A Dorogról induló legenda

Grosics Dorogon kezdte pályafutását, majd tehetsége hamar a legmagasabb szintre repítette. A válogatottban 1950 és 1962 között 86 alkalommal védett – ez akkoriban kivételes teljesítmény volt. Nyugodt jelenléte, bátor kifutásai és kiváló lábmunkája messze megelőzte korát.

Az Aranycsapat biztos pontja

Az 1950-es évek világhírű magyar válogatottjának oszlopos tagjaként Grosics olyan mérkőzéseken állt a gólvonalon, amelyek ma is a futball aranyoldalai közé tartoznak. A 6:3-as wembley-i győzelem (1953) és az 1954-es világbajnoki ezüstérem mind az ő higgadt, mégis szenvedélyes teljesítményét dicséri. Kapusként aktívan részt vett a játék felépítésében – ezzel új irányt mutatott az egész posztnak.

Több mint kapus

Pályafutása során a Honvédban és a Tatabányában is meghatározó szerepet játszott, később pedig edzőként és sportvezetőként is szolgálta a labdarúgást. 2014-ben, 88 évesen hunyt el, öröksége azonban ma is él: minden modern, „söprögető” kapus játékában ott van valami Grosics Gyulából.

Tisztelet és emlékezés

Száz éve született egy sportember, aki nemcsak címeket és győzelmeket adott Magyarországnak, hanem stílust, tartást és hitet is. Grosics Gyula neve ma is egyet jelent a bátorsággal, az újítással és a magyar futball aranykorával.

The post Száz éve született Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa appeared first on BaHír.

„Grosics Gyula labdarúgóként minden létező sikernek a részese volt, kapus poszton pedig újdonságokat vezetett be, hátulról irányította a csapatot, kifutásaival a hátvédeket segítette” – mondta id. Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke.

Az Aranycsapat kapusa nemcsak az 1952-es olimpiai győzelem és az 1954-es világbajnoki ezüstérem megszerzésének volt részese. Utána is meghatározó szerepet játszott a válogatottban, szerepelt az 1958-as és 1962-es világbajnokságon is.

Lomnici felidézte, hogy a véletlennek köszönhető ez a hosszú pályafutás. 1940-ben ugyanis egy vasárnap éppen ministrálni készült a templomba a kis Grosics, akit a papi pályára szántak szülei, amikor kiderült, hogy a dorogi labdarúgó csapat Pap nevű kapusa és a tartalékkapus sem állt rendelkezésre. A 15 éves Grosics Gyula a templom előtt mindig kiment a focipályára, ahol kényszerűségből őt jelölték kapusnak. Abból az időből származik az állítólag az egyik játékostól származó mondás: ha nincs Pap, jó a ministráns is.

Lomnici Zoltán emlékeztetett a 86-szoros válogatott kalandos pályafutására, amelyre a politika is rányomta bélyegét.

„Hazaszerető ember volt, a rendszerváltozás után közéleti szerepet is vállalt, hogy segítse az embereket”

– mondta. Lomnici azt is bejelentette, hogy a Fekete Párduc lányával, Edinával egyeztetve megkezdik a felkészülést a jövőre esedékes „Grosics 100” emlékévre.

„Születésnapot ünneplünk, és mégis szomorú esemény. Több, mint tíz éve nincs velünk édesapám, és még ma is fáj az elvesztése” – fogalmazott Grosics Edina. Elmesélte, hogy eleinte nem védhetett a védjegyévé vált fekete mezben, amelyről a Fekete párduc nevet kapta.

„Hazáját szerető sportember volt, aki hitt az emberi értékekben, méltó példa az utókor számára”

– tette hozzá Grosics Edina.

The post 99 éve született Grosics Gyula, a legendás Fekete Párduc appeared first on BaHír.