A Pszieszta harmadik és egyben utolsó napja Végh József nyá.r. ezredes, klinikai szakpszichológus, tréner „Érzelem- és személyiségközpontú tárgyalás” című előadásával vette kezdetét. Az előadás kezdetén József bemutatta nekünk a tárgyalás (tárgyaló oldaláról) alaplépéseit, melyek a következők voltak: célmeghatározás, információgyűjtés (a pozíció megteremtéséhez és az érzelmek kezeléshez), tárgyalási taktika kidolgozása és előkészítése, tárgyalás lefolytatása, megegyezés/eredmény. Hozzátette, hogy érdemes meghatározni minimális és maximális főcélokat, amik mozgásteret adnak nekünk a folyamat során, illetve mellékcélokat, melyek szintén segíthetik a tárgyalás kedvező kimenetelét. Ezt követően rátért a mentális térképek egyeztetésének fontosságára az együttműködés érdekében. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy felfedezzük a másik belső világát, látásmódját, úgy, ahogyan a másik megéli, látja a dolgokat. Ez azért fontos, mert így lehet a leghatékonyabban támogatást nyújtani az ügyfél számára. Kitért továbbá a tárgyalás során a viselkedés – pl: légzés, kéztartás, válltartás, a test térbeli elhelyezkedése-, valamint a beszéd – beszéd tempója, ritmusa, hangszín, ügyfél által használt szavak, fogalmak használata- kiemelkedő szerepére is is. Ezután Albert Mehrabian kommunikációs elméletéről beszélt, mely azt taglalja, hogy a kommunikációnk több mint 90%-a nonverbális kommunikáció és csak a maradék, igencsak csekély mennyisége a verbális információátadás (testbeszéd 55%, szavak 7%, hangszín 38%). Ezért is kerülnek fókuszba a fent leírt viselkedésbeli és beszédbeli változtatások a tárgyaló részéről. Zárógondolatként még betekintést nyerhettünk a különböző személyiségzavarok speciális karakterprofiljaiba. Ez azt írja le, hogy miként tárgyaljunk effektíven egy paranoid, antiszociális, nárcisztikus, histeroid vagy skizoid személyiségzavarral élő személlyel.

Az első előadást Dr. Szalai Tamás Dömötör, a Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet munkatársának „Testképzavar – Amire nem figyelünk evészavarok terápiáján és önsegítéskor” című előadása követte. Tamás az előadást a testkép és a testképzavar fogalmainak tisztázásával kezdte.

„A testkép a saját test összetett, belső leképződése, amely magában foglalja a testünkről alkotott általános képet és aktuális benyomásokat, testérzeteket, korábbi emléknyomokat és jelenlegi élményeket.”

„A testképzavar – a testtel való elégedettségen túlmutatva – a testélmény összetett zavara. Súlyos pszichiátriai tünetegyüttes, amelynek legfőbb jellemzői a testalak vagy egyes testi jellemzők torzult észlelése, a testalak és testtömeg irreális hatása az önmeghatározásra, és sok esetben a veszélyeztető magatartás.”

Az, hogy hogyan is látjuk magunkat egy komplex, többtényezős modellből áll össze. Fontos, hogy mások szerint én milyen vagyok, egyszer milyennek láttam magam (múlt), így látom magamat most (jelen), milyen szeretnék lenni a jövőben (jövő), valamint a környezet/kultúra szerint milyennek kellene lennem.
A testképzavar tünetei leginkább serdülőkorban, és fiatal felnőttkorban jelentkeznek, azonban kialakulása már a gyermekkorban elkezdődhet. Fontos tudnunk, hogy a testképzavarral élők esetében a testről alkotott információkat az agy torzult módon dolgozza fel. Ez egy neurobiológiai zavar, melyben az egyén testről alkotott képének nincs köze a realitáshoz, a kliensnek nincs belátása a problémára, éppen ezért olyan „észérvekkel”, mint a „túl vékony vagy, enned kéne” nem lehet őket meggyőzni. A testképzavart nem szabad elbagatellizálni, ugyanis ez egy pszichoterápiával kezelt betegség.
Több oka is van annak, amiért a testképzavarra fokozott figyelmet kellene fordítani, és szélesebb körben edukálni az embereket a fajtáiról és azok tünetegyüteseiről. Az okok között szerepelnek a következők:
– Gyakori jelenség (főleg a tizenévesek körében)
– A pszichiátriai betegségek közül ezen betegségeknek a legmagasabb a halálozási aránya (egyötöde öngyilkosságba torkollik)
– Számos társul zavara lehetséges: depresszió, szorongás, szív- és érrendszeri szövődmények, csont-, bőr-, haj-, fogak állapotában maradandó károk, társas zavarok
– Férfi: Nő aránya- 1:9

Tamás ezután a multi-impulzív evészavarokkal folytatta, melyek során a beteget hánytatás, hasmenés vagy falábi rohamok jellemzik. Az ilyen személyeknek alacsony a frusztráció toleranciája, nem bírják elviselni a belső feszültségeket, impulzus-kontroll zavar figyelhető meg náluk, melyet a bulimia nervosa és az anorexia nervosa esetében hánytatással és hashajtással, a binge eating esetében pedig falási rohamok formájában tettenérhető.
Az előadás utolsó felében az ilyen betegséggel élők ellátásainak alapelveit, lehetőségeit és formáit vettük sorra.

Az idei kerekasztal-beszélgetés „Az addikt, mint a társadalom tagja.” Címet viselte. A beszélgetés résztvevői Dr. Szemelyácz János pszichiáter, pszichoterapeuta, addiktológus, Kárpáti Tamás klinikai szakpszichológus, Dr. Widder Szilvia pszichiáter, addiktológus, családterapeuta, Budán Ferenc addiktólógiai konzultáns, okleveles szociális munkás, és Dóczi Eszter szociálpedagógus, az INDIT Közalapívány vezetője voltak. A beszélgetést pedig Dr. Bandi Szabolcs moderálta. A 2 órás beszélgetésben olyan kérdéseket jártunk körül, mint hogy a függőség egyéni vagy társadalmi probléma-e, változna-e a jelenlegi helyzet, ha a most illegális szereket legalizálnák, mit tehet a család, ha az egyén ellenkezik a rehabilitáció ellen, kinek a dolga beszélni a függőségekről, valamint a tűcsere programmal kapcsolatos gondolatok.

A Pszieszta minden előadása, amin részt vettem, nagyban gazdagította és tágította a tudásomat, ezért meleg szívvel ajánlom a jövő évi konferenciát és az tanévközi eseményeket Olvasóinknak. Ha többet szeretnének megtudni a Psziesztáról és értesülni szeretnének a jövőbeli eseményekről, akkor látogassanak el a Pszieszta Facebook oldalára!

Kiemelt kép: Pszieszta

The post Érzelem és hangulat befolyása a tárgyalásra, testképzavarok és addikció- Pszieszta III. nap appeared first on BaHír.

A második nap a Hallgatói szekción résztvevők előadásaival indult. A Hallgatói szekcióra jelentkező diákoknak lehetőségük adódik arra, hogy kutatásukat bemutassák, és ezáltal felkészülhessenek TDK vagy OTDK előadásukra, illetve a rájuk váró szakdolgozat vagy műhelymunka védésükre. A kutatásukat egy prezentáció segítségével ismertethetik az előadáson résztvevő diákokkal és az előadás pontozásában résztvevő egyetemi oktatókkal. Annak érdekében, hogy még inkább motiválják a diákokat a részvételben, első, második és harmadik helyezettet is hirdetnek az összes előadás végeztével. Az idei évben Fónagy-Sütő Zoltán nyerte el az első helyet „A szégyenkezelés mediáló hatása a kortárs bántalmazást befolyásoló tényezőkre” című munkájával. A második helyezett Szalai Friderika lett „Drámai kötelékek – A B-klaszterre jellemző maladaptív személyiségvonásokkal rendelkező személyek kötődési mintázatainak és páros megküzdési stratégiáinak feltérképezése „című kutatásával. A harmadik helyet pedig Kiss Dóra Eszter „ A sötét személyiségvonások természettel való kapcsolatának befolyása az élettel való elégedettségre” című munkájával nyerte el.

A Hallgatói szekciót követően a nap első előadását Dr. Kiss Enikő Csilla pszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem, Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék oktatója, „Szondi újratöltve” címmel tartotta meg. Szondi Lipót egy kevésbé ismert pszichológus, annak ellenére, hogy önálló irányzatot hozott létre a pszichológián belül. Ez a sorsanalízis. De mi is a sors?

„Az emberiséggel egyidős a vágy, hogy megismerje a sors rejtélyét. Már a legkorábbi időkben megjelent az asztrológia, a mitológia, majd a kártyavetés, amelyek mind erre a kérdésre (is) voltak hivatottak válaszolni.”

A ókori görögöknél a „zóé” és „bios”, mitológiájukban a Moirák jelentek meg az élet, a sors, a végzet, és a determinizmus szimbólumaiként. Az egzisztencialista irodalomban és a filozófiában a Sein (lét) és Dasein (jelenvalólét) fogalmai kerültek elő. Ezek mellett Jean-Paul Sartre választással és szabadsággal kapcsolatos gondolatai, Karl Jaspers megértő pszichológiája és Ludwig Binswanger létanalízise is hatással voltak Szondi Lipót később megszületett sorsanalízisére és a Szondi- tesztre. Akit bővebben érdekel a téma, javaslom, hogy olvasson utána, mert nagyon érdekes és összetett.
Azonban az előadáson elhangzott záró kérdést mindenképp megemlíteném, miszerint „Mit üzenhet Szondi a 21. század emberének?” Erre a kérdésre pedig egy komplex válasz érkezett. Túlzottan materiálisan látjuk a világot, a birtoklási vágy hajt bennünket, ami nem emeli fel az embert. Épp ellenkezőleg: ez vezet az agresszióhoz és háborúhoz. Szondi a szellemi életet helyezné előtérbe: a szeretet kiterjesztését, az elfogadást és megértést.

Dr. Tiringer Aranka klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, főiskolai docens „Vallás és pszichoterápia: lehet-e közöttük egyetértés, s ha igen, miért nem?” címmel tartotta meg a soron következő előadást. Előadónk elsőként tisztázta a vallás fogalmát, a vallás pszichológiában betöltött egykori szerepét (Freud, Jung), majd rátértünk a vallás és spiritualitás fogalmaira. A vallás és a spiritualitás nem egyenlő. A spiritualitásnak ugyan lehetnek olyan formái, melyek nem függnek össze semmilyen vallással, mellőzi az istenfogalmat és az egyházat, és helyük van az ember pszichéjében, viszont a vallás mindenképp istenkapcsolattal és/ vagy egyházzal kapcsolatos. Ezt követően a lelki vezetés és a lelki gondozás fogalmaival ismertetett meg minket. Mi a lelki vezetés és a lelki gondozás közötti különbség?
A lelki vezetést papok, lelkészek, spirituális vezetők végzik, akik az egyén istenkapcsolatával foglalkoznak, abban adnak segítséget.
A lelki gondozást pszichológiai ismerettel rendelkező, mentálhigiénés szakemberek végezhetik, akiknek nem muszáj egyházhoz tartozniuk. A lelki gondozást végzők lélektani és spirituális síkon is mozoghatnak.
A továbbiakban rátért a különböző illeszkedésekre kliens és terapeuta között. Mit is jelent ez? Ez foglalja magában a spiritualitással/vallásossággal kapcsolatos viszonyt a terapeuta és a kliens között. Ebből adódóan négy típusát különböztetjük meg: a hívő terapeuta-hívő kliens, nem hívő terapeuta- nem hívő kliens, hívő terapeuta- nem hívő kliens, nem hívő terapeuta-hívő kliens. Felmerülhet a kérdés, miszerint gondot jelent-e a munkában az utolsó kettő típus? Mivel terapeutának el kell fogadni a kliens ilyenfajta világnézetét, a terapeuta részéről ez nem lehet ütközőfelület. Azonban a nem hívő terapeuta-hívő kliens helyzetben valószínűbb a probléma felmerülése, főként a kliens oldaláról. (A hívő kliensek egyébként általában hívő terapeutát keresnek fel.)

Hasonlóságok a lelki gondozás és a pszichoterápia között:
– személyre irányul
-érvényesülnie kell: bizalom, titoktartás
– mértékletességnek és visszafogottságnak kell jellemeznie
– értékrendszert képvisel
– fontos a szakember saját kompetenciahatárának ismerete à esetleges átirányítás

Különbségek pedig a következőek: A lelki gondozás vertikális síkon működik (isten- ember kapcsolata), a pszichoterápia pedig horizontális síkon.  A lelki gondozásnak nem célja a kliens személyiségének formálása, nem maradhat ki belőle a vallás dimenziója, és a jövőorientáltság jellemzi. A pszichoterápiát ezek ellentétje, valamint a múlt és a jelenorientáltság jellemzi.
A lelki egészség és spiritualitás/ vallásosság kapcsolatára tértünk át.A kapcsolat lehet pozitív, ami következtében az egyén mentális egészsége, lelki egészsége egy védő hatást kaphat. Valamint negatív, a vallásos attribúciók következtében, mint a dogmatizmus merevség, kóros mértékű bűntudat érzése. Emellett negatív kapcsolatként feljöhetnek még a negatív társas interakciók, érzések, valamint a kontraindikáltnak címkézett orvosi ellátások (pl.: valamilyen vallási tanításra hivatkozva az egyén nem hajlandó átesni egy életmentő műtéten). Ehhez kapcsolódóan megemlíteném, hogy a vallásosságon belül különbséget tehetünk intrinzik (belső) és extrinzik (külső- haszonelvű) vallásosság között. Az intrinzik egyfajta védőfaktorként működik. Az extrinzik viszont rizikót jelent a lelki egészségre.
Explicit és implicit spirituális munka. Az explicit során a terapeuta direkt módon foglalkozik a vallással, vagy alkalmaz ilyen spirituális eszközöket. Az implicit terápiának pedig nem célja, hogy a fent említett mindenképp eszköz legyen. Magyarországon inkább az implicit az elfogadottabb módszer, ezt használják a legtöbben.
A végén még említette a Transzperszonális pszichológiát, melynek központi eszköze a módosult tudatállapottal való munka, melynek során az ember teljesítménydimenziójával foglalkozik. Ez egy spirituális, azonban nem egyházi és/vagy vallásos irányzat.

Vida Dorian, a Pécsi Tudományegyetem Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék doktori programjának hallgatója, „Összetört emlékek árnyékában – A nárcizmus kognitív megközelítése” című előadásával zárta a napot. A nárcisztikus manapság a köznyelvben egy igen elterjedt jelző lett. A laikusok rendkívül sokszor használják ezt a kifejezést olyan emberekre, akit kicsit gőgösebbnek, nagyképűbbnek, irigyebbnek tartanak az átlaghoz képest. Fontos azonban, hogy az ilyen kifejezésekkel nem szabad és nem is jó dobálózni, főleg akkor, ha nem tudjuk valójában mit is jelent ez a kifejezés.
Dorian előadását a nárcisztikusok jellemzőinek felsorolásával kezdte, melyet Narcissus görög mítoszával szemléltetett. Miért fontos ez a mítosz? Mert magába foglalja a nárcisztikus összes főbb jellemzőjét. Ezt követően a DSM-5 (A Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve) alapján felsorolta nekünk a nárcisztikus jellemzőit:      
-grandiózus önérzet
-fantáziákkal való elfoglaltság
-azt hiszi, hogy különleges
-túlzott csodálatot igényel
-feljogosultság érzése
-kizsákmányolás
-empátia hiánya
-irigykedés
-arrogáns, gőgös viselkedés

A nárcizmus a hosszú ideig „betegségként” volt kezelve. Ez azonban egy idő után elkezdett átalakulni és megjelent a klinikai és szubklinikai nárcizmus. Abban is változás történt, hogy a régebben fókuszban lévő grandiózus nárcizmus mellett (melyet a laikusok általában a „nárcimzus, nárcisztikus” kifejezéssel párosítanak) mára már a vulnerábilis nárcizmus is kiemelt helyet kap. Mivel a grandiózus és vulnerábilis nárcizmus el kell, hogy különítsük egymástól, ezért fontos tudnunk mik az egyező tulajdonságaik, és valójában miben is térnek el egymástól.
Ami mindkettő nárcizmusban jelen van:
irreálisan magas önbecsülés, arrogancia, érzelmi ridegség, úgy érzik, többek másoknál, túlzott mértékű csodálat elvárása

Ami csak a grandiózus nárcizmusra jellemző: túlzott extraverzió, agresszió, határok átlépése, belső üresség, értéktelenség érzése ritka

Ami csak a vulnerábilis nárcimzusra jellemző:
zárkózottak, visszahúzódók, félnek, nehéz példákon keresztül szemléltetni, intraperszonális térben lejátszódó folyamatok (elnyomás, elfojtás és a belső vívódás)

Azután Millon (2012) nárcisztikus „színház” elméletébe is belekóstolhattunk egy kicsit. Az elmélet szerint a nárcisztikus a színész és a közönség egyszerre a saját teátrális világában, ahol a taps sosem marad el, a „színdarab” nem válik unalmassá vagy idejemúlttá. A valóságot felváltják (helyettesítik) a grandiózus fantáziák, mint az arrogancia és ridegség igazolása vagy az omnipotencia (mindenhatóság) kiélése. Ebben a „színdarabban” a közemberből király lesz, a királyból pedig Isten. De miért van szükségük az ilyesfajta kompenzációra? A képzeletet, mint eszközt használja a nárcisztikus a mögöttes sebezhető én védelme és a szégyen érzésének megszüntetése. Amennyiben nem lenne jelen a nárcisztikus grandiózus én-je, ezek az egyének egy megtört személyiségre hasonlítanának, aki szégyelli magát a szánalmas és hibás személye miatt, akinek ő hiszi magát.
Lényeges még kitérnünk a diszfunkcionális attitűdökre, melyek megjelennek a nárcisztikus személyiségzavarban:
-Külső elismerés és szeretet igénye. A nárcisztikusoknak sérült az önképe, emiatt folytonos megerősítésre van szükségük, azonban így rá vannak utalva mások elismerésére. Emellett jellemző, hogy egy hűvös családi körben nőnek fel, viszont nagyon is vágynak a családi idillre, ezt keresik, hajszolják. Szeretnék létrehozni a tökéletes belső világot is.
–Perfekcionizmus és a teljesítmény igénye. A tökéletes világ, ahol minden és mindenki tökéletes. Ha pedig ők tökéletesek, akkor a környezetüktől is elvár(hat)ják ugyanezt.
–Omnipotencia (mindenhatóság). A nárcisztikus az ő saját világában mindenható, sebezhetetlen. Felsőbbrendűnek hiszi magát, gyakran lenézi a többi embert és úgy érzi senki nem méltó méltó vagy elég jó hozzá.
Dorian az előadás végén még megemlítette a Nárcisztikus Torzítások Kérdőívet, amely egy új kérdőív és fejlesztésén jelenleg is dolgoznak az intézetben. Ennek célja a nárcisztikus torzítások mérése és jelzése, grandiózus és vulnerábilis vonal elkülönítése, egy több faktoros mérőeszköz létrehozása.

Kiemelt kép: Pszieszta

The post Az emberi sors, összeférhetőség vallás és pszichoterápia között, és a nárcizmus kognitív megközelítése- Pszieszta II. nap appeared first on BaHír.

A Pszieszta tavaszi konferenciájának első napját minden évben a megnyitóval kezdik. Az idei főeseményt Prof. Péley Bernadett, a Pszichológia Intézet vezetője nyitotta meg. Az megnyitót követően pedig átadták a 7 darab Kézdi Balázs-díjat. Ezt a díjat évről-évre olyan hallgatóknak ítélik oda, aki tudományos és közösségi munkájukkal kiemelkednek a társaik közül.
A 2022-es év díjazottjai:Fónagy-Sütő Zoltán, Gergelics Noémi, Kiss Botond László, Orbán Rebeka, Őry Fanni, Paczur Hanna és Szalai Friderika.

A megnyitót követő első előadást Csizmadia Máté, agrárközgazdász, pszichológus, a Zöld Pszichológia Blog alapítója tartotta. Előadása a „Globális felmelegedés: a pszichológiai rémálom” címet kapta, ezen belül pedig a „Megakadályozhatjuk-e a klímaválságot, és ha igen miért nem tesszük?”- kérdést járta körül. A klímaválsággal kapcsolatban sokunkban, sokszor jogosan felmerülhet az a kérdés, hogy hogyan jutottunk el idáig és miért nem hajlandó az emberiség kollektíven összefogni és aktívan cselekedni a globális felmelegedés ellen. Máté előadása során hozott pár példát ennek a kérdésnek a megválaszolása, melyek között ott szerepelt:

-az emberek ingerszükséglete (a fogyasztói társadalom, a termékek tervezett elavulása, és a változatosság iránti igényünk)
– a megszaladási jelenségek (melyet egy vágyàmegszerzésàmegszokásàboldogtalanság kör-körös ábrájával lehet a leginkább szemléltetni, ami arra hivatott, hogy bemutassa, az új termékek vásárlása nem nyújt számunkra hosszútávú kielégülést/örömöt, így újra és újra új terméket fogunk vásárolni)
– a társas vonzódás – a társas összehasonlítás (mim van nekem- mije van a másiknak?, manipulált és beállított fotók a közösségi médiában)
–  a törzsi gondolkodás (miszerint inkább a szociális/ társas kapcsolatok felé húzunk, mintsem a racionalistás felé, vagyis inkább a csoportunk normáihoz tartjuk magunkat, minthogy beismerjük a valóságot)
– végül a különféle torzításaink, melyek a jelen felé való torzítás (szívesen toljuk el a kockázatokat és vállalásainkat a jövőbe, mintsem a jelenben cselekedjünk), a kognitív torzítás (félelmünk a veszteségtől, kimaradástól, lemaradástól, ezért az olcsó, de divatos termékeket választva fast fashion üzletekben vásárolunk, a környezetvédelemre pedig vesztséggel és lemondással gondolunk), valamint az egyszerű cselekvés torzítása (remek példa erre, hogy a legtöbb ember úgy tesz a klímaváltozásért, hogy szelektíven gyűjti a szememet)

Érintőlegesen szó esett a zöld-zaj jelenségéről is, mely során megannyi ellentétes információ árasztja el az embereket nap mint nap azzal kapcsolatban, hogy mi környezetbarát és mi nem, mit tegyen, ha meg akarja óvni a bolygót és mit ne tegyen. Az ilyen ellentmondásos információk tengerében pedig könnyű elvesznie egy átlag fogyasztónak.

Máté kiemelte, hogy a globális felmelegedés csökkentésében hatalmas szerepet játszik a pszichológia. Olyan területeken tettenérhető ez, mint a választás-tervezés, az apró változtatások a mindennapi életünkben –más néven nudge-, a boltokban a termékek pozícionálása – környezetbarát termékek szemmagasságba helyezése-, valamint a visszajelzések– a motiválás a fogyasztás csökkentésére- rendkívül nagy szerepe.

Az első nap második előadását Kozma-Vízkeleti Dániel, kiképző család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus tartotta, mely az „Egymásra utalva – párbeszéd szülő-pedagógus-iskola-gyermek között” címet kapta. Az előadás első felében olyan kérdésköröket jártunk végig, mint a régi és jelenlegi szövetségi rendszerek az iskolában a szülő-pedagógus-gyermek vonatkozásában; hogy valóban válságban vannak-e manapság a családok és az oktatás, vagy csak változáson mennek-e keresztül. Az előadó ezután az egymás felé és a másoktól felénk érkező elvárások kérdését boncolgatta. A szülők, pedagógusok, gyermekek és az iskola mind különböző elvárásokkal állnak egymás felé. Azonban vannak dolgok, amelyek kulcsfontosságúak ezen a rendszeren belül.
Ezek a következők: a sikerélmény, elismerés, kedv az érvényesüléshez, kedv az ismeretterjesztéshez, valamint jónak megélni önmagunkat a másikkal való kapcsolat révén.
Dániel külön felhívta a figyelmünket annak a fontosságára, hogy időről időre fel kell tennünk önmagunknak azt a kérdést, hogy „Kié az elvárás?”. Ugyanis számtalan olyan elvárással rendelkezünk, amely valójában nem a miénk, nem belső, hanem külső tapasztalatokból, ingerekből származik. Ezek között néha érdemes gereblyézgetni, és csak a saját, belőlünk érkező elvárásainkat megtartani.
Az előadás utolsó felében pedig a különböző gyermekekkel kapcsolatos hiedelmekről, mítoszokról és az ő „küldetéseikről” hallhattunk bővebben. Ilyenek voltak például a: Mi a gyermek „dolga”? Milyen a „jó gyerek”? Milyen a „rossz gyerek”?.
Végezetül rátértünk arra, hogy mik fontosak a jól funkcionáló kapcsolatok fenntartásában. Ezek közül néhány: egyeztetés, beszéljünk egymás nyelvén, időzítés, elismerés, humor.
Az előadás során Dániel több gondolatát elkaptam és feljegyeztem, mert úgy éreztem hasznos és értékes üzenet közvetíthet minden ember számára. Ebből kettőt szeretnék is most itt hagyni az olvasóknak.

A nap utolsó előadását Dr. Osváth Péter, egyetemi docens, pszichiáter, pszichoterapeuta tartotta, „A veszteség sokkjától az elengedésig” címmel, mely a gyász-kultúra-személyiség összetett hármas kapcsolatát járta körül. Az előadást olyan fogalmak ismertetésével indította, mint a halálfélelem, halálszorongás, veszteség, gyász. Ezt követően a gyász jellegét befolyásoló tényezőkről kaptunk tájékoztatást. Ezek a következők voltak:
– a gyászoló személyisége (életkora, testi állapota)
-aktuális helyzete
– életeseményei (korábban átélt veszteségei)
-mentális zavarok
-kulturális háttere, vallása
-szociális és támogató kapcsolatai

Péter ezután ismertette a gyász szakaszait melyek az (anticipált gyász- hosszas haldoklás esetén), sokk, kontrollált fázis, konfrontáció, és adaptáció.
Ezt követően kicsit belemerültünk a gyásszal kapcsolatos kulturális különbségekbe és közös elemükbe, valamint a magyar kultúra gyásszal kapcsolatos vélekedésébe. Mely szerint, a gyász nem egy közösségi esemény, a közösségi támogatás nálunk általában elmarad és a gyászoló hozzátartozó külön még kérik is, hogy kerüljük a részvétnyilvánítást és az elhunyttal kapcsolatos kérdéseket. Emiatt nálunk jellemző a gyászoló magányossága, izocálicója, és elkerülése.
Fontos megjegyeznünk, hogy a gyász összetett változásokat idézheti elő. Ilyenek például a testi funkciók-, emocionális-, kognitív- és fiziológiai változások.  
Ezek között szerepelhet az átmeneti alvászavar vagy az immunrendszer működésének időszakos változása.
A továbbiakban megtudhattuk a nők és férfiak gyász feldolgozásbeli különbségeit. A nőkre inkább az érzelmi és szociális gyászfeldolgozás, míg a férfiakra inkább az elfojtás, düh, magányos gyászolás a jellemző. Ebből kifolyólag pedig egy gyászoló férfi általában veszélyeztetettebb, mint egy gyászoló nő.
Egy gyászoló esetében nem szabad megfeledkeznünk a speciális jelenségekről sem, mint például az évfordulós reakciók, melyek visszatérő gyászreakciók, valamint az időzített krízisek, melyek köthetőek a gyászoló és/vagy az elhunyt korához.

Külön nagyon fontos kiemelni minden, az előadáson elhangzott hasznos információ közül, hogy fokozott figyelmet fordítsunk azokra, akik komplikált gyásszal küzdenek. A komplikált gyászra hajalmosító tényezők között szerepel:
– a váratlan veszteség (baleset, öngyilkosság)
– túlságosan erős kötődés az elhunythoz
– ambivalens érzések az elhunyt irányában
-gyermek, fiatal halála
– korábbi, feldolgozatlan veszteségek
– erőszakos halál
– önhibából eredeztethető halál (pl.: a gyászoló vezette az autót egy autóbalesetben)
– súlyos betegségből következő halál

Hogy vehetjük észre, ha valaki komplikált gyászban szenved? A halál bekövetkezése után a gyászoló olyan figyelmeztető jeleket produkál, mint:
– tagadás
– elkerülés
– segítség elutasítása
– függőség kialakulása a halált követően
– különböző testi tünetek
– pszichiátriai betegségek
– betegségszorongás, félelem a haláltól
– az elhunyt tüneteinek megjelenése
– személyiségbeli változás
– ellenséges viselkedés másokkal

A segítségnyújtás ilyen és minden más súlyosabban érzékelhető gyász esetében fontos. A gyászolónak nyújtott segítségnyújtásban kulcsszerepet játszik, hogy mindig az adott személyre specifikus módszer legyen alkalmazva. Ez lehetséges a gyászoló környezetéből érkező segítség által, önsegítő módszerekkel vagy professzionális segítségnyújtással, terápiával is.

Ne feledjük, hogy minden ember más és emiatt másképp is éli meg a gyászt. Senkinek sem sürgessük vagy bagatellizáljuk el a gyászra adott reakcióit.  Ha úgy érezzük, hogy –bármilyen fent leírt információ alapján- a gyászoló speciális helyzetben van, vagy aggódunk állapotáért, beszéljünk vele, vagy kérjünk segítséget.

Az előadás során elhangzott gyásszal kapcsolatos könyveket pedig itt gyűjtöttem össze:
Joan Didion- A mágikus gondolatok éve
Szabó Magda- Liber Mortis
Irvin D. Yalom & Marilyn Yalom- Halálról és életről

Kiemelt kép: Pszieszta

The post A klímaválság pszichológiája, szülő-pedagógus-gyermek kapcsolata, a komplikált gyász intő jelei – Pszieszta I. nap appeared first on BaHír.

Mi az a „Pszieszta”?

A PSZIESZTA a Pécsi Pszichológus Napok hétköznapi megnevezése, ami egyszerre jelenti a pszichológiai konferenciát és az önkéntes alapon, pszichológus hallgatókból álló csapatot, ami ennek a konferenciának a szervezésével foglalkozik.

Az idei háromnapos konferencián milyen témákra számíthatunk?

Az előadások és a műhelyfoglalkozások idén is sokszínűek. A hagyományokhoz híven most is egy hívószó köré építettük a konferenciát, ez idén a „Kigubancoló”.
Az első napon  szó lesz a klímaválságról, és hogy miként küzdhetünk meg vele. Emellett a pedagógus-szülő-gyermek közötti kommunikációról, továbbá a gyászfolyamatokról is érdekes előadásokban lehet része a hozzánk ellátogatóknak csütörtökön.
A pénteki napon szó lesz Szondi sorsanalízisénék újraértelmezéséről, a vallás és a terápia kapcsolatáról, illetve egy közkedvelt témáról, a nárcizmusról is. Továbbá a nők elleni erőszakkal való küzdelemről is szó esik. Ezen a napon a műhelyek a mindfullness-be és meseterápiába engednek interaktív betekintést a résztvevők számára.
Az utolsó napon, szombaton pedig az előadások olyan témákat dolgoznak fel, mint az evészavar, illetve az érzelmek és a személyiség hatása a tárgyalásokon. A szokásokhoz híven az előadások sorát egy kerekasztal beszélgetés zárja, mely idén az addikció témakörét járja körbe. A konferencia pedig a The Lovers zenekar akusztikus koncertjével zárul.

Milyen lehetőségeket kínál a Pszieszta a csapat tagjainak?

Azok, akik a Pszieszta szervezői csapatába kerülnek egy olyan közösség részévé válnak, mely nem csak az egyetemen belül nyújthatja a hovatartozás érzését, de szorosabb kapcsolatot is jelent az oktatók és a hallgatók között, továbbá kicsit jobban meg is ismerhetik magukat, hogy milyen területeken érzik jól magukat, milyen területen dolgoznának szívesen, illetve az előadókkal való kommunikáció során olyan szakembereket ismerhetnek meg, akik jelen vannak a pszichológia tudományának vérkeringésében és aktívan alakítják azt munkásságukkal.

Milyen lehetőségeket kínál a Pszieszta eseménysorozata az azon résztvevők számára?

A látogatók számára az előadások betekintést nyújthatnak olyan témákba melyekkel nap, mint nap találkoznak. Olyan szemszögből ismerhetik meg ezeket a témákat melyek elmélyítik és kiszélesítik a világról alkotott képet és tudást. Én hiszek abban, hogy néha egyetlen pillanat, vagy mondat is képes megváltoztatni a világot körülöttünk és bennünk, így remélem az idelátogatók között is lesz olyan, aki valamelyik előadás hatására kezd el érdeklődni valamilyen téma iránt, vagy indítja el egy olyan úton, ami a későbbiekben a javát szolgálhatja. Ha ez nem is történik meg, mindenképpen egy olyan élménnyel és tudással gazdagodnak mely érthető és hiteles forrásból érkezik.

Mennyi és milyen előkészületet igényel a tavaszi főesemény megszervezése?

Egy három napos konferencia leszervezése mindig sok előkészülettel jár. Már ősszel elkezdjük a munkát, ilyenkor még többnyire a témát gondoljuk ki, időpontot és helyszínt egyeztetünk. Ezentúl persze megkezdődik az előadók felkeresése is, ezt a szervezői csapat lelkes tagjai végzik, akik folyamatosan kommunikálnak a meghívott előadókkal. A szakmai koordinátoraink végzik a programrács beosztását, és felügyelik, hogy az előadók minden információt megkapjanak, illetve a számunkra fontos információk is időben beérkezzenek. A tavaszi félév inkább már a pontosításokról, arculattervezésről és a promóciós feladatokról szól. Ezeket a feladatokat a marketing koordinátoraink delegálják és felügyelik.

Hogyan épül fel pontosan a Pszieszta csapata?

A múlt nyáron a szervezeti felépítés változáson ment keresztül, melynek következtében a meglévő szekciókat feloszlattuk, és csak egy nagy csapat maradt, ez a munka és munkaerő megosztás szempontjából volt nagyon előnyös. Ebben az új struktúrában a team tagok olyan és annyi feladatot vállalnak, amennyit éppen tudnak. Ha van egy előadó ötletük akkor azzal a résszel foglalkoznak, de ha például a marketing területen jut eszükbe valami, akkor ott is tudnak feladatot vállalni, ezt a régi rendszer nem tette lehetővé. A koordinátorok ugyanúgy megmaradtak, tehát van kettő szakmai koordinátor, akik az előadók meghívásával és az ezzel járó feladatokkal foglalkoznak, míg a két marketing koordinátorunk a közösségi média felületeket kezelik és a promóciós feladatokat látják el.

Mi a te szereped vezetőként a Psziesztában?

Mint főszervező sokat kommunikálok a Pszichológia Intézettel, hiszen az ő támogatásuk nélkül nem valósulhatna meg a konferencia. Továbbá a Hallgatói Önkormányzattal is igyekszünk kapcsolatban lenni. Ezentúl a helyszín egyeztetés, a pályázati forrásokhoz szükséges papírok beszerzése, kitöltése összeszedése, ami többnyire rám hárul. Továbbá a féléves-éves ütemtervek kidolgozása, határidők kiadása, betartatása, feladatok delegálása a feladatom és az apró részletekre is oda kell figyelnem. Segítségem mindig van, a koordinátorok nagy mértékben a kezem alá dolgoznak, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Nélkülük és a lelkesedésük és profizmusuk nélkül nem tudnánk ilyen minőségű programokat létrehozni.

A Pszieszta háromnapos konferencia sorozata március 10-12. között kerül megrendezésre, a Civil Közösségek házában.
Az esemény bárki számárá ingyenesen látogatható.
További információért, keressék fel a Pszieszta hivatalos Facebook oldalát vagy az esemény oldalát!

The post Gubancold ki te is a gondolataidat a Pszieszta tavaszi konferenciáján! appeared first on BaHír.

Mivel két éven keresztül jó magam is ténykedtem a Pszieszta Marketing csapatában, ezért természetesen nem tudok nem elfogultan viszonyulni a rendezvényhez és az azt övező atmoszférához. A helyszínt már régi ismerősként üdvözöltem és annak ellenére, hogy nem jártam ott már több éve, azonnal tudtam, merre keressem a termeket, tudtam, hogy finom lesz a kávé, és tudtam, hogyha előre készülök magamnak étellel és az itthon elkészített ebédet elviszem magammal, akkor a kávézóban dolgozók kedvesen fogadnak majd és megmelegítik nekem.

Az eseményről

Nagy izgatottsággal ültem be hát az első olyan személyes térben történő Pszieszta előadásra, amely alatt már nem, mint háttérszervező, hanem mint vendég veszek részt.
A konferenciát Prof. Péley Bernadett, a Pszichológia Intézet vezetője nyitotta meg. Köszöntőjében nagy hangsúlyt kapott a tűz ambivalens szimbolikájáról való elmélkedés, hogy mit is testesít meg számunkra: melegség, szenvedély, érzelmi túlfűtöttség, rombolás és pusztítás. A gondolkodásba az előadáson résztvevőket is bevonta, ezáltal kommunikációs csatornát nyitva az ott tartozkodók közt.
Prof. Péley Bernadett után Fónagy-Sütő Zoltán, a Pszieszta egyik főszervezője mondott nyitóbeszédet. Mindenekelőtt szót ejtett az elmúlt évek konferenciáiról, a rendezvény jövőjéről és az eszmények megtartásáról, valamint a Tűzhöz közel cím jelentéséről.  Kiemelte az „Egyetemi Kultúráért” díj elnyerését is, ami hatalmas megtiszteltetést jelentett az egész csapatnak.  Végezetül köszönetet mondott a Pszichológia Intézet munkatársainak, a Civil Közösségek Házának és az önkéntesekből álló szervező csapatnak.

A megnyitó után az első előadást Dr.Teleki Szidalisz tartotta, mely a hospice szolgáltatás kihívásait és feladatait, valamint a rendszerbe bekerülő betegek és hozzátartozóik lelki állapotát járta körül. Az előadó bevezetőjében kitért a halállal kapcsolatos elhárító mechanizmusok és tagadás esetére, a haláltudatra, az élet megélésére és a világhoz való hozzátételünkre életünk során. Párhuzamba helyezte a régebbi idők és napjaink halálhoz való viszonyulását, kereteit. Megemlítette a komplikált gyász megjelenését, ami egy meglehetősen új jelenség. Végigment a Haldoklás öt fázisán (Tagadás, Düh, Akuldozás, Depresszió, Belenyugvás) és kifejtette az arra jellemző érzelmi jelenségeket és azok hatását az egyénre. Kiemelte, hogy a haldokló mellett a hozzátartozókról sem szabad ilyen tekintetben megfeledkezni, hiszen nekik ugyanúgy szükségük van a szakemberek segítségére, mint a betegnek. Hangsúlyozta a hospice feladatát, melyet sokat tévesen ismernek. A Hospice lényege ugyanis nem a gyógyítás, hanem a gondoskodás és az életminőség javítása, továbbá az emberi élet utolsó időszakában a „legmegteremthetőbb jó” állapotának megadása a beteg számára. Az előadást a Méltóságterápia módszerének – mely valójában egy „lelki végrendelet- kifejtésével zárta. Ezen terápia egy kézzelfogható dokumentumot biztosít a haldoklónak, amiben fontos szerepet kap az életében történt események, értékek megőrzése és az ő emlékének fenntartása és esszenciája. A méltóságterápiáról bővebben itt olvashatsz. 

Az előző, mélyebb vizeken evező előadást és kicsit könnyebben befogadható, a pszichológia szakmához általánosságban szorosabban kapcsolódó program követte. Dr. Varró-Horváth Diána Pszichológusok a tűz körül címet kapó előadása alkalmával elkalauzolt minket a családi működések megfigyelésébe, a kutatói munkába és e kettő találkozásába. Elsőként az ember és a tűz kapcsolatát járta körül szabad asszociációk és nyílt beszélgetés segítségével, majd kitért arra, hogy pszichológusként mi hogy is kapcsolódunk ehhez. Hasonlatában a „a családitűzhely, a kandalló, a konyha” szavak szerepeltek, mint a családi élet legbelsőbb szentélye és minden fontos esemény színtere, amibe szakemberként betekintést nyerhetünk. Ennek felelősségére, a klienssel létrejött bizalom „meleg tartására”, a hibázási lehetőségekre és elkövetett hibáink beismerésére és kijavítására hívta fel a figyelmünket. Kiemelte, hogy mennyire fontos és milyen sok múlik a családok határainak kijelölésén, a belső dinamika fenntartásán és a romboló, külső hatások kiiktatásán. Gondolatait a pszichológushallgatók felé intézett jó tanáccsal szánta: Mindig van fejlődési és megújulási lehetőség. Azért is, hogy ne égjen ki bennünk a tűz (ne égjünk ki), fontos találni egy feltöltő elfoglaltságot és visszatöltekezni.

A nyitónap egy Filmklubbal zárult, mely az Egek ura című 2009-es film eseményeit járta körül. A program viszonylag későn kezdődött, de szerintem csodás zárása volt egy nagyon informatív és sok tudástöltekezéssel teli napnak.  A filmet csendesen, lekapcsolt lámpák közt végignéztük, majd a végén ismét kigyulladtak az izzók a fejünk fölött és kezdődhetett az igazi program.A kerekasztal beszélgetésen részt vett Arndt Bernadett, Végh Enikő, Matuz András, Káplár Péter és Dr. Káplár Mátyás. Aki nem látta még ezt a filmet, annak személy szerint szívesen ajánlom, nem csak mint pszichológus hallgató, hanem mint hétköznapi ember. A kerekasztal beszélgetés olyan kérdéseket járt körül, mint: Szükség van e a mai világban elbocsátó emberre? , Mennyire rombolja a személyes kapcsolatok a digitalizáció és milyen hosszútávú következményei vannak? , Mennyire könnyű megtartani a munka és a magánélet egyensúlyát?  Valamint mi az, ami miatt nehéz megteremteni? , Munkakapcsolatok és privát kapcsolatok keveredhetnek-e?

A beszélgetés sok gondolatot ébresztetett a résztvevőkben. Zárógondolatként pár dolgot pedig le is írnék, ami úgy érzem kiemelkedő volt. A digitalizáció, azon belül is az online oktatás/munka nagyobb mértékben igényli a verbalizációt, amivel nehéz bánnunk, mindezekmelett kapcsolódási problémákhoz vezethet és felhívja a figyelmünket a visszajelzések és reakciók fontosságára. Az „always on” tehát a folyamatos online lérhetőség világából ugyan kilépni nem igazán tudunk, de kereketek adhatunk és adnunk is kell neki, hogy bírjuk a terhelést.

Témák színes tárháza

A két nap alatt a következő témák és címek sora volt megtekinthető:

Digitális eszközhasználat a családban, Filmklub (Egek ura), Természetfeletti félelmeink természetes háttere, Matematikai szorongás, Cyberbullying, Manipulatív stratégiák, Terminális állapotú betegek és hozzátartozóik pszichés támogatása és az életvégi méltóság megőrzése, Az autizmus specifikus eszközeinek használata, Szépségsztereotípiák hatása a startup cégekre.

Mindezek mellett pedig a Nevetnikék alapítvány és a Mind the Book könyvklub is képviseltette magát.

A Pszieszta két főszervezője, Nagy Anna és Fónagy-Sütő Zoltán áprilisban arról meséltek nekem, hogy miért is ajánlják a Psziesztát.

„A Pszieszta célja, mindig is az volt szerintem, hogy érthető, szórakoztató, és legfőképp hiteles információkat nyújtson a pszichológia különböző irányzatairól. Így azt kell mondjam, hogy ez a konferencia nemcsak a pszichológusoknak, pszichológus hallgatóknak és oktatóknak szólnak, hanem mindenkinek. (…) olyan társadalmi témákat érintő témákról hallhatnak, melyek a mindennapi életünk részei és kikerülhetetlenek. Tehát ezen előadások által a laikusok jobban megérhetik a bennük és körülöttük lévő világot, a pszichológus hallgatók vagy ezen a szakválasztáson gondolkodó középiskolások inspirációt nyerhetnek, hogy számukra melyik téma a legérdekesebb; a szakmában dolgozók pedig olyan területekbe tekinthetnek bele, amelyek nem feltétlenül tartoznak a szakterületük alá. Így mindenki számára élvezhető lehet a Pszieszta konferenciáit nyomon követni.”
Nagy Anna

„Én azzal egészíteném ki, hogy a szervezőcsapat részének lenni is remek lehetőség arra, hogy a pszichológushallgatók egyetemi éveik alatt egy összetartó közösséghez tartozva megismerjék saját képességeiket, megtalálják saját útjukat, és találkozzanak a pszichológia jelenét és jövőjét meghatározó szakemberekkel.”
Fónagy-Sütő Zoltán

És én miért ajánlom a Psziesztát?

Egy kávé a teraszon, egy jó beszélgetés a szaktársaimmal, a friss levegő, ami egy előadást követően kilépve a kerthelyiségbe megpróbál visszahúzni a valóságba, az önkéntesek kifogyhatatlan mosolya, kedvessége és türelme és az előadók szakértelme együtt mind egy csodálatos és különleges élményt nyújt, ami nekem az összetartozás, az izgatottság és béke érzését egyszerre hozza el.

Kiemelt kép:Pszieszta

The post Pszieszta- Tűzhöz közel appeared first on BaHír.

Mi az a „Pszieszta”? Kik alkotják?

A PSZIESZTA a Pécsi Pszichológus Napok köznapi elnevezése, ami egyszerre jelenti a pszichológiai konferenciát és azt az önkéntes alapon, pszichológus hallgatókból álló csapatot, ami annak szervezésével foglalkozik. Célunk, hogy a rendezvények ne csak egy szűkebb rétegnek szóljanak, hanem minden, a pszichológia iránt érdeklődőnek lehetőséget teremtsenek a pszichológiai és társadalmi témákban való elmélyedéshez. Igyekszünk szakmai igényességgel összeválogatott, de közérthető előadásokat szervezni.

A szervezőcsapatot pszichológus hallgatók alkotják. A jelentkezés „békeidőkben” általában az őszi szemeszter elején zajlik. Első körben, igyekszünk a BTK gólyatáborában is jelen lenni, és már akkor beharangozni a jelentkezési lehetőséget, és buzdítani az elsősöket a részvételre, A Toborzó eseményünk során jobban bemutatjuk a Pszieszta szerkezetét, és részletesebben ismertetjük a munkafolyamatokat. A felvételi eljárás része egy jelentkezési lap kitöltése, majd pedig egy személyes interjú a jelentkezőkkel. Azokat vesszük fel, akikben látjuk a szervezéshez szükséges képességeket, motivációt, és úgy érezzük, jól illeszkednek majd a csapatba. Az újonnan felvett csapattagokkal egy csapatépítő tréning keretében kezdődik a közös munka.

A járványhelyzet nem tette lehetővé, hogy a tavalyi év során felvételt hirdessünk, hiszen a felvett tagokat nem tudtuk volna integrálni a csapatba, ezáltal pedig a közös munka se ment volna olyan gördülékenyen. Ennek eredményeként a szervezők létszáma eléggé megcsappant, mivel sokan szerezték meg közülünk a diplomájukat tavaly tavasszal. Így nagy reményeket fűzünk az idei őszhöz, hogy újra találkozhatunk majd lelkes jelentkezőkkel.

A Pszieszta jelenleg egy struktúraváltáson megy keresztül, ezt az indokolta, hogy a járványhelyzet minket is nehezen érintett, az online térbe való áttérésnél nehezebben tudtunk működni a megszokott szervezeti felépítésben. Tovább nehezíti a dolgokat, hogy a 2019-ben felvett tagok nem élhették át a Pszieszta-élményt, vagyis a személyes szervezést és a tavaszi konferencia lebonyolítását, így az itt megszerzett tapasztalataikat sem tudják átadni egymásnak és a leendő tagoknak.

Igyekszünk olyan rendszert kialakítani, ami lényegesen ellenállóbb a hirtelen változásokkal szemben, ennek következtében a Teamben megszűnt az eddigi szekciókra való tagolódás. A további változtatások még folyamatban vannak, de szeretnénk már az új tagokat az új rendszer keretein belül felvenni és integrálni a Psziesztába. Reméljük, hogy ez minél hamarabb változni fog, és visszaállunk a személyes konferenciákra, valamint lelkes pszichológus hallgatók új generációjának adhatjuk át a hagyományaink ápolását.

Mikor jött létre a szervezet és milyen célból?

1996-ban alapították pszichológus hallgatók, akik felismerték, hogy Pécsett is van igény és közönség egy, a már létező budapestihez hasonló, hallgatók által létrehozott pszichológiai konferenciára. Kezdetben egy egynapos rendezvény volt, amit pár lelkes pszichológus hallgató hozott létre kétévente. Kisebb kihagyás után 2005-ben indult újra, azóta rendezvénysorozattá nőtte ki magát, minden tavasszal három napon át tartó konferenciával és havonta megrendezett felvezető előadásokkal. Ezért is volt fontos számunkra, hogy a karantén és az újabb hullámok ne szakítsák meg ezt, ezért online formába mentettük át a lehető legtöbbet a Pszieszta hagyományaiból.

Miért döntöttetek úgy, hogy főszervezők szeretnétek lenni? Mennyi munkával jár ez?

Anna: Részemről ez egy elég kacifántos dolog. Gimnáziumban mindig is szerettem szervezkedni és intézkedni, de elegem lett belőle a negatív élmények miatt. Úgy jöttem Pécsre, hogy nem szeretnék semmilyen szervezetben részt venni, ennek ellenére a Pszieszta rögtön megfogott a bensőséges hangulatával és kellemes környezetével, amit már a toborzón is éreztem. Előadósként kezdtem az első évemet, majd tavaly a már akkor online tartott főesemény után meghirdették a szekció-koordinátori és főszervezői posztokra a jelentkezést. Elég sokat vacilláltam, hogy a kettő közül mégis melyik volna a legmegfelelőbb számomra, mind időbeosztás, mind pedig képességek szempontjából, végül úgy döntöttem, hogy mindkettőre beadom a jelentkezésemet, és Zoliékra bízom a döntést, hogy melyik posztra vagyok alkalmasabb. Én így lettem főszervező „tanuló”, hiszen egyelőre még Zoli mellett tanulom a főszervezőséggel járó munkálatokat, egy igen sajátos helyzetben. Ősztől, illetve tavasztól pedig többé-kevésbé nélküle folytatom majd ezt a munkát. Szerencsére a koordinátorok segítenek, így nem leszek egyedül ezekkel a teendőkkel. Az, hogy mennyi munkával jár főszervezőnek lenni, egy olyan kérdés, amire tudok két mondattal válaszolni, de hússzal is. Nem szeretném azt mondani, hogy sok, mivel élvezem, amit csinálok, és ha élvezem, akkor az nem feltétlenül munka. Azonban azt sem állíthatom, hogy nincsenek zsúfoltabb időszakok a Pszieszta életében. Mindig van mit csinálni, kisebb, nagyobb, sürgősebb, ráérősebb. A főeseményhez közeledve szerintem mindig felszaporodnak a feladatok az utolsó simítások kapcsán.

Zoli: Nekem addig kacifántos, amíg a pszichológusképzésig jutottam, onnantól meghatározó tényező volt életemben a Pszieszta. Az orientációs napokon hallottam először a konferenciáról, pár héttel később egy sikeres felvételi, csapatépítő tréning és első szervezési feladatok után már egyértelmű volt, hogy számos lehetőség közül a Pszieszta az, ami illik hozzám, és szívesen csinálnám egyetemi éveim alatt. Hatalmas élmény volt látni, ahogy egész éves munkával, minden problémát megoldva létrejött a tavaszi konferencia. A következő félévben még több energiát fordítottam a szervezésre, saját feladataim mellett azokra a megbeszélésekre is mentem, ahol a szervezőcsapat működéséről, szabályairól szóltak az egyeztetések. Az alapképzés második évének novemberében többkörös felvételi után lettem az akkori főszervező, Rohály Sára helyettese. A 2019-es Pszieszta konferencián mellette tanultam ki, mennyi munkával jár ez. Az azévi konferencia a leglátogatottab rendezvényünk volt, jól sikerült előadásokkal, az előadások szünetében is folytatódó pezsgő beszélgetésekkel, így reményekkel telve vágtam neki a további munkának. 2019 szeptemberétől egyedül, majd Annával együtt folytattam a munkát. A karantén előtt Light-rendezvényeket és hagyományteremtő jelleggel egy Támogatói Estet tudtunk szervezni, azonban a 2020-as főesemény utolsó simításainál tartottunk, amikor át kellett állnunk online működésre, és személyes jelenlétű konferenciát azóta sem tudtunk szervezni.

Hogyan zajlanak az események, amiket szerveztek? Van közöttük különbség?

A tavaszi főeseményre fordítjuk a legtöbb időt. Általában már októberben elkezdődik a főesemény előkészítése, majd az előadókkal, helyszínnel kapcsolatos megkeresések, egyeztetések. A téli vizsgaidőszak alatt és után a marketinges feladatok lesznek hangsúlyosabbak.
Egy Light esemény leszervezése nem sokban különbözik a főeseménytől, ugyanazzal az odafigyeléssel történik, de rövidebb idő alatt, mivel itt csak egy-egy délutáni programról van szó.

Az online főesemények kapcsán vannak olyan területeket, melyeket könnyebb megszervezni, másokat azonban bonyolultabb. Ilyen például, hogy az előadó, hogyan ér rá, hiszen mindenki többnyire otthonról vagy a munkahelyéről jelentkezik be, így, ha nem pécsi előadóról van szó, nem kell számolni az utazással töltött idővel, tehát talán kicsit könnyebb utolérni az előadót. Azonban a műhelyfoglakozásokat már kissé bonyolultabb megszervezni, lévén, hogy ezek korlátozott számú közönség részvételét igénylik. De örülünk, hogy tavaly ősszel és idén tavasszal is sikerült olyan előadókat találni, akik jól adaptálódtak az online tér használatához, így megoldható velük is az együttműködés.

Az idei háromnapos konferencián milyen témákra számíthatunk?

Az idei főeseményünk a Kincseink címet viseli, általában mindig egy hívószót adunk meg az előadóknak, eköré a hívószó köré szervezve az előadásokat.
Idén szó lesz az előadásokon az egészségfejlesztésről, a kollektív emlékezetről, a nemi szerepekről és sztereotípiákról, belekóstolunk az egzisztenciális, kognitív és szociálpszichológiába is. Művészetpszichológiai témákat is érintenek az előadóink. Az érdeklődők műhelyfoglalkozáson beszélgethetnek a szexuális beleegyezésről. Lesznek olyan témák is, melyek kifejezetten a mentális egészséggel kapcsolatos terápiákat, módszereket érintik, illetve megrendezésre kerül egy kerekasztal-beszélgetés is a roma identitásról és sztereotípiákról.

Milyen pszichológiai témákat jártak körül eddig a fő események?

Ahogy az idén körüljárt témáknál is látszik, hogy milyen kreatívan értelmezhető a konferencia címe, az érintett témákat hosszú lenne felsorolni. A korábbi évek címei között szerepel az Arcok és álarcok, Behálózva, Tabu és Család is.

Miért ajánljátok a Pszieszta eseményeket?

Anna: A Pszieszta célja, mindig is az volt szerintem, hogy érthető, szórakoztató, és legfőképp hiteles információkat nyújtson a pszichológia különböző irányzatairól. Így azt kell mondjam, hogy ez a konferencia nemcsak a pszichológusoknak, pszichológus hallgatóknak és oktatóknak szólnak, hanem mindenkinek. Az előadásokat néző személyek, olyan társadalmi témákat érintő témákról hallhatnak, melyek a mindennapi életünk részei és kikerülhetetlenek. Tehát ezen előadások által a laikusok jobban megérhetik a bennük és körülöttük lévő világot, a pszichológus hallgatók vagy ezen a szakválasztáson gondolkodó középiskolások inspirációt nyerhetnek, hogy számukra melyik téma a legérdekesebb; a szakmában dolgozók pedig olyan területekbe tekinthetnek bele, amelyek nem feltétlenül tartoznak a szakterületük alá. Így mindenki számára élvezhető lehet a Pszieszta konferenciáit nyomon követni.
Zoli: Anna megfogalmazta, miért érdemes ellátogatni a rendezvényeinkre. Én azzal egészíteném ki, hogy a szervezőcsapat részének lenni is remek lehetőség arra, hogy a pszichológus hallgatók egyetemi éveik alatt egy összetartó közösséghez tartozva megismerjék saját képességeiket, megtalálják saját útjukat, és találkozzanak a pszichológia jelenét és jövőjét meghatározó szakemberekkel.

Kiemelt kép: Pszieszta Facebbok oldal

The post Érdekel a pszichológia? Pécsi Pszichológus Napok- Április 22-24 appeared first on BaHír.