Németországban a zsidók elleni intézkedéseket már 1935-ben kiterjesztették a romákra is, majd 1936-ban a szavazati jogot is megvonták tőlük. A deportálások 1940-től kezdődtek el és egészen a világháború végéig tartottak. A németországi roma áldozatok száma több tízezres nagyságrendű, ám a legnagyobb pusztítást a Balti Államokban végezték, ahol a német megszállás után körülbelül 35.000 cigány kisebbséghez tartozó lakost öltek meg.

A magyarországi cigányságot sújtó porajmos története csak megközelítően dokumentálható. Ami tény, hogy a romák elkülönítésée már a 30-as évek közepétől megkezdődött, ám deportálásuk vélhetően csak Magyarország német megszállását követően került sor. Becslések szerint kb. 30–70 000 romát, köztük gyerekeket, nőket és öregeket deportáltak a komáromi Csillagerődbe, majd onnan különböző koncentrációs táborokba.

A magyarországi halálos áldozatok száma a mai napig tudományos vita tárgyát képezi. Karsai László történész, a magyarországi holokauszt kutatója szerint kb. 5000-re tehető azon cigány honfitársaink száma, akiket 1944–45-ben etnikai hovatartozásuk miatt álorvosi kísérletekkel megkínoztak, megnyomorítottak, illetve akiket haláltáborokban gyilkoltak meg, vagy munkaszolgálaton haltak meg. Karsai egy 2012-ben készült televíziós beszélgetés során a cigány üldözöttek összlétszámát 10 000-re, a halottakét mintegy ezerre becsülte.

Borítókép forrása: Magyar Baptista Egyház honlapja.

The post Augusztus 2.: A Roma Holokauszt Emléknapja appeared first on BaHír.