Az átlagnál talán egy picit többet kellett várni, de ebben az is benne van, hogy a rendeléskor helyben kezdték el készíteni a főételt. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy félig-meddig be tudtam kukkantani a konyhába és látni az ottani munkát és azt kell mondjam, hogy nagyon profinak tűnt.

Az első fogás a leves volt, ami nagyon ízlett. A leve egy icipicit savanykás, amit remekül kompenzált a fahéjas csiga édessége. Külön tetszett, hogy a csigákat nem tették be a levesbe, mert nagyon hamar elázott volna. Így viszont ropogós maradt az elfogyasztásáig. Általában szeretem a gyümölcsleveseket, de ez még azok között is kiemelkedő volt, és egyáltalán nem ismertem fel benne azokat a boltban kapható „alapokat”, amikkel sok helyen próbálkoznak egyszerűsítés gyanánt.

A burgernél én azt hittem, hogy csak magát a szendvicset kapom, de járt hozzá hasábburgonya is. Méretében talán egy picivel kisebb volt, mint az átlag hamburgerek, de menüben kaptam, ami egy jóval alacsonyabb árkategóriája, így ez azért várható volt. Ez azonban a minőségen semmit nem rontott. A nagyon sok előre elkészített, félig kihűlt és/vagy melegített hasábburgonya után nagyon jó érzés volt egy frissen sütött, gőzölgő, tökéletesen elkészített krumplit enni. Apróság ez persze, de nagyon nagy apróság, ha az élvezeti értéket nézem.

Maga a burger is nagyon jó benyomást tett rám. A hús remekül készült, minimál fűszerezésű, pontosan ahogyan szeretem. Nagyon-nagyon tetszett a ropogósra pirított sajt is a buci tetején, mintha maga a pékáru lett volna sajtos, nagyon ötletes az egész. De ami a legjobban megfogott a hamburgerben, azok a savanyított zöldségek (hagyma, paprika) voltak, amiket beletettek, adott egy egyedi ízt, amit nem sok helyen eszem máshol. De a többi zöldség is ízlett, a rukkoláért itt is jár a piros pont és a buci édeskés, ám nem túlzó ízvilága is bejött. A burgerszószt egy picit nálam elnyomta az az ízkavalkád, amit a többi összetevő adott, de önmagában kóstolva az is kellemes volt.

Az ételért 1.800 forintot fizettem, de összességében mind minőségben, mind mennyiségben nagyon magas szintet hoztak, és bár én jobban szeretem a háromfogásos menüsorokat, de így is azt mondom, hogy nem tudom, mikor ettem utoljára ebédmenüt ennyire önfeledten. Persze az is igaz, hogy egy kedvenc levesem, és egy olyan Street food étel volt a terítéken, amire sosem mondanék nemet. Viszont éppen azoknál az ételeknél, amiket nagyon szeretek, sokkal jobban tudok haragudni, ha valaki valamit elront, vagy hibázik. De ez az a menüsor volt, amiben csak akkor találok hibát, ha kukacoskodni akarok. Úgyhogy ezek után biztosan fogok még próbálkozni a hellyel.

The post Ebédmenük – Blöff Bisztró appeared first on BaHír.