Az az alapvető állítás, hogy ha egyéni szinten az emberek sokkal környezettudatosabb döntéseket hoznának, például milyen termékeket veszünk le a boltok polcairól, az sokkal zöldebb és fenntarthatóbb irányba billenthetné el a piacgazdaságot. Ez a pusztán egyéni szintről kiinduló szemlélet abból a szempontból nem pontos hozzáállás, hogy az individuális döntések és cselekedetek nem feltétlenül vannak hatással a közösség egészére.

Ha valaki nem rendelkezik a megfelelő információkkal vagy egyénileg a „helyes” döntés meghozása túl nagy hátránnyal járnak akkor ebben az esetben sem lehet elvárható, hogy az egyén a saját kárára döntsön. Még akkor sem feltétlenül, ha ez a döntés a közösség egészére nézve kedvező lenne.

Az egyéni döntésekkel szemben a közösség által mutatott viselkedésforma és értékválasztás nagy hatással lehet az individuum számára. Bernáth László azzal a példával szemléltette ez, hogy ha a közösség úgy dönt, hogy nem visel maszkot, akkor az egyénnek is megváltozhat a témával szemben a hozzáállása. Vagy ha azt látjuk, hogy a többi ember sűrűn használ az autóját akkor mi is sokkal kevésbé számolunk a saját káros anyag kibocsátásunk következményeivel, mondván a mi gépjárművünk kipufogott gázainak negatív hatása a többiek környezetkárosításához képest elenyésző.

Viszont ez a hatás pozitív irányba is működhet, ha azt látjuk, hogy a közösség nagy része környezettudatosan él akkor egyénileg is nagyobb lehet a hajlandóság erre. Így a közösségek véleményét és cselekedeteit nagy mértékben befolyásolni és meghatározni tudó csoportoknak vagy személyeknek nagyon fontos a szerepe.

Ahhoz, hogy változásokat lehessen elérni nyilván fontosak az egyénileg meghozott döntések, de valódi és igazán nagy mozgatóerővel a közösségek rendelkeznek.

The post Kinek a felelőssége a környezetvédelem? – Zöld Egyenlőség appeared first on BaHír.