Az ősi kelta hagyományokban a Samhain az egyik legjelentősebb ünnep, az új év kezdete. Október 31-én sötétedéskor kezdődik és másnap estig tart. A kelta népeknél az ünnepek a sötétséggel (sötétedéssel) kezdődnek, mert a sötétség megelőzte a fényt. Így a tél kezdete az év kezdete.
Rengeteg, területenként eltérő hagyomány társult ehhez a naphoz. Az „alapkoncepció” azonban mindenhol nagyjából azonos: ezen az éjszakán a világ rendje felborul, fellibbennek az evilág és a túlvilág (természetfeletti) közötti határok. Megnyílnak a sídhk (tündérdombok), és az emberfeletti lények, valamint a halottak szabadon járhatnak köztünk. De nemcsak a holtak jutnak fel az evilágba, ilyenkor evilági hősök is könnyen bejuthatnak a sídh birodalmába. Ilyen történetet mesél el az Echtra Nerai (Nera kalandjai).
Samhain ünnepéhez számtalan szertartás kapcsolódik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Szokás volt örömtüzek gyújtása. Ilyenkor a család körbeülte a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást. A különböző jelekből való jóslás is igen elterjedt volt a nép körében.
A samhain az angolszász területeken a Halloween ünnepben él tovább, amelynek kialakulására azonban a római hagyományok, így Pomona, a gyümölcsök númenének ünnepe és Feralia, a holtak emléknapja is hatással voltak. A Halloween jelentése: mindenszentek éjszakája – All Hallows’ Eve.
Halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat! (kb: Csokit vagy csalunk!) kiáltással szólítják fel a háziakat állásfoglalásra, hasonlóan a magyar adománygyűjtő betlehemezéskor vagy Gergely-járáskor, Balázsoláskor elhangzó „szalonnát, szalonnát, ha nem adnak szalonnát, kifúrom a gerendát!” kiáltáshoz. A gyerekek Halloweenkor édességet kapnak, és többnyire baráti társaságban, jelmezbált rendezve, vidáman ülik meg az új év kezdetét jelző ünnepet, hasonlóan Szilveszter napjához.
Forrás: ezenanapon.hu, Wikipédia
