StyleTöbb, mint Baranya. A hírek itt kezdődnek.

1916. május 21-én hunyt el Görgei Artúr, 1848–49-es honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezére. Görgei rendkívül hosszú életet élt, 98 éves volt, ami még ma is soknak számít, pláne a százévvel ezelőtt. Görgei a magyar történelem egyik legméltatlanabbul támadott alakja, sokak szemében még ma is áruló, úgy is halt meg és emlékét a mai napig nem sikerült rehabilitálni. Pedig ha van olyan történelmi személyünk, aki érdemes lenne arra, hogy hősként tiszteljük az éppen ő lenne.

Görgey Artúr 1818. január 30-án született a felvidéki Toporcon, elszegényedett nemesi családban. Apja rangon alul nősült, ezért nagyanyja megszakított minden kapcsolatot a családdal. Az ifjú Görgey (1848-ig y-al, utána i-vel írta a nevét), tanulmányait Késmárkon kezdte, tanárnak készült, de apja unszolására végül katonai pályára adta a fejét, 1837-ben már hadnagy lett, 1842-ben a Nádor-huszárokhoz került, már főhadnagyi rangban. Görgey ekkortájt éledt fel benne a nemzeti érzés, újfent elkezdte gyakorolni és használni az anyanyelvét (a német helyett), apja halála után 1845-ben le is szerelt a seregből, és Prágában kezdett el vegyészként dolgozni.

Éles eszű ifjú volt, gyorsan tanította el a kémia és a vegyészet művészetét, előkelő folyóiratokban publikált, későbbi katonai sikereit is ennek tudta be.

Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm… Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felől: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni.

1848-ban a márciusi események foglalkoztatták, májusban a honvédség megszervezésére kiadott felhívására nem Pestre utazott, és jelentkezett a hadseregbe.

A szabadságharc során felfelé ívelt a karrierje, századosként kezdte, nyáron már Batthyány Lajos mellett katonai titkár lett, később külföldről fegyvereket, ágyukat szerzett be a magyar honvédség számára. Ő szorgalmazta azt is, hogy a lőszerhiány miatt gyutacs gyár épüljön az országban. Katonai tehetséges számos alkalommal mutatkozott meg, a téli és a tavaszi hadjáratban is kulcsszerepet játszott, az osztrák és horvát seregeket is többször szétverte csapataival, Budát is ő foglalta vissza, Komáromot felmentette az ostromzár alól, 1849. május 27-én kinevezték altábornaggyá. Egyúttal megkapta a Magyar Katonai Érdemrend I. osztályát is (ezt rajta kívül csak Bemnek adták meg), de egyik jutalmat sem fogadta el. A diadalmas április eleji csaták után felajánlott gödöllői kastélyt és koronauradalmat is visszautasította.

Nyárra a fiatal magyar honvédséget felőrölték a harcok, na meg az orosz cári csapatok színrelépése. Görgei a katasztrofális temesvári vereség után, már tudta, hogy nincs értelme a harcot folytatni, a kormány is felhatalmazta őt, hogy tárgyaljon az orosz küldöttséggel, minden hatalmat rá ruháztak, pár napra kvázi diktátor lett belőle. Kossuth egyértelműen kibújt a felelősség alól, és azt teljes egészében Görgeire hárította. Azonban a cári seregek nem kívántak tárgyalni, számukra az egyetlen elfogadható opció a fegyverletétel volt, melyet 1849. augusztus 11-én az aradi haditanács (mintegy 80 fő, köztük több későbbi aradi vértanú tábornok) meg is szavazott. Görgei a határozathozatal idejére elhagyta a termet („kötelezve magam, hogy határozatuk értelmében fogok cselekedni”). Két nappal később a magyar sereg Világosnál letette a fegyvert, a szabadságharc pedig elbukott.

Görgei az áruló?

Kossuth már szeptemberben a vidini levelében árulónak nevezte Görgeit, akire ez a jelző gyakorlatilag ráégett.

„Görgeit felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.”

Görgei – bár lényegében felajánlotta magát, hogy rajta álljanak bosszút a fegyverletétel után – nem került akasztófára az orosz cár közbenjárása miatt. Még hosszú börtönnel sem sújtották, Ausztriába internálták.

Görgei a hős.

Görgei 1849 augusztusában nem cselekedhetett másképp, az egyetlen felelős döntés a fegyverletétel volt: több tízezer magyar katonát mentette meg ezzel a cselekedetével, innen is nézve egyértelmű: Görgei nem áruló. Görgei hős. A magyar történelem egyik legnagyobb, és legtragikusabb hőse. Hős, aki árulóként volt kénytelen élni, és meghalni.

„Más ember elpusztult vagy megőrült volna olyan sorsban, mint ami neki osztályrészül jutott, de ő a kivételes emberek kemény jellemével nyugodtan tűrte a vádakat, és nem kért kegyelmet senkitől. De nem mondott le az önérzetéről egy pillanatra sem. Férfiasan kiállta a reá zúdított vádak áradatát, és mikor a világosi kapituláció miatt árulással vádolták, százszor megismételte, hogy ma sem tenne máskülönben, ha ugyanolyan viszonyok közé állítanák” – írta róla a Pesti Napló.