Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a Budapest Pride kapcsán szenvedélyesen kiállt az LMBQT-közösség jogaiért, figyelmeztetve a magyar kormányt. Ugyanakkor az európai nemzeti kisebbségek közösségi jogait továbbra sem ismeri el az Európai Unió vezetése, ott szó sem lehet arról, hogy beleszóljanak egy tagállam kormányának akár elnyomó, nacionalista politikájába.

Kiábrándító: pontosan azon a napon, amikor von der Leyen asszony Budapest Pride-ügyi figyelmeztetése elhangzott, az Európai Bíróság jóváhagyta az Európai Bizottság döntését, miszerint az Európai Bizottság nem hajlandó foglalkozni a Minority Safe Pack-kel, az Európai Nemzeti Kisebbségvédelmi javaslattal.

Az előterjesztést egyébként európai aláírásgyűjtés, az EU szabályainak megfelelő polgári véleménnyilvánítás előzte meg. Az egyik kezdeményező a Székely Nemzeti Tanács volt, de rengetegen támogatták, a katalánoktól kezdve a belgiumi német kisebbségen keresztül a korzikaiakig (akiknek éppen most Macron megtiltotta az anyanyelv hivatalos használatát a helyi parlamentben).

Vagyis Ursuláék lelkesen kiállnak akármikor az LGBTQ-kisebbségért, de a nemzeti kisebbség fogalma és jogai nem léteznek számukra! Az önkormányzati képviselőkből álló Régióbizottságban az European Aliance (Európai Szövetség) politikai csoport – ennek tagja volt Kóbor -, az Európai Parlamentben pedig az European Free Aliance (Európai Szabad Szövetség) pártcsalád frakciója volt az ügygazda. Ennek a regionális és nemzeti kisebbségi pártokat tömörítő pártcsaládnak magyarországi tagja nincsen, de tagja a sepsiszentgyörgyi székhelyű Székely Nemzeti Tanács.

„Az Európai Unió Bírósága (EUB) meghozta végső ítéletét a Minority SafePack kezdeményezés (MSPI) ügyében, elutasítva a fellebbezést, és helyben hagyva az Európai Bizottság döntését, amely nem tett javaslatot jogalkotási intézkedésekre az európai polgári kezdeményezés nyomán. Ez csalódást keltő eredmény több mint egymillió uniós polgár számára, akik támogatták az MSPI célkitűzéseit, vagyis Európa őshonos nemzeti kisebbségeinek kulturális és nyelvi jogainak védelmét és előmozdítását” – közölte az EFA brüsszeli titkársága.

„Miközben teljes mértékben tiszteletben tartjuk a Bíróság döntését, az Európai Szabad Szövetség (EFA) és partnerei mély aggodalmuknak adnak hangot amiatt, hogy az Európai Unió ismét elmulasztotta a lehetőséget arra, hogy igazságosabb és befogadóbb társadalmat teremtsen minden polgára számára. Ez a döntés nem csupán jogi következtetés, hanem politikai üzenet is. Szomorú módon azt jelzi, hogy több mint egymillió európai polgár hangját – akik demokratikus jogaikkal élve támogatták az európai polgári kezdeményezést – következmények nélkül figyelmen kívül lehet hagyni. Kétségbe vonja az európai intézmények valódi elkötelezettségét a demokratikus részvétel, a sokszínűség és Európa kulturális gazdagságának védelme iránt.”

Az Európai Szabad Szövetség több száz civil társadalmi szervezettel együtt továbbra is teljes mértékben kiáll az MSPI célkitűzései mellett. Lorena López de Lacalle, az EFA elnöke és a baszk Eusko Alkartasuna (EA) párt tagja így nyilatkozott:

„Nem hagyjuk, hogy ez az ítélet elhallgattassa Európa nemzeti kisebbségeinek és nyelvi közösségeinek követeléseit. Az ő jogaik nem másodlagosak, és nem képezik alku tárgyát. Nem fogadjuk el, hogy az EU hátat fordít saját polgárainak, amikor azok elismerést, egyenlőséget és méltóságot követelnek. Az EFA továbbra is harcolni fog minden politikai szinten – helyi, regionális, nemzeti és európai szinten egyaránt –, hogy biztosítsa a kisebbségek jogainak teljes körű tiszteletben tartását és jogi védelmét.”

Frank de Boer, az EFA alelnöke, az MSPI szövegének szerzője és a fríz Nemzeti Párt (FNP) tagja (németországi kisebbség) és Anke Spoorendonk, az EFA pénztárosa, a dél-schleswigi választók szövetségének (SSW) tagja (németországi dán kisebbség) pedig a következőket emelte ki: „Eljött az idő, hogy politikai útra lépjünk. A céljaink változatlanok. Folytatjuk.”

Szavaik azt a szélesebb körű érzést tükrözik, amelyet minden érintett oszt: bár az MSPI jogi értelemben lezárult, politikailag és erkölcsileg öröksége tovább él. Az európai kisebbségi jogokért folytatott mozgalom messze nincs vége. Az EFA és szövetségesei fokozni fogják erőfeszítéseiket az Európai Parlamentben, a nemzeti és regionális törvényhozásokban, valamint a civil társadalomban, hogy valódi, kézzelfogható előrelépést követeljenek a nemzeti kisebbségek és nyelvi közösségek védelme és támogatása terén.

The post Kóbor József von der Leyenről: „LMBTQ: igen, nemzeti kisebbségek: nem” appeared first on BaHír.

Az alábbiakban Vági Márton írását változtatás nélkül közlöm:

Kormánypártisággal nem vádolható média felületek is arról számoltak be, hogy a DK-MSZP-Momentum-Párbeszéd féle ellenzék néhányszáz, jó esetben 1-2 ezer embert tudott a Kossuth térre vinni vasárnap.

A Telex élő tudósítása szerint pár százan gyűlhettek össze a Parlament előtt a három órakor kezdődő tüntetésre, de még így is szellős volt a tér a kezdéskor.

Hozzátették: egyértelműen inkább idősebbek mentek ki az ellenzéki pártok tüntetésére, aktivistákból pedig gyakorlatilag csak DK-sokat és MSZP-seket látni. A lap negyed órával a meghirdetett kezdés után azt írta, hogy: „akár ezren is lehetnek”.

Összehasonlításképpen: február 16-án 150 ezren tüntettek a Hősök terén a gyerekvédelmi rendszerben áldozatul eső gyerekek mellett.

Az a helyzet, hogy szerintem senki sem kíváncsi Gyurcsányékra, az MSZP-re, a Párbeszédre meg a Momentumra, de egyébként ez 2010 óta minden választáson is látszik sajnos – lévén a Fidesz mindegyik választáson felmossa a padlót ezekkel a pártokkal. Én nem tudom mi a megoldás, meg hát valóban könnyű a lelátóról pofázni és szidni azokat, akik ha csetlő-botló módon is, de próbálnak a pályán focizni, de amíg Gyurcsány ott van az ellenzék soraiban, meg a teljes óbaloldal, addig Orbán hatalma garantált.

Aki ezt nem látja, az vagy vak, vagy hülye, vagy naiv. Sajnálom.

Forrás: Vági Márton

The post Szellősre sikerült a vasárnapi közös tüntetés appeared first on BaHír.

A siklósi polgárokkal való párbeszéd folytatásaként, korábban példa nélküli gyakorlatként bevezetett kérdőívek kilenc pontban – köztük több esetben szövegesen is kiegészíthető módon – érintik a közterületek fejlesztését, rendezvényeket, a máriagyűdi városrészt, és a pályázatokat is.

A beérkezett válaszokat feldolgozva, majd transzparens módon értékelve az azokban foglalt vélemények, javaslatok a következő önkormányzati ciklus programjait is nagymértékben meghatározzák.

Az anonimitást biztosító kérdőíveket február 20-ig a Városházán, a könyvtárban vagy a máriagyűdi közösségi házban lévő gyűjtőpontok bármelyikébe el lehet juttatni. – írja a Siklósi Hírek.

A bahir.hu oldalon minden nap érkeznek a friss, aktuális hírek.

The post Siklóson a polgárok véleményét várják appeared first on BaHír.

Az alábbiakban Vági Márton írását változtatás nélkül közlöm:

Pulzus közvélemény-kutató (Závecz Tibor érdekeltsége) múlt heti mintavétele után arra jutott, hogy ha most tartanák a főpolgármester-választást, Karácsony Gergelyre a budapestiek 38 százaléka szavazna, Vitézy Dávidra 16, míg a fideszes fővárosi főispán Sára Botondra 18 százalék.

A Válasz Online értesülései szerint ráadásul Karácsonyék belső mérései is nagyon hasonló eredményeket hoztak.

Magyarul.

Budapesten van 38 százaléknyi ember, aki az úgynevezett óbaloldalra/összefogásra szavazna és van 62 százaléknyi ember, aki nem arra. Ebből a 62 százalékból vinne el az LMP a jelek szerint 16 százalékot, ami két dolgot jelent. Egyfelől azt a16 százalékot nem a fideszes jelölt fogja megkapni, másfelől Karácsony a jelek szerint így is, úgy is nyer, Budapesten annyira gyenge a Fidesz, hogy esélyük sincs. Ellenben simán lehet, hogy az a 16 százalékból, aki az LMP-re és Vitézyre szavaz, lenne olyan, aki – ha nem lenne Vitézy – a Fidesz-jelöltjére szavazna (persze olyan is, aki Karácsonyra, meg olyan is, aki nem szavazna), mert egészen biztosan sokan nem elégedettek Karácsony munkájával.

A magam részéről egyáltalán nem óhajtok semmilyen összefogást, 2022-ben az a formátum elbukott, aki mást mond az vagy önmagát hülyiti, vagy hazudik, nyilvánvalóan kiderült, hogy 2+2+1 az nem 5, hanem csak 3, de talán még annyi se. Azt sem óhajtom, hogy azok az ellenzéki szereplők, akik 2019-ben pozíciókat nyertek mostantól életük végéig ott maradhassanak, csak azért, hogy „nehogy visszatérjen a Fidesz”.

Választópolgárként azt szeretném, hogy választhassak, és lehetőleg ne csak kettőből. Ha én például Budapesten élnék, szinte biztos, hogy nem szavaznék Karácsonyra, de nyilván a Fideszre se, szavazni viszont 18 éves korom óta mindig elmentem, emiatt nekem tök jó opció lenne Vitézy. Azt is elfogadom, akinek nem az, de én azért alapvetően a Fideszen kívül az úgynevezett óbaloldalt sem szeretem, egyébként már 2021-ben azt javasoltam az LMP-nek, hogy két lista legyen 2022-ben: egy óbaloldali, egy pedig ahol az akkori LMP-Momentum-Jobbik lett volna. Így utólag látszik, hogy rosszabb biztos nem lett volna a helyzet, sőt.

Egyszerűen fogadjuk el végre, hogy vannak olyan szavazók, akik sem Orbánért, sem Gyurcsányért, sem Fideszért, sem a DK-MSZP-ért nem lelkesednek. Alternatíva viszont nekik is kell. Egyébként tegnap Donáth Anna hirdette meg a programját, ahogy az elmúlt hónapokban úgy most is beleállt a DK-ba, a mostani populista hatalommal és a 2010 előtti világgal szemben hirdette meg programját. Izgatottan várom, hogy ezek után a Momentum a DK-val és az MSZP-vel indul-e közös listán, Budapesten. Olyanokkal, akikkel szemben a programjukat hirdették meg.

Forrás: Vági Márton

A bahir.hu is beszámolt a legfrissebb közvélemény-kutatási eredményekről.

The post Még el sem indult, de egyre jobb pozícióban Vitézy Dávid appeared first on BaHír.

Az alábbiakban Vági Márton írását változtatás nélkül közlöm:

Vicces kép, valamilyen agyhalott fideszestől.

Ezek amúgy tényleg azt hiszik, hogy minket, liberálisokat ez triggerel.

Liberális vagyok, eszek húst, heteroszexuális vagyok, a barátnőm velem azonos rasszú, szerintem tök jó dolog ha a szülők házasok, egyébként is szép dolognak tartom a házasságot, tök jó lenne, ha MINDENKI csinálhatná legálisan.

Kár, hogy Rogán, Mészáros, Deutsch és a többi keresztény-konzervatív férfiú elvált, de egyébként a válást is támogatom, amennyiben nem működik a házasság, vagy például a pár férfi tagja a politikának köszönhetően mesésen meggazdagodik és egy nála 20 évvel fiatalabb csajra cseréli le az asszonyt, ugye Rogán Tóni.

Forrás: Vági Márton

A bahir.hu oldalon rendszeresen olvashatnak véleménycikkeket, változatos témákban.

The post Hogy is van ez? Vizet prédikálnak . . . appeared first on BaHír.

Több mint harmincéves Európa-politikai múltamnak köszönhetően az Európai Polgári Kezdeményezés születését, a döntéshozatali vitákat, a felülvizsgálatot személyesen is követtem. De az ECI-t megalkotó, majd azt módosító jogszabályt  Donáth Anna a jelek szerint nem olvasta el, és a jogalkotó eredeti szándékát sem ismerte meg. Az ECI-t ugyanis nem pártpolitikai instrumentumnak szánták, hanem valóban az európai civil társadalomnak kívántak lehetőséget adni arra, hogy közvetlen (és lássuk be, elég szerény) beleszólása legyen az uniós döntéshozatalba és jogalkotásba. Ennek megfelelően az EP képviselők nem is indíthatnak európai polgári kezdeményezést. Ilyet egy legalább hétfős csoport (polgári bizottság) tehet meg, amelynek nem is lehet tagja EP képviselő. De a hétfős csoporthoz természetesen akár a teljes EP testület is feliratkozhat támogatóként.

Feltételezem, ezzel tisztában kell legyen a Momentum politikusa is, bár Donáth Anna mégis egyes szám első személyben jelentette be, hogy elindít egy új európai kezdeményezést. Nem lennék meglepődve, ha az Európai Bizottság visszavonná a kezdeményezés regisztrációját, hiszen egy amúgy nem rossz cél érdekében egy kendőzetlenül pártpolitikai kampányt indítottak – az ECI-t felhasználva.

De ha a Bizottság szemet huny a turpisság felett, és sikerül a kezdeményezés támogatására a kötelező egymillió aláírást összegyűjteni – természetesen a tagállamokhoz arányosított aláíráskvótát alapul véve, ahogy azt is, hogy legalább hét tagállamban kell a kvótának teljesülnie – előállhat az a helyzet, hogy a Momentum EP képviselőjének mint kezdeményező civilnek kell az EP meghallgatásán megjelennie. A képviselők, így Donáth Anna párttársai előtt is, akik egy EP határozatot megalapozó jelentést készítenének elő, vitatnának és szavaznának meg, akár Donáth Anna jelentéstevő szignálásával és előterjesztésében. Abszurd lenne.

Hogy egy magyar EP képviselő az elmúlt években mivel foglakozott, az pontosan és jól nyomon követhető, visszakereshető. Elolvasható többek között, milyen hozzászólásai voltak a plenáris üléseken, milyen jelentéseket jegyzett, milyen más parlamenti előterjesztésekhez hogyan járult hozzá, milyen írásbeli kérdéssel fordult az Európai Bizottsághoz, kikkel találkozott stb. Lehet sok mindenért kritizálni az Európai Parlament működését, de kétségkívül mindenki számára jól elérhető minden egyes EP képviselő munkája. 

A momentumos Dontáh Annának számos, a magyar demokrácia és közélet szempontjából fontos megszólalása volt, zöld politikák vonatkozásában annál kevesebb. Csaknem öt év alatt ezen a területen összesen kétszer szólalt meg az EP plenáris élésen, körülbelül egy-egy percben arról, mennyire fontos a klímavédelem. Ezzel nincs is baj, hiszen tudjuk, ő nem zöld politikus, máshol vár el tőle képviseletet az európai polgár. És az is teljesen normális, ha az EP képviselők csak elég szűk szakpolitikai kérdésekben tudnak (hitelesen) megszólalni – habár szorgalmas és kitartó parlamenti munka révén igenis lehet elismerést és tekintélyt szerezni akár több területen is. Jogalkotóként azonban nem élt ilyen tartalmú kezdeményezésekkel Donáth Anna.

De akkor miért akarja a nem jogalkotó civilek eszközét elragadni? Miért csinál ebből pártpolitikát? Miért akarja a magyar választói törvényt is megkerülni, kijátszani? Hiszen az ECI aláírásgyűjtés kampánya nem kevés forrást és általában erőforrást igényel, és mint olyan, akár kiváló választási kampánnyá is fordítható. Mert a megcélzott probléma, illetve a kitűzött megoldás, az Európai Környezetvédelmi Hatóság létrehozása talán inkább lehetne magyar, semmint európai közös érdek. Igaz, a hazai aktuális problémáinkat, a teljes hazai környezetvédelmi intézményrendszer működésképtelenségét, nem létezését sem orvosolja, de elhitetné velünk, hogy majd jön a megoldás, kívülről, felülről, és nekünk ezért egy fűszálat sem kell odébb tennünk, elég, ha aláírjuk az ívet.

Ha azt reméli az EP képviselő, hogy majd egy új európai hatóság megoldja a magyar környezetvédelem problémáit, akkor ki kell ábrándítsam. A zöld hatóságot, a magyar környezetvédelmi intézményrendszert nekünk idehaza kell helyreállítanunk, kikényszerítenünk. És esetleg nem 5-10 múlva, ahogy az egy ECI kezdeményezéssel legjobb esetben is megvalósulhatna.

Úgy vélem: ha egy képviselőnek fontosak a zöld ügyek, akkor éjjel-nappal ezzel kellett volna foglalkoznia, hiszen látjuk, megéljük, mit eredményez a jelenlegi kormányzás. A hazai természeti és élővilágot áldozza fel a kormány többek között az akkugyárak és a tavainkat bebetonozó, túlépítő beruházások oltárán. Ilyen helyzetben a liberálisok kampányfogása csak súlyos politikai kárt okozhat magának az ügynek, a civileknek és végső soron a zöld politikának. Nem beszélve az „igazság-politikáról”, amit oly sokan kívánunk. Hiszen abban teljesen egyetértünk: „Hazugsággal nem lehet a hazugokat legyőzni”.

Forrás: Népszava/Kendernay János

The post Ettől semmi nem lesz zöldebb appeared first on BaHír.

Legfontosabb, amit le kell szögezni: a kivetítő felállítása teljesen szabályos volt. A Széchenyi tér közterület, használata engedélyhez kötött, az erre vonatkozó engedélyt a kivetítői bérlői megküldték, az engedélyt megkapták, ezért az jogszerűen működhetett ott. A Pécsaktuál ezzel szemben azzal érvel, hogy ez ettől függetlenül zavarja a lakosságot, és a járókelőket, Hoppál pedig elfogadhatatlan kampányeszköznek tartja. Én el tudom fogadni, hogy valakinek ez a véleménye, de ebben az esetben is lehet mit tenni. Leírok néhány lehetséges, jogszerű forgatókönyvet:

• Panaszt tesznek a helyi Választási Bizottságnál, hogy szerintük az ellenzék nem megengedett kampányeszközt használ.

• Ha egy lakó úgy gondolja, hogy ez a kivetítő olyan hangos, hogy az már zavarja a normális életvitelét, indíthat a jegyzőnél birtokháborítás kapcsán eljárást.

• Jogon kívüli eszközként petíciót lehet kezdeményezni ellene.

• Ha meg kiderül, hogy minden teljesen szabályos, akkor még mindig le lehet foglalni másik közterületet és ugyanezt a kampányeszközt alkalmazni.

Az eszköz önkényes tönkretétele nem megengedett jogi eszköz, ennek alkalmazásával egész egyszerűen jó érzéssel nem lehet egyetérteni.

A helyzetnek a komikuma, hogy éppen Hoppál Péter volt az, aki a múlt héten arról panaszkodott – mindenféle bizonyíték nélkül – hogy a baloldal rongálja a plakátjait. Ezt kicsit nézzük meg. Mi is a plakát? Egy 0-24 órában rendelkezésre álló kampányeszköz. És mi a kivetítő? Egy 0-24 órában rendelkezésre álló kampányeszköz. Akkor mégis mi a különbség? Semmi (önmagában az, hogy az egyik vizuális, a másik audiovizuális eszköz, ilyen téren lényegtelen).

Tehát a következetesség azt diktálja, hogy vagy mind a kettőt elítéljük, vagy egyiket sem. De úgy látszik Hoppál szemléletében, ha valamit ő csinál, az egy hőstett, ha ugyanezt ellene teszik, az megbocsájthatatlan bűn. Ő persze vélekedhet így, de valami biztos: Hoppál Péter ezzel a tettével ugyanarra a szintre süllyedt, mint a plakátrongálók, és innentől ha valakinek, akkor neki aztán semmi erkölcsi alapja nincs arra, hogy a plakátrongálások miatt bárkit elítéljen.

Ez a szemlélet sajnos nem egyedi. Nemrégiben olvastam a facebookon az egyik ismerősömtől, hogy Kővári Jánosnál rákérdezett, hogyha már a plakátrongálások miatt panaszt tett, akkor emiatt is fog-e, hiszen lényegében ugyanaz történt, itt ráadásul az elkövető kiléte is ismert. A válasz a kommentelő hozzászólásának a törlése és letiltás volt. Nem láttam a konkrét eseményt és a bejegyzést, de ha ez valóban így történt, akkor az egy igen hatalmas pofon a szólásszabadságnak azoktól az emberektől, akik már többször reklamáltak amiatt, hogy itt helyben az egyoldalú média miatt komoly hátrányban vannak.

The post Hoppál Péter a plakátrongálók szintjére süllyedt – Véleménycikk appeared first on BaHír.

Mennyit segít a kiszállítás?

A vendéglátóhelyek ugyebár a személyes fogyasztás mellett az elvitelre és a kiszállításra támaszkodhatnak. Azok a helyek, akik főleg ezzel operáltak eddig is, most talán valamivel kevésbé élik meg drasztikusan a helyzetet, de akiknek a fő profilja a helyben fogyasztás volt, azok számára ezek az időszakok elég nagy gondot jelentenek (ráadásul erős a gyanúm, hogy kisebb helyi vendéglátósok számára nehezebben kivitelezhető az átállás a kiszállítása, mint a multicégeknek). De az teljesen biztos, hogy, kiszállítás ide vagy oda, ez az állapot minden vendéglátóhelynek veszteséges.

Eleve magának a kiszállításnak nagyobb költségei vannak. Tegyük hozzá, egy nagyon üdvözítő kormányzati döntés volt a kiszállításos és elviteles ételek ÁFÁ-jának a 27 %-ról 5%-ra csökkentése, ez igen jelentős költségcsökkenéssel járt. De még így is megjelenik a csomagolási költség, a szállítás díja, illetve, ha ételrendelő oldalakkal kötnek szerződést, akkor a nekik szánt összeg. Ezek a költségek egy része persze ráhárítható a fogyasztókra, de a teljes költség aligha (akkor lehet, hogy emiatt nem őket választanák).

Ezenkívül a kereslet csökkenése is borítékolható. Az ebédmenük tekintetében talán még nagyjából fenntartható a korábbi állapot (bár itt is biztos vannak, akik homeofficeban inkább összedobnak valamit maguknak, mint, hogy rendeljenek), de az ünnepi és baráti vacsoráknak az a fajta hangulata, hogy csak le kell ülni, eléd teszik a még friss és finom ételt, utána nem kell még elmosogatni sem, azért otthon már jóval kevésbé van meg. És biztos vagyok benne, hogy sokan, akik egyébként elmennének egy étterembe, egy ilyen szituációban inkább a főzést választják.

Arról se feledkezzünk meg, hogy még ha a vendéglátós meg is marad valahogy, erre az időre könnyen lehet, hogy másokat el kell bocsájtania. Szerencsés esetben még megoldja úgy, hogy mondjuk, akik eddig pincérként dolgoztak, azokat átállítja futár-feladatokra, de ez nem mindig kivitelezhető, ráadásul nem is biztos, hogy lesz akkora kereslet, hogy mindenkit alkalmazzon. A kormány ugyan átvállalta a járulékok egy részét, de ha nincs vagy nincs elég bevétel, akkor a csökkentett kiadás kifizetése is sok lehet. Ráadásul a vendéglátásban dolgozó személyeket nem valószínű, hogy arra a néhány hónapra bárki felvenné valami más munkára, hiszen mire betanulna, addigra a veszélyhelyzet elmúlik, és megy vissza a vendéglátásba.

És jöjjön még egy utolsó érv a kiszállítás ellen: ez igazából csak az éttermek vagy az egyedi terméket előállítók számára opció. Egy kocsma, ami alapvetően bolti termékeket árul, és a társaság, a hangulat meg a meccsek miatt járnak oda, egy ilyen piacon egyszerűen nem rúghat labdába. A panziók szintén gondban vannak, mert üzleti útra nagyon kevesen járnak, és ők egyáltalán nem tudnak online szolgáltatást nyújtani. Így van, aki számára ez semmilyen opciót nem jelent.

Mennyire indokolt a vendéglátó intézmények bezárása?

Ebben a kérdésben azért nem szívesen foglalok állást, mert a virológia nem a szakterületem, nyilván nehezen ítélem meg. Jelen pillanatban látni kell, hogy rengeteg álláspont kering. Vannak, akik szerint a jelenlegi korlátozások sem elegendőek, a vírus visszaszorítása érdekében sokkal szigorúbb intézkedések kellenének, más vélemények azonban azt állítják, hogy már így is felesleges ez a szigor. A magam részéről ebbe nem szeretnék belemenni.

Van azonban egy másik aspektus, amit nem hagyhatok szó nélkül. E téren engedjék meg, hogy megosszak némi élményt a mindennapjaimból. Én is meg édesapám is reggel rendszeresen buszra szállunk. Én dolgozni megyek, ő a piacra vagy a vásárcsarnokba bevásárolni. Mindketten azt látjuk, hogy a reggeli buszok Pécsett tömve vannak, a szükséges járatbővítés itt nem igazán valósult meg. Ő a piacon tapasztalja azt, hogy szinte mindig kígyózó emberek vannak, én pedig nem kevés embert látok az Árkádban, ha mondjuk oda megyek valamit vásárolni. És azért az Intersparnál is gyakran látok viszonylag nagy sorokat.

Számomra ez egy komoly dilemma: ezeken a helyeken nem igazán lehet korlátozni a mindenkori létszámot és távolságtartásra is inkább csak kérni lehet az embereket, tehát elég nehezen kontrollálható közeg. Ezzel szemben az éttermek férőhelye már most szabályozott jogilag, ezek csökkentése a veszélyhelyzetre tekintettel lehetséges volna (asztalok létszáma is csökkenthető), az asztaltávolságok is megtarthatók lennének, és így az egész sokkal inkább kontroll alatt tartható. Ezzel nem azt mondom, hogy azonnal ki kell nyitni mindent, és azt sem, hogy zárjunk be azonnal mindent, de azt érzem, hogy a két területen a védekezés nem túl arányos.    

Mit kellene tenni?

Picit úgy érzem most már, hogy bármi történik, az – legalábbis részben – eső után köpönyeg lesz. Azt gondolom, hogy a kormányzatnak vagy jóval nagyobb arányú fizetést és járulékot kellett volna, hogy átvállaljon a válsághelyzetben, vagy végiggondolni, hogy miként tudja a bezárt vendéglátósok munkáját valami kormányzati/önkormányzati célra felhasználni és ezáltal a saját szakterületén alkalmazni őket. De most már nehéz mit tenni, főleg ez utóbbi kérdésben.

Viszont mindenképpen szükséges lenne valamiféle érdemi párbeszéd a kormányzat és a vendéglátósok között, hogy milyen körülmények között lehetne esetleg újranyitni, ha pedig a jelenlegi vírushelyzet erre tényleg nulla esélyt ad, milyen további kompenzációban részesülhetnek. Az önkényes megnyitást nem tartom jó megoldásnak (bármennyire is megértem az okát), mert ha nincs elég vendéglátóhely, ami részt vesz benne, akkor egyszerűen megbírságolnak minden újranyitót. De ha van elég csatlakozó hely, akkor sem hiszem, hogy ez hosszú távon fenntartható lenne. Inkább az érdemi párbeszéd az, amit mindkét oldal részéről preferálni kellene. Csak ez tipikusan annak az esete, amikor kettőn áll a vásár…

A Bahir.hu is szeretne a lehetőségeihez mérten segíteni a Baranya megyei vendéglátósoknak. Ezért, ha bármely helyi (ideértve a Pécsen kívüli baranyai településeket is) étteremnek van olyan egyedi, szezonális ajánlata, amelyet szeretne megosztani, írjon nekem az andras.dr.szabo@gmail.com e-mail címre és cikk formájában beszámolunk róla.

The post Vendéglátós nyitás – ekkora a baj? appeared first on BaHír.