A Tenkes Csárda üzemeltetője szerette volna meghallgatni az önkormányzat álláspontját és érveit arról, hogy kinek kedvez a jelenlegi helyzet, milyen megoldások érdekelnék őket, hisz ha nem sikerül megállapodni, az ügy a bíróság előtt dől majd el. S mint köztudott, egy ilyen per öt, de egyes becslések szerint 10-12 évig is eltarthat. Ezért próbált peren kívül megegyezni az önkormányzattal. A bérlőnek ezután viszont már nem fontos a gyors megegyezés, hiszen majd perelhet az elmaradt haszonért is.

Mint korábban megírtuk, Csarnóta önkormányzata és a csárda bérlője között vitás helyzet alakult ki, ami miatt a falu vezetése nem kötött bérleti szerződést az üzemeltetővel. Az étterem bezárni kényszerült, a csarnótai önkormányzat pedig kilakoltatást kért a bérlőre. Mivel azonban bírósági határozat van arról, hogy az önkormányzatnak elszámolási kötelezettsége van a bérlővel (a csárda épületén végzett beruházások miatt több mint 100 millió forintot kellene fizetnie az önkormányzatnak ahhoz, hogy jogosan kiköltöztethesse az üzemeltetőt), a bíróság kétszer is elutasította kilakoltatás végrehajtását.

Sem a csarnótai lakosok egy része, sem a csárda egykori vendégei nem értik, mi a célja az önkormányzatnak, hiszen azzal, hogy jelenleg üresen áll az épület, a falu a bérleti díjtól és az iparűzési adótól is elesik. A csarnótai önkormányzat senkivel sem kommunikál, portálunk megkeresését is figyelmen kívül hagyták.

A Tenkes Csárdát üzemeltető cég szerette volna tisztázni a helyzetet, ezért egy fórum összehívását kezdeményezték, amelyre az önkormányzat jelezte, hogy nem fog elmenni, mégpedig azért, mert idén már volt a faluban közmeghallgatás, többet pedig nem kötelesek szervezni (bár a lehetőségük meg lenne rá).

A Tenkes Csárda oldalán olvashatjuk az önkormányzat ügyvéden keresztül közölt válaszát:

„Csarnóta Község Képviselő Testülete a jogszabályi előírásokat betartva minden évben legalább 1 alkalommal Közmeghallgatást tart. Az idei évben a kötelező éves Közmeghallgatás már megtartásra került. Figyelemmel erre a körülményre, illetve a közelgő ünnepekre tekintettel az idei évben Csarnóta Község Képviselő Testülete már nem tervez Közmeghallgatást tartani.”

A Tenkes Csárda a következő sorokkal üzent az érdeklődőknek:

„Mi megpróbáltuk még idén…A lakosság előtt szerettük volna feltárni a tényeket, hogy elkerüljük azt, ami elkerülhető lenne. Sajnáljuk.”

The post Ezzel indokolta a csarnótai önkormányzat, hogy nem vesz részt a Tenkes Csárdáról szóló fórumon appeared first on BaHír.

Legutóbb júliusban történt fejlemény a Tenkes Csárda kapcsán, amikor is egy kilakoltatási végrehajtói okirat jelent meg az épület falán – a kérelmet Csarnóta önkormányzata másodszor adta be. Az önkormányzatnak továbbra is elszámolási kötelezettsége van a bérlővel: több mint 100 millió forintot kellene fizetnie, ha azt szeretné, hogy az üzemeltető kipakoljon.

– A kilakoltatást a bíróság több esetben elutasította, melyet Csarnótán megfellebbeztek, mert nem akarják tudomásul venni, hogy el kell számolniuk az értéknövekménnyel. Az önkormányzat semmilyen módon nem keresett minket azóta sem, hogy rendezzük a helyzetet. Ha véletlen folytán találkozásra kerül sor, akkor is kihátrálnak a kommunikációból – mondta Elhag Fatime, a csárdát eddig üzemeltető cég ügyvezetője. Kérdésünkre elárulta, hogy a Tenkes Csárda bezárása óta nagyságrendileg 7-8 millió forint az az összeg, amennyivel kevesebből gazdálkodik a 133 lelket számláló falu vezetése a kieső bérleti díj és iparűzési adó miatt. A csárda üzemeltetője emellett évek óta javasolta, hogy az önkormányzat vessen ki idegenforgalmi adót (melyet a szállóvendégek éjszakánként fizetnek, és a bevétel az önkormányzaté lenne). Ez nagyságrendileg további évi félmillió forintot jelentene, illetve jelentett volna a kis falunak, de nem vezették be. 

A bérlő az elmúlt két és fél évtizedben végzett beruházásai kapcsán elmondta: minden esetben a gazdasági szempontokat szem előtt tartva, a vendégek igényei szerint fejlesztették az épületet.

Az önkormányzat korábban felvetette, hogy üzemelteti-hasznosítja az egységet, a bérlő szerint viszont ez fizikai képtelenség, hiszen a teljes környező terület, melyen kiépített infrastruktúra (pl. üzemeltetési háttérhelyiségek, rendezvényterem, parkoló, játszótér) van, nem az önkormányzaté.

– Dolgozóink jövője teljes mértékben hidegen hagyta a falu vezetőit, viccelődve közölték, hogy menjenek el buszsofőrnek. Talán ez volt a legfájóbb, hiszen minden sikerünket együtt értük el, hálásak vagyunk nekik és felelősséggel tartozunk értük. Ez a történet mindannyiunk számára felfoghatatlan és elgondolkodtató – mondta Elhag Fatime.

Volt egy közmeghallgatás, az ott megígért közvélemény kutatásra azonban nem került sor

A csarnótai önkormányzat idén május 23-án közmeghallgatást tartott, melynek megjelölt témája a Tenkes Csárda jövője volt. A Tenkes Csárda üzemeltetőjét nem hívták meg a fórumra, ugyanakkor információink szerint a falu vezetése azt ígérte, hogy hivatalos formában megkérdezik a lakosságot: mit gondolnak, milyen álláspontot képviseljen a jövőben a testület az étterem jövőjét illetően? Ez teljesen érthető lenne, hiszen évtizedekre meghatározhatja a falu jövőjét bármiféle fejlemény. Úgy tudjuk, a közvéleménykutatás nem történt meg.

A lakosok között vannak olyanok, akik az elmúlt több évtizednyi munkájukat becsülik, és egyetértenek az üzemeltető álláspontjával, viszont nem szeretnének konfrontálódni, ezért inkább visszahúzódnak és a háttérből bíztatják őket, hogy tartsanak ki, mert az üzemeltető és az ott dolgozók szerintük is komoly értéket teremtettek.

„Nem csupán egy étterem”

Elhag Fatime úgy fogalmazott: „a Tenkes Csárda egy számtalan díjjal és elismeréssel kitüntetett nemzeti érték, egy 22-30 főnek (és közvetve a családtagjaiknak) biztos megélhetést nyújtó munkahely volt, emellett beszállítói partner, a kistermelők felvásárlója, egy közösségi tér, turisztikai látványosság, egy hagyományőrző komplexum, egy a vármegye hírét messzi földre kürtölő Csárda a Villányi Borvidékről, és nem utolsó sorban egy család 25 éven át befektetett munkája.”

Csarnóta önkormányzata nem kommunikál

Legfrissebb információ, hogy a bíróság másodfokon is elutasította a csarnótai önkormányzat által kért kilakoltatást, mely ellen fellebbezésnek helye nincs.

Az önkormányzatnak (a polgármesternek címezve) az alábbi kérdéseket küldtük el október 14-én, majd 20-án ismét:

„– Van-e fejlemény, előrelépés a Tenkes Csárda üzemeltetője és a csarnótai önkormányzat vitás ügyében?

– Kereste-e az önkormányzat a vállalkozót/bérlőt?

– A falu mennyi adótól/bevételtől esett el az elmúlt 9 hónapban a Csárda bezárásának következményeképp?

– Milyen bevételei vannak az önkormányzatnak? Veszélybe sodorta-e a csárda bezárása a település gazdálkodását (esetleges fejlődését)?

– Miért kedvezőbb az, hogy az ország egyik legnépszerűbb csárdája – amely az Önök kistelepülését ismertté/híressé és működőképessé tette – bezár, mint a közös megegyezés?

– Mi a lakók véleménye a Tenkes Csárda bezárásáról, a vitás helyzetről? Tartottak-e helyben közvélemény-kutatást arról, hogy a faluban élők szerint mi a jobb a településnek?

– Mi a tervük az épülettel? Esetleg bejelentkezett-e másik bérlő az étterem üzemeltetésére? Tisztelettel kérjük, hogy válaszaival segítsen megérteni a helyzetet az olvasóinknak, a Tenkes Csárda egykori vendégeinek és dolgozóinak, illetve sok olyan embernek, aki nem érti, hogy miért alakult ki ez a helyzet.

– Hova fog vezetni ez a konfliktus, amely véget vetett egy országosan ismert csárda működésének?”

The post Nincs megegyezés, de még párbeszéd sem a két fél között, továbbra is üresen áll a Tenkes Csárda appeared first on BaHír.

Az épületen most egy kilakoltatási végrehajtói okirat jelent meg. Értesüléseink szerint mindkét fél megkapta azt a bírósági igazságügyi szakértői véleményt, amely kimondja, ki kell fizetnie a bérlőnek 25 év beruházásai után több, mint 100 millió forintot, ha azt akarja, hogy kiköltözzön. Csarnóta önkormányzatának a bérlővel szerződés szerint elszámolási kötelezettsége áll fenn.

Úgy tudjuk, hogy a csarnótai önkormányzat az ügyvédi megkeresésekre rendre nem reagál. 

Több évig elhúzódó perre lehet számítani, a per ideje alatt pedig több 10 millió forint bevételkiesése lesz a kis falunak, plusz a perköltségek, stb., hiszen sem bérleti díj, sem iparűzési adó nem folyik be az önkormányzat kasszájába.

Vajon mi a célja Csarnóta önkormányzatának ezzel?

The post Az elszámolás elmaradt, de kilakoltatnák a Tenkes Csárda bérlőjét appeared first on BaHír.

Vincze Ervin 20 éve a Tenkes Csárda üzletvezetője, mesterfelszolgálója, aki amint azt a bejegyzésében írja a főnöke kimondott tiltása ellenére jutottam arra a következtetésre, hogy mégis szólnia kell a munkahelyét érintő kérdésben, amelyben immár nem bír tovább csendben maradni, hallgatni.

Fotó forrása: tenkescsarda.hu

The post Mi lesz veled Tenkes Csárda? appeared first on BaHír.

Maga az épület 1886 óta ott áll, akkor még Kövesi Csárda néven működött. Az idők és a történelmi viszontagságok során azonban vesztett szépségéből és varázsából, ezért a 90-es években már komoly javítási munkálatokra szorult. Erre a jelenlegi tulajdonos, Kovács Gábor 26 éves korában pályázott. A feladat nem volt egyszerű, hiszen a Csárda 40 négyzetméteres területét döngölt földpadló borította, valamint még az illemhelységek is hiányoztak. Nem kevés feladat volt tehát az épület felújításával, 2000-ben készült el.

Kovács Gábor tulajdonos ekkor nem számított tapasztalt vendéglátósnak, ám úgy érezte, hogy a motivációjával sikerül neki egy egyedi, minőségi éttermet létrehoznia. A hely bútorait, berendezéseit Erdélyből, valamint az Ormánságból szerezte be, számos recept pedig közvetlenül a környékbeli lakóktól érkezett. Az épület 2018-ban különteremmel és vendégházzal is bővült, ezek, illetőleg a rendezvénysátor révén akár több mint 160 fős rendezvények megtartására is alkalmas a hely (amikor erre a jogszabályok lehetőséget adnak).

Ami a kínálatot illeti, a hely a „magyar gyomornak” való hagyományosan elkészített ételekre esküszik. A Parasztos libamáj 40 éve az étlapon szerepel, amely egy lecsósan elkészített májkülönlegesség. De népszerű még a Kalla Kálmán receptje alapján készült citromos borjú, édességekből pedig a Gundel palacsintát és a túrógombócot, vagy a sült túrógombócot is sokan szeretik. A Csárda számára fontos, hogy helyi termelők működését is elősegítsék, a helyi kollektíva állítja elő az alapanyagok egy részét.

Kovács Gábor számára elsődleges a minőség, nem elégszik meg semmiből sem azzal, hogy helyi és ízletes, mindenből a legjobbat szeretné megszerezni, még akkor is, ha kicsit drágább árkategóriába tartozik, és neki magának kell rónia a kilométereket mindezek felkutatására. Két kezével válogatja a legjobb hozzávalókat.

A Covid miatti bezárások alatt is különböző fejlesztéseket hajtottak végre. A Csárda elvitelre továbbra is nyitva tartott, de csak minimalizált étlappal. E mellett kialakításra került egy régóta dédelgetett biotanya a Csárda közelében, 3 hektáron, két patak és egy tó ölelésében. Tulajdonképpen az történt, hogy az eredetileg nomád területet a kollektíva a pandémia ideje alatt megtisztította, a jövőben pedig növények termesztésével lehet ott foglalkozni, a lehető legjobb körülmények között. Az elvitelre történő árusítás a Tenkesből és a szintén Kovács Gábor által üzemeltetett Marica étteremből együttesen lefoglalta a kollégákat, bár mindezt neki kellett finanszíroznia mindkét leállás alatt. Kárpótlásul megszépült a biotanya. Az állandó foglalkoztatást a csapat a pandémia végén egy oklevéllel köszönte meg a tulajdonosnak.

A kóstolásunkra szerdán került sor, amikor még nem volt nyitva a beltér, kinn meg eléggé mostoha idő uralkodott. A problémát azonban megoldotta a fedett, fűthető terasz, ahol kényelmes körülmények között lehetett elfogyasztani az ételeket. Amit kaptunk azonban egy óriási meglepetés volt. Ugyanis ezúttal nem egyféle ételt kóstoltunk, hanem 6 (!) különböző fogásból kaptunk fél adagot, hogy minél több ízt kipróbáljunk (Hegedűs Tünde kolléganőmmel hatféle ételből fejenként fél-fél adagot). Mondanom sem kell, a végére úgy éreztem, hogy akár el is tudnék gurulni a következő interjú helyszínére :).

Az előétel egy hideg libamáj terrine volt, házi lilahagyma lekvárral. A libamáj terrine nagyon érzékeny étel, eleve egy olyan alapanyagból készül, amit nagyon könnyű túlkészíteni. A Csárda hitvallása szerint a legegyszerűbb dolgok a legjobbak, emiatt itt is ragaszkodnak példaképük, Kalla Kálmán receptjéhez. És mivel a legdrágább libamájról beszélünk, nem nagyon lehet hibázni. Szerencsére ezeket csak általánosságban kellett leírnom, mert amit mi kaptunk az tökéletes volt. A libamáj íze jól kijött, de megvolt a kívánt állag is. A hagymalekvár is ízlett, az igazat megvallva szinte meg mertem volna rá esküdni, hogy kék szilva is van benne, de mint kiderült, tévedtem (talán a balzsamecet csapott be). Édeskés íze jól összhangban volt a májjal, tetszett az egész.

A második fogás volt számomra a szűk keresztmetszet: medvehagyma-krémleves túrógombóccal. Bevallom, a medvehagyma nem tartozik a kedvenc ételeim közé, és a hagymakrémlevest sem szeretem igazán. De meg kell kóstolnom, különben nem tudom értékelni. A túrógombóc számomra csak részben volt újdonság, mert egy másik étteremben áfonya-krémleveshez kaptam már túrógombócot, de egy zöldség alapú levesnél picit azért meglepett. Viszont itt is működött, a túrógombóc se nem volt sós, se nem édes, ez a naturális túró íz harmonizált a medvehagymával. A leves is kellemes ízű volt, nyilván a medvehagyma nem vált a kedvencemmé, de ízében szintén nagyon természetesnek hatott és az állaga is pont optimális volt, viszonylag sűrű, de azért egyértelműen leves állag (sok helyen a túl sűrű levesek szinte már püré állagúak, azt nagyon nem szeretem).

Ezután felszolgáltak egy újabb levest, ezúttal a hely borjúragu levesét próbáltuk ki. Ha azt mondtam a medvehagymalevesre, hogy nem a kedvencem, akkor a borjúragu leves pont az ellentéte, azt nagyon szeretem. Ez sem okozott csalódást, jóízű, jól fűszerezett, sűrű leves, amibe húsból is igen jó mennyiség került. Nem szeretném ragozni, nagyon ízlett.

A következő étel egy harcsapaprikás volt, kemencében pirított túrós csuszával. Ezt és a következő ételt – ellentétben a többivel – nem külön tányéron tálalták fel nekünk Tündével fél-fél adagban, hanem egy jó nagy tálat kaptunk és két külön tányért, hogy szedjünk, amennyit szeretnénk. Rákérdeztem, hogy amit kapunk az a „szimpla adag”, vagy figyelembe vették, hogy ketten vagyunk, de azt a választ kaptam, hogy ez a normál adag. Ez eléggé tiszteletet parancsoló. Az étellel semmi kifogásom nem volt, a harcsapaprikással eleve nincs sok, de ez különösen finom volt, jó nagy harcsaszeletekkel, isteni paprikás-alappal. A rajta lévő zöldpaprikától tartottam, mennyire lesz csípős, de csak mérsékelten volt az. Nagyon ízlett nekem, olyannyira, hogy mivel kolleganőm nem sokat evett belőle, szinte az ő részét is megettem, szerintem kb. 80-20 % arányban fogyasztottuk el. Nem sokkal később viszont ezt megbántam…

A következő fogás ugyanis a már említett Parasztos libamáj volt, mely recepthez a Tenkes Csárda a legnagyobb tisztelettel nyúl. Kicsit ellentmondásos ez az elnevezés, hiszen a libamáj hagyományosan egy elit ételnek számít. Az alapja azonban az ennek az ételnek, hogy május környékén általában akkor került sor a libák vágására, amikor a paprika-paradicsom-hagyma megtermett. Így ezekből az összetevőkből otthon is tudtak készíteni ünnepi ételt, egy lecsós libamájat. A recepten nem változtattak, a falusi receptúrát megtartották és ez tényleg így a jó. Hozzá helyben sütött, saját fejlesztésű kukoricás kenyeret kínáltak, melyet sehol máshol nem készítenek ebben a formában. A máj ezúttal is tökéletesre sikerült, a lecsós mártásból nekem a paradicsom íze dominált a legjobban, de mivel a három zöldségből az a kedvencem, ezt egyáltalán nem bántam. Sokat viszont már nem tudtam enni belőle a harcsapaprikás miatt, így egy részét végül elcsomagolva a család ette meg. De nekik is nagyon ízlett.

Végül desszertként egy Rigó Jancsi pohárkrémet kaptunk. A pohárban a fő elemek a helyben sütött csokoládés piskóta és a csokikrém voltak, összhangban az eredeti süteménnyel. Mindkettő finom volt, édeskés, de egyik sem túl édes, ami ezesetben fontos, ugyanis nem vált egy gejl édességgé az egész, hanem harmóniában maradtak az ízek. Ehhez társult egy kis friss eper, aminek a savanykás íze jól esett, illetve egy mogyorós csokoládé-ropogós, amit viszont a mogyoró miatt nem ettem meg. De nagyon jó zárása volt a bőséges ebédnek, nem egy tolakodó, nehéz desszert, hanem egy könnyebben fogyasztható tavaszi étel (ebből egyébként teljes adagot kaptunk mindketten, nem felezték meg). Összességében az egész étkezési menü kiváló volt, ebben tényleg csak akkor talál hibát az ember, ha kukacoskodni akar.

És ezt nem csak én gondolom így. A Tenkes Csárdát működése óta számos díjjal jutalmazták, 2016-ban autentikus épülete, hangulata, történelmi tradíciói és persze kiváló ételei miatt a Baranya Megyei Értéktárba került. Kétszeres Turizmus Minőségi díjasok és a Best of Budapest & Hungary vidéki étterem kategóriájában a 10 közé emelte. 2020 áprilisában pedig Burján István, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának vezetője kezdeményezte az étteremnek a Magyar Értéktárba történő felvételét. Ennek folyamata jelenleg zajlik, de reménykedjünk a pozitív elbírálásban!

A hely elérhetőségei:

Cím: 7811 Csarnóta, 011 hrsz.

Telefon: +36 72 424 057 ; +36 20 589 6052

E-mail: info@tenkescsarda.hu

Facebook: https://www.facebook.com/maintenkes/

The post Kulináris élmények tömkelege a Tenkes Csárdából appeared first on BaHír.