A szökőévek beiktatása azért szükséges, mert az év valóságos hossza, (ha pontosan számítjuk) 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. Ez négy évenként csaknem egy nap eltolódást eredményez, amit a szökőnap beiktatásával egyenlítenek ki. A még így is fennmaradó pontatlanságot úgy igazítják ki, hogy az évszázadok évei (pl. 1900, 2000 stb.) közül csak a 400-al oszthatók szökőévek. Ezzel a módszerrel most már 1 napos pontossággal biztosítható a naptár éve és a csillagászati év együtt-futása kb. 3300 évre.

Egyébként a mai évbeosztás Augusztus császár rendeletére Kr. u. 18 óta használatos. Ő a korábbi, Julius Caesar által Kr.e. 45-ben bevezetett naptárrendszert pontosította. Mivel a hiba okát sem Augusztus, sem később a 325-ös niceai zsinat nem szüntette meg, a tavaszi napéjegyenlőség időpontja a 16. század végére az eredeti március 25 helyett már március 11-ére esett. Ezért aztán XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelte, hogy október 4. után 15-ét kell írni, és bevezette a fenn leírt 400-as oszthatósági szabályt.

Február 24-re, Mátyás napjára a népi időjárás megfigyelések úgy tartják, hogy:

„Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál”, mármint amennyiben február 24-én enyhe az időjárás, akkor Mátyás jeget csinál. Amennyiben február 24-én, Mátyás napján fagyos az idő, nos akkor Mátyás elindítja az olvadást és megenyhül az idő. Pásztorok megfigyelése alapján, ha ezen az éjszakán fagy, még negyven napig fagyni fog.

Forrás: https://archiv.katolikus.hu/szentek2/NAPTAR/00000012.HTM

A bahir.hu oldalon folyamatosan talál közéleti híreket, információkat is.

The post Február 24: Szökőnap appeared first on BaHír.