Czibor Zoltán 1929. augusztus 23-án született Kaposváron. 19 évesen mozdonyvezetőként dolgozott, amikor 1948-ban a budapesti ifiválogatott játszott a nyugati fiatalok ellen. Czibor, aki ekkor Komáromban focizott a munka mellett, bekerült a vidéki csapatba, ahol teljesen összezavarta a rá ügyelő védőket ördöngös cseleivel és kiismerhetetlen mozgásával. A fiatal balszélső olyan mély benyomást tett a magyar foci vezetőire, hogy 10 nappal később már ifjúsági válogatott lett! Innentől nem volt kérdés, hogy nem maradhat Komáromban, hanem a magyar focit uraló fővárosba kell kerülnie.
Az érte zajló versenyfutást végül a Ferencváros nyerte, még 1948-ban odaigazolt. A következő szezonban így összeállt az azonnal legendássá váló Budai-Kocsis-Deák-Mészáros-Czibor támadósor. A szezon végén a Fradi 11 pontos előnnyel bajnok lett, a 30 mérkőzésen 140(!) gólt szerzett, ezekből Czibor 15-öt vállalt magára. Szinte berobbant a magyar futballba, ő lett a legjobb balszélső, 1949. május 8-án pedig már Ausztria ellen játszott a nagyválogatottban. Alig egy évvel azután, hogy még mozdonyvezetőként dolgozott!
A magyar labdarúgás világában 1950-ben bekövetkező kommunista fordulat aztán őt sem hagyta békén. A cél a Honvéd mindenáron való megerősítése volt, miközben a Ferencvárost fasiszta csapatnak titulálták. A zöld-fehérek új nevet kaptak, a keret pedig szétszéledt. Czibor azonban nem hagyta magát betörni, a katonai behívó elöl (amivel a Honvédba került volna) Csepelre igazolt. Két évet lehúzott a munkásosztály csapatánál, de végül megérkezett a behívó. Végül hosszas huzavona után Farkas Mihály személyesen helyeztette át a Honvédhoz.
A korszak egyik sztárcsapatának állandó tagja lett, kétszer lett bajnok. A válogatottból sem szorult ki, még Csepelről sem. Tagja volt az 1952-es olimpiai bajnok és az 1954-es vb-ezüstérmes csapatnak is, pályára lépett a legendás 6:3-on is Londonban. Összesen 43 válogatott meccset játszott, ezeken 17 gólja volt.
Czibor Zoltán több 2010 után publikált forrás szerint az állambiztonság ügynöke volt 1953-56 között. Azt ezek a források is elismerik, hogy operatív munkát nem végzett, de még így is erős kritika érte ezeket a véleményeket. A dossziéja állítólag eltűnt, de az elérhető információk alapján Ferencz József ÁVH-s alhadnagy szervezte be, tartótisztje az „Eperjesi” fedőnevű Erdélyi Jenő volt. Aktáját a disszidálása után megsemmisítették, de amikor 1958-ban a Barcelona játékosa lett, az államvédelmi felettesek felkérték „Eperjesit”, hogy Czibor jelentései alapján, emlékezetből írjon egy beszámolót – ebből született a „Vasutas” fedőnevű akta, melynek tartalma a Történeti Levéltár O-11911 sorszámú iratanyagából ismerhető meg. Az ügynöktörvény értelmében ez önmagában nem elegendő annak alátámasztására, hogy Czibor valóban ügynök volt, de Koós Levente szerint, történészi szemszögből nyilvánvaló a futballista besúgói mivolta, szerinte az előkerült dokumentumok kiállják a forráskritika próbáját.
Czibort vélhetően megzsarolták, ahogy a korban ez szokás is volt, fő feladata Puskás szemmel tartása lehetett, de ennek nem tett eleget. Alig jelentett valamit, és ha igen, az is használhatatlan volt a hatóságok számára.
1956-ban aztán a Honvéd novemberben Bécsbe utazott, hogy európai, majd illegális dél-amerikai körútra induljon. A túra végeztével a csapat több tagja (így például Puskás is) úgy döntött, hogy nem tér haza. Czibort a korábbi válogatott játékos, Sárosi György csábította az AS Romához, de eltiltása miatt nem léphetett ott pályára. A nehéz helyzetbe került balszélsőt Kubala László segítette ki, aki akkoriban a Barcelona egyik legjobb játékosa volt. Rajta keresztül került a katalán sztárcsapatba, ahol három évig játszott 1958-61 között. Nyert bajnokságot, kétszer Vásárvárosok Kupáját, 1961-ben pedig BEK-döntőt. Közben odaigazolt korábbi csatártársa, Kocsis Sándor is, vele, Kubaláva és Luis Suarezzel Európa egyik legrettegettebb támadósorát alkották. A sors iróniája, hogy a BEK döntőt ugyanabban a stadionban vesztették el a Benfica ellen, mint korábban a vb-n: Bern, Wankdorf Stadion.
Ezután a Barcelona nem tartott már rá igényt, egy évig még játszott a városi rivális Espanyolban, majd Svájcban, Ausztriában és Kanadában vezetett le. Barcelonában telepedett le, megnyitotta a Kék Duna nevű kocsmáját, amit fiával közösen vezetett. Miután kapcsolata elhidegült a családjával (feleségétől el is vált), eladta a kocsmát és 1990-ben hazatért. Komáromban telepedett le, ahol megalapította a Komáromi FC-t, amelynek elnöke is volt. 1997. szeptember elsején hunyt el.
Forrás: Wikipedia
