volt ez akkor is, mikor Áldozó László festőművész, feleségével 1994-ben Sopronból Kozármislenybe költözött.
A május 6-án, 87. születésnapját ünneplő, kozármislenyi otthonában ma is aktívan tevékenykedő Laci bácsi a várostól munkája elismeréseként az elmúlt években megkapta a Kozármislenyért Emlékérem megtisztelő kitüntetést, majd 2019-ben pedig Kozármisleny Díszpolgára lett.
Hobbija a vasútmodellezés. 7 m2-es terepasztalt épített sok évtizedes munkával. Napjainkban folyamatosan építi a mobil terepasztalt Csongor dédunokájának, hogy minél előbb láthassa a kisfiú örömmel csillogó rácsodálkozását a vasútmodellek világára.
Az örökmozgó alkotóművész alapító tagja a Soproni Képzőművészeti Társaságnak, és hosszú éveken keresztül aktívan részt vett kiállítási programjaiban. Neve a „Kisalföldi Művészek Lexikonja”-ban, valamint a „Sopron Vármegye Képzőművészete a XVIII-XX. században” című albumában is megtalálható. Folyamatosan festi szűkebb és tágabb környezete szépségeit és épített örökségének ecset alá kívánkozó részleteit.
Az elmúlt években olajpasztellel elkészítette a Sopront bemutató 110, majd később a Pécset megörökítő 84 képből álló sorozatát. Jelenlegi lakóhelyéről, Kozármislenyről eddig több, mint félszáz képet rajzolt, festett, alkotott.
A városban élők által jól ismert, és kedvelt Áldozó László festőművészt közelgő születésnapja alkalmából kerestem meg, hogy hírt adhassak hogylétéről és mindennapjairól.
Milyen egészségi állapotban talál a 87. születésnap?
Apróbb kihágásoktól eltekintve remekül érzem magam. A vérnyomásom kissé rakoncátlankodik, egy hónappal ezelőtt szívkatéterezésen estem át, de próbálom tartani magam. A vírus elleni védőoltásokon túl vagyok, szerencsére meg sem éreztem a beadást. Igyekszem minden napot munkával, értelmes elfoglaltsággal megtölteni.
Milyen munkába kezdtél így a bezártság idején?
Belekezdtem a „Dunántúl városai” sorozat elkészítésébe, és 110 dunántúli város egy-egy jellegzetes vagy éppen a fantáziámat megmozgató épületét örökítem meg. Közben a fiam rávett, hogy megírjam az életem történetét, abban is már az egykori katonaéveimnél tartok. Nagyszerű dolog felidézni életem meghatározó eseményeit, fordulatait, munkás hétköznapjait vagy éppen a festőművész mestereimhez Merész Károlyhoz, Ákos Ernőhöz, Szarka Árpádhoz, Balázs Bélához, Roisz Vilmoshoz kötődő éveimet, de a visszaemlékezés néha egészen fel is kavar, ami aztán álmatlan éjszakákhoz vezet.
Az új alkotásokat mikor ismerhetjük meg?
Sajnos ez a pandémia nagyon sok tervemet keresztülhúzta. Legalább három kiállításra való képanyaggal rendelkezem, és most ezekhez társul az új, a dunántúli városokat bemutató sorozat. Közben terveztem egy átfogó életmű kiállítás összerendezését, de mindebbe a járvány közbeszólt. A művek adottak, készen vannak, már csak egy terem kellene hozzá, és máris szögre akaszthatóak lennének a korai időszakomtól a napjainkig megszületett alkotásaim, és máris adott az egy-egy festői korszakomat jól bemutató és felvonultató életmű kiállítás.
