Ferenc Ferdinánd és Hohenberg Zsófia hercegnő a Monarchia hadseregének boszniai gyakorlata miatt érkezett Szarajevóba. Legalábbis ez volt az apropó, ugyanis fő célként az lebegett a szemük előbb, hogy helyreállítsák a Habsburg-dinasztia hírnevét a régióban. A két balkáni tartomány 1908-as bekebelezése után ugyanis egyre inkább elterjedtek a különféle szerb terrorista szervezetek. A merényletek is általánosak volt az uralkodócsalád tagjai és a Habsburg-párti tisztviselők ellen.

Ebbe a puskaporos hordóba sikerült besétálnia Ferenc Ferdinándnak és feleségének. A gyilkosságot végrehajtó Gavrilo Princip és társai több terrorista szervezettel (Fekete Kéz, Egyesülés vagy Halál) szövetkezve már hetekkel korábban elkezdték tervezni a merényletet. Szerencséjük is volt, hiszen a hercegi pár útvonala a sajtónak köszönhetően hamar kitudódott.

A főhercegi pár június 28-án reggel érkezett meg a szarajevói pályaudvarra, ahonnan egy nyitott gépkocsiban indultak el a város polgármesteréhez. Az úton Princip mellett még összesen hat terrorista válta őket. A terv az volt, hogy robbanószerkezetekkel vagy pisztolyokkal végeznek Ferenc Ferdinánddal és feleségével, ám végül csak Nedjelko Cabrinovic hajította el gránátját, amely célt tévesztett és egy tisztet sebesített meg.

Ezt követően a merénylők az elfogástól tartva szétszéledtek, így úgy tűnt, hogy akciójuk teljes kudarccal zárul. Ferenc Ferdinánd ráadásul ezután szoros őrizetet kapott, így is hallgatta végig a polgármester üdvözlő beszédét. Ezt követően a városi kórházba is ellátogatott, hogy a merényletben megsebesült tiszt állapota iránt érdeklődjön. Óvatosságból még az útvonalat is megváltoztatták.

Itt jött közbe a fatális véletlen és a hihetetlen emberi hiba: a menet élén haladó sofőrök egész egyszerűen elfelejtkeztek a változtatásról. Bármilyen hihetetlenül is hangozzék ez ma, amikor az államfőket elképesztő biztonsági előírások mellett kísérnek, de ez akkoriban még nem volt szokásban. A Ferenc Ferdinánd biztonságáért felelős Potiorek tábornok észlelve a problémát azonnal megállította a konvojt, ami szintén nagy hiba volt. A kavarodásban ugyanis Princip közel tudott férkőzni a herceghez és közvetlen közelről két lövést adott le Ferenc Ferdinándra és Zsófiára. Mindketten egy órán belül belehaltak a sérüléseikbe.

A tettest még a helyszínen elfogták, és később – fiatal korából eredően – életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, Princip azonban az első világháború befejezése előtt meghalt tuberkulózisban. A sors furcsa fintora a merénylő napra pontosan négy évvel azután halt meg, mint áldozatai.

A június 28-i merénylet végül nemzetközi diplomáciai konfliktusok és egy világégés kiindulópontja lett. Az Osztrák–Magyar Monarchia vezetése a szerb nacionalizmus, közvetetten pedig a szerb állam számlájára írta a gyilkosságot, bár ez máig vita tárgya. A Monarchia hamarosan olyan ultimátumot küldött Belgrád számára, amit nem lehetett elfogadni. A helyzet gyorsan és súlyosan elfajult, az amúgy is a robbanás küszöbén álló nemzetközi politikának pedig csak egy szikra kellett: kitört az első világháború.

Forrás: Rubicon

Kép: Ferenc Ferdinánd és hitvese a merénylet előtt, Wikipedia

The post A merénylet, ami alapjaiban változtatta meg Európa történelmét appeared first on BaHír.

A válogatott rekordere, a klubhűség mintaképe: Bozsik József

Bozsik József tősgyökeres kispesti volt, 1925 novemberében ott született, ott is nőtt fel. Tehetsége hamar feltűnt a helyi KAC egyik vezetőjének, így 11 éves korában már le is igazolták. Itt mutatkozott be az első osztályban, majd egész pályafutását Kispesten töltötte el.

A Kispesti AC aztán Budapest Honvéd néven lett a Rákosi-rendszer legnépszerűbb csapata. Ugyan többeket hatalmi szóval kellett Kispestre vezényelni, de Bozsik és Puskás révén a helyi kötődésű játékosok lettek a vezérek. Bozsik 1962-es visszavonulásáig 447 NB1-es meccsen lépett pályára, amiken összesen 33 gólt lőtt, ötször nyerte meg a bajnokságot. Középpályásként nem a gólszerzés volt az elsődleges feladata, arra sokáig ott volt Puskás, ő inkább a kiszolgálásban jeleskedett.

A válogatottban 22 évesen már bemutatkozott, amit visszavonulásáig kitartóan szolgált. Az Aranycsapat egyik alapembere volt, minden idők legkiemelkedőbb képességű magyar fedezetjátékosának tartják. Bozsik József is részt vett 1956-57-es híres téli túrán, amelyen több kiemelkedő játékos döntött a disszidálás mellett. Bozsik azonban nem követte Puskást, Kocsist vagy éppen Czibort, hanem hazatért, így részt vehetett az 1958-as vb-n is. Ő lett az első, és nagyon sokáig az egyetlen válogatott játékos, aki elérte a 100 meccset meggypirosban. Végül 101-nél állt meg a számláló, amivel évtizedekig szereplési rekorder volt, 2016-ban döntötte meg Király Gábor, majd Dzsudzsák Balázs, mind a ketten végül 108-ig jutottak.

Bozsik József ellenállt a külföldi kísértésnek, pedig ő is hatalmas sikereket érhetett volna el, ha disszidál. Ehelyett maradt itthon, továbbépítette legendáját, majd eltöltött egy szezont Kispesten edzőként is. A válogatott szövetségi kapitánya is volt egy évig, de ezt betegsége miatt hamar visszamondta. 1978. május 31-én hunyt el, mindössze 52 évesen, szívelégtelenségben. Nevét viseli a kispesti stadion, a frissen átadott Bozsik Aréna.

A kőkemény védő és ellentmondásos edző, aki a pálya szélén halt meg: Lóránt Gyula

Az elképesztően kemény, de sosem durva játékstílusú Lóránt már több balhéba keveredett élete során. Kőszegen született 1923-ban, sokáig középpályásként játszott, volt olyan meccse, ahol öt gólt lőtt! 1944-ben a NAC játékosaként lett középhátvéd és azonnal megragadt ebben a pozícióban ellentmondást nem tűrő játékának köszönhetően. Egy aradi kitérőt követően a Vasasba került, itt három évig játszott 1947-50 között, innen került be a válogatottba is. Úgy tűnt, sínen van az élete.

1949-ben aztán főszervezője volt egy nagy visszhangot kiváltó disszidálási kísérletnek, amiben Grosics és Czibor is részt vett. Emiatt két hónapot lehúzott a kistarcsai internálótáborban és úgy tűnt, búcsút mondhat a válogatott álmoknak. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány azonban közbenjárt a játékosok érdekében és feltétlenül megbízott Lórántban is. Innentől már tényleg kirobbanthatatlan lett, főleg azután, hogy 1951-ben Kispestre igazolt. Puskás és Bozsik is jó barátja volt, előbbi kifejezetten szerette a játékát. Puskás is közbenjárt az érdekében, külföldön rendre egy szobában laktak.

1955 után már nem került be a keretbe, így is olimpiai bajnok és vb-ezüstérmes, tagja a legendás angol-magyar meccsnek. Nehezen szokta meg a civil életet, 1962-ben aztán edzőnek állt, ami végül remek döntésnek bizonyult. Ugyan Kispesten hamar elfogyott körülötte a levegő, mivel nem tűrt semmiféle ellenállást és elképesztően keményen fogta a játékosokat. Nem sokkal később, 1963-ban végül Nyugat-Németországba disszidált, ahol elvégezte az edzői tanfolyamot.

Az 1960-70-es években aztán kezdetét vette egy elképesztő vándorlás. Edzői karrierje során 11 csapatot irányított, igaz, a görög PAOK Szalonikit kétszer is. Erős kezű tréner volt, de összeférhetetlen embernek tartották, ráadásul a német sztárokkal nem találta meg a hangot. Irányította ugyanis a Frankfurtot, a Kölnt és pályafutása csúcsaként 1977-79 között a Bayern Münchent is. Legnagyobb sikereit azonban Görögországban aratta, ahol bajnok is lett.

Halála pedig elképesztő tragédia volt: a PAOK épp az Olimpiakosszal játszott rangadót, amikor Lóránt Gyula a második félidő közepén egyszer csak összeesett. Szívroham végzett vele, az életét már nem tudták megmenteni. 1981. május 31-én halt meg, egy héttel azelőtt, hogy disszidálását követően először hazajött volna. Így ő az egyetlen, aki sosem tért haza az Aranycsapat külföldre ment tagjai közül.

Forrás: NSO, Honvédfc.hu

The post Bozsik és Lóránt: ellentétes életutak, de közös sikerek az Aranycsapattal appeared first on BaHír.

1938-tól 8 éven át játszott Dombóváron, és bár később jobbhátvédként ismerte meg a világ, kezdetben csatárt játszott. Kevesen tudják ezt róla, de egészen kiváló támadónak tartották, később, katonai évei alatt állítólag 6-8 gólt lőtt meccsenként a hadsereg bajnokságában.

1946-ban került a Pécsi VSK csapatához, ahol egy szezont töltött el, de ez mégis egy fordulópont lett az életében. A pécsi vasutascsapatnál ugyanis az MTK egykori legendás balszélsője, Szabó Péter lett az edzője. Ide is még csatárként került, de „Petár” mester valamiért meglátta benne az ideális szélsőt, így átrakta abba a pozícióba. Tulajdonképpen ennek a pécsi évnek köszönhetjük az Aranycsapat jobbszélsőjét.

Pécsen sajnos csak egy évet töltött el Buzánszky, mivel Szabó edző távozott Dorogra, ahova magával vitte egyik kedvenc játékosát. Innentől kezdve Buzánszky Jenő egész játékos-pályafutását Dorogon töltötte, egész pontosan 13 éven át, 1960-as visszavonulásáig. Ő volt az Aranycsapat egyetlen vidéki tagja, igaz, Grosics Gyula is védett Dorogon, de ő 1947-ben a fővárosba igazolt. Érdekesség egyébként, hogy Buzánszky amolyan kölcsönjátékosként pályára lépett a Fradiban is. 1956 decemberében ugyanis egy jugoszláviai túrára a zöld-fehér magukkal vittek négy vidéki játékost is, köztük Buzánszkyt.

Dorogon 330-szor lépett pályára, ezeken 25 gólt lőtt (naná, már nem volt csatár), de klubszinten nem ért el hangzatos sikereket. Nem úgy a válogatottal! 1950-56 között összesen 49-szer játszott a magyar válogatottban, vicces módon ezeken a korábbi támadó egyszer sem talált be. Aktív részese volt az Aranycsapat időszakában minden nagy sikernek: olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953), világbajnoki ezüstérmes (1954).

A visszavonulása után 1961-72 között edzőként dolgozott, a Dorog mellett irányította az Esztergomi Vasas és a Fősped Szállítók csapatát is. Ezután sportvezetőként dolgozott a Komárom-Esztergom megyei szövetségnél, majd az MLSZ-nek is az elnökségi tagja lett. Tiszteletére Debrecenben és Pécsett is rendszeresen focitornákat rendeznek, amiken a korábbi évtizedekben ő is részt vett. 2010 óta az ő nevét viseli a dorogi stadion is, 2011-ben a Nemzet Sportolója lett. Az Aranycsapat klasszikus felállásának tagjai közül Buzánszky Jenő élt a legtovább, mígnem 2015. január 11-én hosszan tartó betegség után elhunyt.

Forrás: Wikipédia, MLSZ.hu

The post Pécsett csináltak jobbhátvédet az Aranycsapat legendájából appeared first on BaHír.

A porcelán készítésének módja már a középkortól felkeltette az európai kémikusok kíváncsiságát. A Távol-Keleten és az arab világban már évszázadok óta létező eljárást azonban sokáig titok övezte, alpinisták és okkult tudósok mind keresték a nyitját. Európában először aztán 1708-ban ismerték meg a porcelán alapanyagát, amikor Ehrenfried Walter von Tschirnhaus és Johann Friedrich Böttger kaolint, alabástromot és kvarcot tartalmazó agyagot felhevítve kinyerték az általuk keresett masszív, kemény anyagot. Két évvel később már állt is a meisseni porcelángyár, amit II. Ágost szász választófejedelem hozott létre.

Magyarországon az első porcelángyárat Brentzenheim Ferdinánd hozta létre Telkibányán. 1826-ban pedig Stingl Vince Herenden megalapította az ország máig legjelentősebb manufaktúráját. Zsolnay Miklós pedig 1852-ben, Pécsen hozta létre családi vállalkozását, amit egy évvel később már át is adott kisebbik fiának, Vilmosnak. A gyárat eredetileg Vilmos bátyja, Zsolnay Ignác vezette, de ő sajnos nem bizonyult tehetséges vezetőnek, ezért hamar az ifjabb testvér találta magát vezető pozícióban.

Az 1828. április 19-én született Zsolnay Vilmos ugyan eredetileg festő szeretett volna lenni, de tehetségét hamar a porcelánra fordította. Ő találta fel a fagyálló pirogránitot, egy új, az épületek díszítésére szolgáló cserépfajtát, illetve az ő nevéhez fűződik a Wartha Vince által feltalált eozin alkalmazása a kerámiaművészetben. Zsolnay gyára volt a világon az első, amely ezzel a titkos összetételű, zöld és kék színekben pompázó anyaggal dolgozott.

Merész újításai és találmányai révén Zsolnay Vilmos hamar nagy ismertségre tett szert. Az 1873-as bécsi világkiállításon Ferenc József-érdemrenddel tüntették ki, öt évvel később pedig Párizsban megkapta a kiállítás nagydíját és a francia Becsületrendet is. Ezek után nem véletlen, hogy a Zsolnay-gyár hamar világhírnévre tett szert, Európa mellett Amerikában is egyre népszerűbb lett, csak úgy özönlöttek a megrendelések.

Zsolnay Vilmos számos építkezésre szállított díszítőkerámiákat, a manufaktúra munkáit szerte az országban megtalálhatjuk: a Földtani Intézet, az Iparművészeti Múzeum, a Fővárosi Állatkert Elefántház, a pécsi Postapalota címere, vagy éppen a kecskeméti Cifrapalota mind magán hordozza a Zsolnay-kerámiákat.

A számos nemzetközi elismerésben részesülő mester 1900. március 23-án hunyt el, sírja Pécsen található. Zsolnay Vilmos után fia, Miklós vette át a porcelángyár irányítását, amelynek XX. századi fejlődését megtörte a két világháború, hogy aztán 1945-ben állami tulajdonná is váljon. A pécsi gyár 1974 óta viseli újra a Zsolnay nevet, hazánk egyik legnépszerűbb és legszínvonalasabb árucikkét reklámozva szerte a világban.

Forrás: Rubicon

Kép: Magyar címer a pécsi Postapalota homlokzatán, Wikipédia

The post Festő akart lenni, de a porcelánban élte ki a tehetségét Zsolnay Vilmos appeared first on BaHír.

Az I. világháborús vereség és az ország területének kétharmadát elcsatoló trianoni békeszerződés súlyos gazdasági, politikai és lelki sokk volt a társadalom egésze számára. Jól jelzi ezt, hogy ellene politikai oldaltól függetlenül minden párt hevesen tiltakozott. Ennek megfelelően az 1920 után hatalomra kerülő kormányokra szinte megoldhatatlan feladat várt: rendbe tenni az országot mind gazdaságilag, mind politikailag.

Ez nem ment könnyen, hiszen előbb Simonyi-Semadam Sándor kormányára várt a hálátlan feladat, hogy aláírja a békeszerződést, ami után azonnal le is mondott a miniszterelnök. Őt gróf Teleki Pál követte, de ő sem maradt sokáig, hiszen 1921 tavaszán távozni kényszerült. Ennek oka IV. Károly visszatérési kísérlete (az úgynevezett első királypuccs) során tanúsított kétértelmű viselkedése volt.

A zűrzavaros időszakban Horthy Miklós kormányzó mindenképp egy higgadt és konzervatív politikust szeretett volna miniszterelnöknek. Így esett a választás az erdélyi származású Bethlen Istvánra, aki korábban a bécsi Antibolsevista Comité megszervezésében jeleskedett. Nem volt tapasztalatlan politikus, hiszen a legnagyobb támogatással rendelkező Keresztény Nemzeti Egység Pártjának elnöke volt.

Bethlen István első számú feladata a politikai élet konszolidálása, a szélsőséges pártok visszaszorítása és a trianoni béke által többszörösen megroppantott magyar gazdaság talpra állítása volt. A feladatot nagyjából sikeresen véghezvitte, igaz, rengeteg kritika érheti a választási rendszer vagy éppen a baloldal ellehetetlenítése miatt, aminek köszönhetően 10 évig hatalomban tudott maradni.

A sikerek azonban kétségtelenül nem kerülték el a tehetséges politikus időszakát: megegyezett a Szociáldemokrata Párttal és a kisgazdákkal, utóbbiakkal pártját összeolvasztotta, ezzel létrehozva az Egységes Pártot. Ugyanakkor a szélsőjobbot is igyekezett perifériára állítani, ennek a későbbi miniszterelnök, Gömbös Gyula itta meg a levét, aki távozni kényszerült a pártból.

Kállay Tibor pénzügyminiszter vezetésével sikerült az országot gazdaságilag is stabilizálni. A Nemzeti Bank megalapítása és a pengő bevezetése mind jó döntésnek bizonyultak. A méltán elismert Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig a hátországot teremtette meg: a széleskörű oktatás bevezetése és annak színvonalának emelése megfelelő társadalmi hátteret hozott.

A külpolitika területén volt talán a legnehezebb dolga, hiszen a fő cél a revízió volt. Ezt az egész társadalom érthető módon támogatta, de a világháborús vereség és a szomszédos országokat tömörítő kisantant aknamunkája miatt erősen elszigetelődött. 1927-ben barátsági szerződést kötött Mussolinivel, amiért máig sok kritika éri Behtlent, de a kor reálpolitikusaként jól látta, hogy ez egy kitörési pont. Bethlen egyébként angolszász irányba mozdult volna, ami később is problémákat okozott számára.

Bethlen István bukását végül az 1929-ben kirobbanó gazdasági világválság okozta. 1930-ban már a jegyrendszert is be kellett vezetni, ami miatt támogatottsága folyamatosan zuhant. 1931-ben végül lemondott tisztségéről, ami után az Egységes Pártban is háttérbe vonult. 10 éves kormányzása következtében egy stabil államot adott át Károlyi Gyulának, de az 1930-as évek jobbratolódását már nem nézte jó szemmel. Bethlen István nézetei miatt mind a megszálló németek, mind az 1945-ben érkező szovjetek szemében szálka volt, Sztálin utasítására Moszkvába hurcolták, ahol a következő évben, 72 esztendős korában szívbénulásban hunyt el egy katonai kórházban.

Forrás: Rubicon

The post 100 éve lett miniszterelnök a XX. század egyik legfontosabb magyar politikusa appeared first on BaHír.

Nem meglepő módon Lászlót is hamar magával ragadta az utazás és a felfedezések iránti vágy. Előtte még azonban ki kellett járnia az iskolát, ami nem ment könnyen. Kőszegen, a bencés gimnáziumban tanult, ahol a madarak költési szokásai és a téli útjaik a repülés felé terelték gondolatait. A középiskola már Grazban találta, ahonnan viszont már kirúgták, mivel egy alkalommal korabeli robogójával elütötte az igazgatót.

A középiskolát így aztán az angliai Eastbourne-ben folytatta. Itt szívta magába az angol nyelv mellett a helyi kultúrát és életformát. Itt ismerkedett meg a cserkészettel, ami később is nagy hatással volt rá. A híres brit Afrika-kutató, Selous művei terelték érdeklődését a fekete kontinens felé, így elmondható, hogy Eastbourne hatalmas hatást gyakorolt az ifjúra. Az angliai diákévek során megtanult viselkedés- és gondolkodásmódnak köszönhette, hogy később könnyen tudta elnyerni a britek és az egyiptomiak bizalmát és pénzügyi támogatását a különböző kutatásaihoz.

Az első világháború már itthon találta, előbb az orosz, majd az olasz fronton teljesített katonai szolgálatot felderítőként. Almásy hű maradt a trónfosztott Habsburg királyhoz, 1921-ben részt vett IV. Károly sikertelen visszatérési kísérletében is. Ebből az időszakból származik állítólagos grófi címe, mivel a király rendre így szólította. Ettől még tény marad, hogy az Almásy-család nem viselhette ezt a titulust, ráadásul Almásy Lászlónak volt egy bátyja, így ő pláne nem lehetett gróf.

A kalandos életű világvándor ezt követően autóversenyzőként szerzett magának hírnevet. Steyr márkájú járgányával a Nílus mentén bejárta Afrikát, majd átkelt a Núbiai- és a Berber-sivatagon is. Ezek a vállalkozásai rendkívül nagy visszhangnak örvendtek, a gyár megbízta a Steyr kairói képviseletének vezetésével, az egyiptomiak pedig támogatták további expedícióit.

A következő években több nagy utat is szervezett a Szaharába, amikről könyveket is írt. 1932-ben felfedezte Zarzura oázisát, ami világszerte elismerést hozott neki. A legfelsőbb egyiptomi körökbe lett bejáratos, további vállalkozásai pedig még nagyobb sikereket hoztak. A Szahara egyik legelhagyatottabb, leginkább hozzáférhetetlen zugában Almásy László volt az első európai kutató, aki részletes földrajzi dokumentációs munkát végzett.

A Gilf-Kebírt hegyekkel körülvett völgyének sziklabarlangjaiban ősi állat- és emberábrázolásokra is bukkant. Ezek közül a leghíresebbek az úszó embereket ábrázoló képek voltak, ami elég meglepő volt annak fényében, hogy a legközelebbi úszásra alkalmas víz nagyjából ezer kilométerre van onnan. A talányt azóta sem sikerült teljesen megfejteni, hiszen azóta sem bukkantak korábbi víz nyomára a környéken.

Később, a második világháború során történtek azok az események, amik aztán árnyékot vetettek a népszerű felfedező életére. 1941-ben ugyanis a németek Ervin Rommel tábornokot küldték az elakadt afrikai hadszíntérre, aki pedig Almásy szakértelmét akarta igénybe venni. A felfedezőt persze nem a nácik hadi törekvései, hanem saját felfedezései mozgatták meg, ettől még tény, hogy Rommel oldalán harcolt. Ekkor repülős tisztként több elképesztően vakmerő cselekedet is fűződött a nevéhez, ezek közül is kiemelkedik az a több száz kilométeres út az 50 fokos sivatagon át, amivel két német ügynököt sikerült az angol vonalak mögé vinnie.

1944-45 során már újra Budapesten tartózkodott, ekkor tekintélyét és német egyenruháját főleg arra használta, hogy zsidókat bújtatott otthonában. Ez azonban nem hatotta meg a kommunistákat, akik népbíróság elé állították. Almásy ezért végül elhagyta Európát és Kairóban élte le utolsó éveit. Végül 1951. március 22-én a salzburgi Wehrle Szanatórium falai között hunyt el májbetegségben, szörnyű kínok között.

Almásy László élete annyi fordulatban és kalandban bővelkedett, hogy az három cikket is kitenne. Nem véletlen, hogy filmbe illő története meg is ihlette Hollywood producereit. Az 1996-ban bemutatott Az angol beteg című film hallatlanul népszerű lett, ebben Ralph Fiennes alakította Almásyt. A film végül 9 Oscart, közte a legjobb film díját nyerte meg, Almásy László pedig egy ideig talán a világ leghíresebb magyar embere volt.

Forrás: Rubicon

The post 70 éve hunyt el Almásy László, a világhírű „angol beteg” appeared first on BaHír.

A reformkori Baranya megyében a török hódoltság következményeként rendkívül alacsony volt a nemesség száma, ahogy a birtokviszonyok is képezték le az országos mintákat. A megye politikai arculatát az 1840-es évek közepéig a konzervatív irányzat határozta meg. A politikai élet vezetője a főispán volt, ebben a korszakban Majláth György és Scitovszky János püspök nevét éredemes kiemelni.

Azért létezett ellenzéki politika Baranya megyében is, ennek jele, hogy Siskovics József rövid ideig főispánként haladó szellemiséget vezetett be. 1838-ban Pécsett megalakult a Nemzeti Casino is, amely szintén megágyazott a liberális irányzat és a kulturális fejlődés terjesztésének. A helyi liberális ellenzék szervezetté válásáról azonban csak 1847 őszétől beszélhetünk. Ekkor jelent meg ugyanis aktívan Batthyány Kázmér gróf, akinek Üszögpusztán volt kastélya.

Az 1847. októberi országgyűlési választásokat ugyan még elbukta, de ennek hatására pártot alapított, ők lettek a „pirosbogyósok”. A következő év januárjában Majláth főispán már csak a katonaság bevetésével tudta megakadályozni Batthyány győzelmét. Ezzel azonban csak elodázni tudta a változásokat.

Ilyen helyzetben érte el Pécset a 1848-as forradalom kitörésének híre. Pontosabban először még csak Mohácsot, hiszen március 17-én ide érkezett meg hajóval a 12 pont, egy komáromi kereskedőnek köszönhetően. Hatos Gusztáv, a város főjegyzője ennek hatására lelkesítő beszédes tartott a Duna-parton, majd a kincstár sóházáról leverték a császári címert és a magyarra cserélték.

Pécsett aztán másnap, március 18-án jelentek meg először a forradalmat éltető plakátok. 19-én a Széchenyi téren tartottak nagygyűlést, ahol a korszak másik meghatározó helyi ellenzéki politikusa, Perczel Miklós szónokolt. A városi közgyűlés még ezen a napon hivatalosan is elfogadta a 12 pontot, és több haladó ellenzékit is díszpolgárává választott.

A helyi politikát korábban meghatározó konzervatív vezetők háttérbe vonultak, Pécs pedig új, liberális országgyűlési követeket nevezett ki. Bevezették a sajtószabadságot is, aminek köszönhetően megszületett az első pécsi napilap, a német nyelvű Pressfreie Flugblätter.

Sajnos azonban nem csak dicsőséges események történtek ekkoriban. Az osztrák pénz leértékelődése miatt ugyanis súlyos gazdasági válság is sújtotta a környéket, aminek köszönhetően élelmiszerhiány alakult ki. Több helyen emiatt zsidóellenes megmozdulások voltak Pécsett. Ennek következtében 40 családnak kellett végül elhagynia a várost.

Április 22-én Batthyány Kázmér lett a főispán, így rá hárult az új kormány által kiépített politikai rendszer stabilizálása. Ezek közé tartozott az új választás kiírása is, amelyre végül Pécs esetében május 28. és június elseje között került sor. Valójában a megyében nem ez, hanem a mohácsi volt az első választás, az gond nélkül lezajlott. Ez nem mondható el azonban a pécsiről, amely heves vitákat váltott ki.

A liberális forradalmi erők győzelme ugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű. Aidinger Pált választották meg polgármesternek, aki haladó szellemiséget képviselt, a közgyűlés többsége azonban konzervatív maradt. Június 21-én, az országgyűlési választásokon aztán már meggyőzőbben nyertek a forradalompárti liberálisok.

Az igazi problémák azonban nem a politikai megosztottságból, hanem a nemzetiségi kérdés rendezetlenségéből törtek a felszínre. A központi kormányzat nem rendezte időben a különféle nemzetiségek jogait, amit a bécsi udvar jól tudott meglovagolni. Az osztrákok hamar a maguk oldalára állították a szerbeket és a horvátokat, akiktől joggal tartottak a közeli Baranya megyében. Sokan csatlakoztak önkéntesként (főleg az iskolás fiatalok) a Nemzetőrséghez, de a kezdeti lelkesedést nem követte folytatás. Az új haderő toborzása, hadrendbe állítása nem történt meg időben, így Jellasics horvát bán szeptemberi támadása felkészületlenül érte a megyét. Gyakorlatilag ellenállás nélkül tudott az osztrákpárti katonaság áthaladni a területen.

A szabadságharc idején Baranya megye nagyobbrészt megszállt terület maradt. Voltak azért sikerek is, mint például Eszék megtartása, ami elsősorban Batthyány Kázmérnak volt köszönhető. A tavaszi hadjárat sikerei részben elérték Baranyát is, de nem állandósult a forradalmi erők berendezkedése. Végül 1849 nyarán itt is végleg felszámolták a felkelőket, akik közül többen, így Batthyány Kázmér és Perczel Miklós is az emigrációt választotta. Előbbi ott is halt meg, de Perczel még hazatérhetett a kiegyezést követően.

Forrás: Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 4. – Pécs–Baranya 1848-1849-ben, (Pécs, 1998)

The post A pirosbogyós párttól a megszállásig: az 1848-as forradalom Baranya megyében appeared first on BaHír.

Hidegkuti Nándor 1922. március 3-án született Budapesten, gazdag polgári családba. Édesapja köztiszteletben álló ember volt, háborús hős, a vitézi rend tagja, míg édesanyja gyárigazgatóként dolgozott. Az ifjú Nándor így nem szűkölködött semmiben, fiatalkorában mégis inkább az utcán töltötte idejét és folyamatosan focizott. Az óbudai gyerek édesanyja gyárában kezdett el inaskodni, de természetesen nem hanyagolta el a labdarúgást sem, ugyanis hamar felfigyeltek tehetségére.

Érdekesség, hogy eleinte kapusként játszott, nem is volt rossz, de aztán előre került a csatársorba. A negyvenes évek elején, 18 évesen került a Gázművekhez, majd az Elektromosnál és a zuglói Herminamezei AC-ben játszott. Innen került be először a B válogatottba, majd 1945-ben Románia ellen bemutatkozhatott a felnőttválogatottban is. Igaz, ez inkább volt véletlen, mivel a keretben nem volt benne, viszont Szusza Ferenc lesérült, így szóltak neki: be kell állnia. Két gólt vágott a 7-2-re megnyert meccsen.

Karrierje első igazi fordulópontja mégsem ez volt, hanem az, amikor 1947-ben leigazolta az MTK. A Ferencvárostól is megkeresték, de ők végül nem bíztak benne, Hidegkuti pedig meg sem állt a szomszédvárig. 11 évet húzott le a kék-fehéreknél, 302 meccsen 202 gólt lőtt, és háromszor megnyerte a bajnokságot is. Mindezt abban az évtizedben, amikor a politikai rendszer erősen „nyomta” a Budapest Honvédot, a kommunisták kor legnagyobb sztárjait ilyen-olyan módszerekkel vették rá a kispestieknél való szereplésre.

Hidegkuti azonban mindvégig hűséges maradt az MTK-hoz, pedig származása is komoly problémákat okozott. A gazdag polgári családból származó támadó nem fért bele az ötvenes évek munkásosztályt dicsérő, kommunista értékrendjébe. Édesapja elvesztette a munkáját és a korábbi megbecsülést, de édesanyja is hasonló sors elé nézett. Ekkor azonban megjelent a válogatott szövetségi kapitánya, a hithű kommunista Sebes Gusztáv, aki egész egyszerűen megmásította a család történetét. Készítettek egy filmet, amelyben anyja a saját gyárában munkásként jelent meg, amit aztán le is vetítettek a híradóban.

Hidegkuti azonban nemcsak ezt a kegyes hazugságot, hanem a karrierje megújítását is Sebesnek köszönheti. A válogatottban ugyanis sokáig Puskás, Czibor és Kocsis cseréjeként vagy éppen a szélen fért csak be, de 30 éves kora felett az edzőzseni rájött, hogy mi Hidegkuti igazi posztja: visszavont csatár lett. Manapság ezt hamis kilencesnek is mondják, többek között Lionel Messi is ezen a poszton lett világhírű. A csatárok és a középpályások között mozgó Hidegkutit egész egyszerűen nem tudták lekövetni a védők. Ha kiléptek rá, a mögöttük lévő lyukba azonnal mozgott be Puskás vagy Kocsis, ha pedig hagyták szabadon mozogni, ő maga fejezte be az akciókat.

Hidegkuti összesen 69-szer szerepelt az Aranycsapatban, ezeken 39 gólt lőtt. Legjobb teljesítményét talán a híres londoni 6:3-on nyújtotta, amelyen három gólt is lőtt, az angolok nem tudtak mit kezdeni vele. Oszlopos tagja volt az 1952-ben olimpiát, 1954-ben vb-ezüstöt szerző csapatnak. A focit végül 36 évesen, 1958-ban hagyta abba. Edzőnek állt és talán nem is véletlen, hogy abban is remekül helyt állt, hiszen mindig ésszel focizott. Olasz kupát és KEK-et nyert a Fiorentinával, magyar bajnok a Győrrel és hosszú, sikeres éveket töltött Egyiptomban is.

Hidegkuti Nándor 2002-ben hunyt el Budapesten, a legendás játékos nevét viseli a nemrég újjáépített MTK-stadion. Hatása elképesztő volt a labdarúgás történetére, hiszen a visszavont csatár szerepkörének megjelenését mind a mai napig elsősorban hozzákötik.

Kép forrása: Wikipédia

The post A legendás magyar focista, aki Messinek is irányt mutatott appeared first on BaHír.

Berzsenyi középbirtokos nemesi családban született. Sopronban, az evangélikus líceumban tanult, ahol ifjúként inkább testi erejével tűnt ki, mint szorgalmával vagy jó magatartásával. Az apjával folyamatosan harcban álló Berzsenyi fiatalon házasságot között Dukai Takách Zsuzsannával. Az apja hatalmától szabadulni akaró fiatal pár az asszony sömjéni birtokára költözött.

Az iskolát ugyan végül nem végezte el, de figyelme hamar a klasszikusok, különösen is Horatius felé fordult. Érdekes módon egyébként ezirányú érdeklődését éppen az apjától örökölte, aki maga is kapcsolatban állt a korszak legnagyobb irodalmi szaktekintélyével, Kazinczy Ferenccel.

Titokban írt verseit végül Berzsenyi barátja, Kis János lelkész küldte el Kazinczynak, aki elismerően szólt róla. Berzsenyi felbuzdult a mester dicséretén, és egy kötettel lépett a nyilvánosság elé. Ezután azonban magába fordult, mivel többen is, így például Kölcsey Ferenc is kritikával illette. Újra tanulni kezdett, hogy megvédhesse magát a szaktekintélyek előtt, ezt végül egy értekezésben tette meg.

A Poétai harmonisztika című írásában lefektette költészetével kapcsolatos nézeteit: az erőteljes kifejezések, költői képek megjelenése, az egyéni érzések és az általános gondolatok kettősége. Hazafias műveiben hangot kap a magyarság iránti aggódás is.

Berzsenyi a legnagyobb magyar lírikusok közé tartozik, kiváló ódaköltő és a klasszikus ódának talán legnagyobb magyarországi mestere. A hazafias ódákon kívül, melyek egy részét a közélet kiváló alakjaihoz intézte (Felsőbüki Nagy Pálhoz), írt vallási (Fohászkodás), szerelmi (Első szerelem, Búcsúzás), életbölcseleti kedélyi, erkölcsi ódákat (Káldi Pálhoz, A közelítő tél, Barátimhoz) is.

Életét és művészetét is végigkísérte a magány és az egyedüllét érzése, ami keserédes műveiben is tetten érhető. Az egyre jobban magába forduló és visszavonultan élő Berzsenyi Dániel Niklán töltötte élete végét. A beszédes módon „niklai remetének” is szólított költő végül 50 évrdrn hunyt el birtokán.

Forrás: Wikipédia

The post 185 éve hunyt el Berzsenyi Dániel, a klasszikus ódák legnagyobb hazai mestere appeared first on BaHír.

Kálmán 1074 körül, édesapja, I. Géza (1074-77) trónra lépésének évében látta meg a napvilágot. A krónikák szerint az uralkodó egyházi pályára szánta idősebb gyermekét, a trónra pedig annak öccsét, Álmost szánta. Ennek két oka volt: Kálmán hamar kitűnt műveltségével, ami a középkorban szinte egyet jelentett a papi pályával. A másik ok pedig a herceg fizikai hiányosságaiban keresendő. A források rendre púposként, sántaként és beszédhibásként jellemezték Kálmánt.

Gézát 3 év után testvére, a későbbi Szent László váltotta, aki Álmosra bízta Horvátország kormányzását. Végül az utód nélküli nagybácsi mégis Kálmánt adta meg örökösül, mivel benne látta munkájának folytatóját. Így aztán 1095-ben Kálmánt megkoronázták.

Innentől kezdve a testvérek között évtizedekig húzódó viszály keletkezett. Álmos rendre fellázadt testvére ellen, aki rendre legyőzte őt, majd különböző várakba száműzte, hogy aztán az egész kezdődhessen elölről. 1098-ban még sikerült békés úton rendezni a vitákat, de miután 1105-ben Kálmán megkoronáztatta fiát, a későbbi II. Istvánt, újra kiéleződtek a harcok.

Álmos még V. Henrik német-római császárral is szövetkezett bátyja ellen, sőt, merényletet is tervezett ellene, de végül vereséget szenvedett. Az utolsó felvonás 1115 táján zajlott le, amikor Kálmán már különös kegyetlenséggel zárta le a vitát: Álmost és fiát, a későbbi II. Bélát megvakíttatta és a dömösi kolostorba zárta.

A véres testvérviszály mellett ugyanakkor Kálmán rendkívül sikeres királynak számított. Remek diplomáciai képeségekkel rendelkezett, a keresztes hadjáratok során tanúsított viselkedésével (átengedte a hadat az országon, de kegyetlenkedéseket megtorolta) kivívta mások elismerését. Ráadásul ügyes tárgyalásokkal megszerezte Velencétől a gazdag dalmát kereskedővárosokat, akiket aztán autonómiával ruházott fel, ezzel megvéve a hűségüket.

Könyves Kálmán műveltségének köszönhetően sikerrel vitte át a gregorián egyházi reformokat és az államszervezésben is remekül helytállt. Neki köszönhetően erősödött meg a horvát bán és az erdélyi vajda tisztsége, és mindig igyekezett a pozíciókra képességek alapján kinevezni embereket. Két törvénykönyvet is kiadott, amelyek elődjéhez, Lászlóhoz képest enyhébb büntetéseket tartalmaztak.

A korhoz képest rendkívül felvilágosult uralkodó volt, híres mondása, miszerint „boszorkányok pedig nincsenek” azóta is szállóige hazánkban. Ezzel a túlvilági csodatevőkre utalt, akiket a babonás középkorban rendre máglyán égettek el. A mágia esetében is hasonlóan gondolkodott, amellyel tulajdonképpen megelőzte a korát.

Könyves Kálmán 1116. február 3-án hunyt el Székesfehérváron. Két évtizedes uralkodása alatt elévülhetetlen érdemeket szerzett a keresztény állam megszilárdításában, miközben a korhoz képest modernnek számított. Érdemei miatt mind a mai napig hatalmas tisztelet övezi, még ha árnyalja is a képet testvérével való szüntelen viszálykodása és különösen annak kegyetlen lezárása.

Forrás: Rubicon

Kép: Álmos herceg és fia, Béla megvakítása (Képes krónika)

The post Testvérét megvakítatta, mégis az egyik leghaladóbb király volt Könyes Kálmán appeared first on BaHír.