A Mindenki Pécsért Egyesület és a Pécs Most Egyesület a következő hónapokban társadalmi párbeszédet szervez Pécs jövőjéről, a város és térsége legfontosabb gazdasági, társadalmi és környezeti kérdéseiről, valamint a város működéséről. Számos fórumon és műhelybeszélgetésen várják az érdeklődőket közös gondolkodásra, annak érdekében, hogy minél több kérdésben jusson el az itt élők, és a helyi szakemberek véleménye a döntéshozatali szintig. Erről, és városban látható politikai folyamatokról beszélgettünk a város két országgyűlési képviselőjével, dr. Mellár Tamással és dr. Keresztes László Lóránttal.
A sokak által várt megegyezés a Közgyűlésben a jobboldal és a baloldal pártjai között januárban megszületett, ugyanakkor ezt egy csomó új politikai pozíció kiosztása kísérte. Mi a véleményük erről?
Keresztes László Lóránt: Kellően hosszú idő telt el az önkormányzati választások óta a számvetéshez, és ki kell mondanunk, hogy ebben az időszakban csak a helyi jobboldali és baloldali pártszervezetek állóháborúját láttuk. Mindkét oldal megpróbált pozíciót szerezni, és a saját, remélt erőfölényét rákényszeríteni a másikra. Ami a legfájdalmasabb volt számomra, hogy miközben a Mindenki Pécsért Egyesület próbált a felekkel a város fontos ügyeiről tárgyalni, a konzultációk részükről csak a pozíciókra és hatalmi kérdésekre terjedtek ki. A legfontosabbról, hogy mi lesz a városunkkal, mit lehetne tenni Pécs érdekében, nem beszélnek. Tisztelet annak a néhány képviselőnek, aki nem sorolható ebbe a körbe.
Most eljutott a képviselőtestület egy nagykoalíciós megállapodásig, mely Pécs történetének legdrágább közgyűlését eredményezte. Ennyi magas díjazású tanácsnoka, elnöki pozíciója, titkára még sosem volt a városnak, miközben megszavazták az ország legmagasabb önkormányzati tiszteletdíját, szintén nagykoalícióban. Ez egyelőre nem abba az irányba mutat, hogy megértették volna a pécsi választópolgárok üzenetét, hogy a szerény lehetőségek mellett a közös célokért együttműködve kellene dolgozni.
Mellár Tamás: Én is hasonlóképpen látom a helyzetet, megalakult egy koalíció, de nem a város érdekében, hanem a várost kikerülve történt ez meg. De valószínű, hogy ez nem lesz tartós, mert mindenkinek megvan a megfelelő étvágya ahhoz, hogy további zsaroló potenciált próbáljon szerezni magának és ezt kihasználja.
Ez egy nagyon szomorú történet, és ami még szomorúbb, hogy ebből a történetből a civilek maradtak ki. Amikor 2019-ben volt a választás, akkor volt egy olyan illúziónk, hogy itt majd nem a politikai pártok, hanem a pécsi polgárok, a civilek tudják magukat hallatni. E tekintetben 2019 óta semmi nem történt, hiába volt ernyőszervezetként egy kétharmados győzelmünk, a pártok leuralták a politikai teret. A pécsi polgárok egyébként érezték ezt a problémát és büntették azt a koalíciót, ami akkor kétharmados többséget ért el. Most nem tudtak többséget szerezni, de a másik oldal sem. És itt is érződik az a lakossági tendencia, hogy a kormánypártokat és az óbaloldali pártokat is le kell váltani, és új erőkre van szükség. Szerintem a jövő erről fog szólni.
Ha már a tiszteletdíjakról beszélünk: Ruzsa Csaba azt mondta korábban, hogy közel négyszázmillió forintba kerül ez a tiszteletdíj-emelés. Egyes vélemények szerint azonban ez nem jelentős tétel, hiszen kevesebb, mint a pécsi költségvetés 1%-a. Önök mit gondolnak erről?
Mellár Tamás: Hogyha egy nagyváros teljes költségvetéséhez viszonyítjuk, akkor kétségkívül nem nagy tétel. De itt nem csak az összeg nagyságáról van szó a költségvetéshez képest, hanem sokkal többről. Ennek szimbolikus jelentősége van. Akkor, amikor a város hosszú-hosszú évek óta bajban van, állandó forráshiányban szenved, számos projektet emiatt nem lehet megvalósítani, akkor az önkormányzatnak nem lehet az a válasza, hogy mi teletömjük a zsebeinket, a többi meg nem érdekel.
Tény, hogy ezzel az összeggel nem lehetne megoldani a város minden finanszírozási problémáját, de legalább azt demonstrálnák, hogy ebben a nehéz helyzetben ők visszafogottabbak lesznek, mint ahogy korábban erre már láttunk példát. De úgy érzem, hogy a pécsi polgárok látják a helyzetet és nem fognak piros pontokat adni azért, mert összeborult a két oldal, és megszavazták maguknak ezt az emelést.
Keresztes László Lóránt: Annyival egészíteném ki, hogy itt a legnagyobb baj az emelés mértékével van. Az önkormányzati képviselőség sehol nem főállás, Pécsen sem volt eddig az, itt mégis akkora tiszteletdíjuk lett a helyi képviselőknek, ami eléri az előző ciklus – egyébként főállású – alpolgármesteri tiszteletdíját, tehát gyakorlatilag lett a városnak 24 alpolgármestere. Mindez akkor, amikor látjuk, hogy a kormányzati megszorítások nagyon nehéz helyzetbe hozzák Pécs városát. Ruzsa Csaba alpolgármester is elmondta egy egyeztetésen, hogy a város kezét alaposan megköti, ha ekkora összeget költenek személyi kiadásokra a városi politikusok.
És amitől még tartani lehet, hogy olyan politikai pozíciókat is kiosztottak alkukon keresztül, amelyekből nem a város érdekében folytatott közös munka következik, hanem az, hogy megpróbálják majd egymást a pozíciókból politikailag támadni. Ez nagyon rossz irány, és nagyon rossz üzenet a pécsi cégeknél sokszor nagyon alacsony fizetésért dolgozó pécsi polgároknak is.
Mi lehet egy ilyen helyzetben a Mindenki Pécsért Egyesület célja a közgyűlésben?
Keresztes László Lóránt: A Mindenki Pécsért Egyesület azokat a célokat szeretné megvalósítani, amikre felhatalmazást kért a pécsiektől. Szándékunk, hogy rövid távon átláthatóbbá tegyük a városi döntéshozatalt. E téren folyamatban van egy antikorrupciós csomag kidolgozása, amit a közgyűlés elé kívánunk terjeszteni a jövőben. Ennek eddig pozitív a fogadtatása.
Egy másik célunk, hogy kiegyensúlyozottá tegyük a helyi tájékoztatást. Az önkormányzat kezében van egy újság, ami gyakorlatilag ciklusról ciklusra az aktuális hatalom propaganda-lapjaként működött. Ezt kell úgy átalakítani, hogy valóban a lakosság tájékoztatását szolgálja.
Közös feladatunk, hogy a város fejlesztése során olyan irányt tudjunk megszabni, ami a jelenlegi helyzethez és a távlati kihívásokhoz is igazodik. Erősíteni kell a város gazdaságát, és valódi zöld városfejlesztési elveket kell megvalósítani. Mindannyian látjuk, hogy egyre forróbbak a nyári időszakok, egyre több extrém jelenséget produkál az időjárás, a hirtelen lezúduló hatalmas mennyiségű csapadékra is tudnunk kell válaszokat adni. Tehát egy felelős zöld városfejlesztési koncepciót, és felelős helyi, városi vízgazdálkodást kívánunk megvalósítani.
Hiányzik a jövőről szóló gondolkodás a pécsi közgyűlésben, ezt meg kell változtatni, el kell indítani a párbeszédet a város helyzetéről, szakpolitikai kérdésekről, a városi vagyongazdálkodásról, a városi zöldpolitikáról, és a város gazdaságának lehetséges fejlesztéséről. A döntéseket nem lehet füstös szobákban, csak bizonyos politikai szereplők között meghozni, hanem minél több pécsi polgárt, pécsi szakembert bevonva, nyílt párbeszédet folytatva kell megfogalmaznunk azokat a célokat, melyek a város számára a legüdvözítőbbek, és melyekért közösen tudunk dolgozni.
Ez azért is fontos, mert miközben a városban a pozíciók kiosztása zajlott, külső szereplők Pécs mellett egy hatalmas, 600 hektáros ipari parkot akarnak létrehozni, amelybe nem vonták be se a pécsi önkormányzatot, se a különböző civil szervezeteket, de a bicsérdi önkormányzatot sem. Ezekkel a kérdésekkel is kell foglalkozni, nem lehet a fejünk felett meghozni a mindannyiunkról szóló döntéseket. Akkor tud Pécs egy valódi fejlődési pályára állni, ha egyetértések mentén, politikai nézetektől függetlenül közösen tudunk cselekedni. Kell a gazdaságfejlesztés, de ezt a város, és az itt élők érdekeinek megfelelően, a vízkincsünkre, a természeti kincseinkre vigyázva kell végrehajtanunk.
Mellár Tamás: hosszú idő eltelt,s még nincs egy elfogadott városfejlesztési koncepció. Ezzel kellene elindulni! És még sok mást is lehetne tenni, például a vállalkozások fejlesztése érdekében. Régi kérdés, hogy bizonyos közüzemi szolgáltatásokat, amelyeket kiszerveztek fővárosi cégeknek, nem lehetne-e visszahozni. De komoly problémák vannak a lakásgazdálkodással is.
Ezekről a problémákról eddig szinte egyáltalán nem esett szó. Holott az emberek erre kíváncsiak és az volna a fontos, hogy azt lássák, hogy egy olyan városvezetés van, amelyik az érdekükben tevékenykedik. De abszolute nincs szakmai munka, nem alakultak ki azok a szakmai klubok, amelyekbe civileket lehetne bevonni. Ráadásul a mai világban, ahol online elérhetőek az emberek, jó néhány témában ki lehetett volna már kérni a lakosság véleményét, hogy a pécsi polgárok miket szeretnének, és hogyan lehetne ezt megvalósítani. Ezekről sok választási ígéret volt, ám ezek a feledés homályába vesztek.
Keresztes Képviselő Úr utalt a Bicsérd környéki kiemelt beruházásra, amiről annyit már tudunk, hogy 600 hektárnyi területet érint és húszmilliárd forintot kapott a PTE ezzel összefüggésben. Mit jelentenek ezek a számok egy ipari beruházás viszonylatában?
Mellár Tamás: Ez az egész ipari beruházás egy nagy talány, nagyon sok mindent nem tudunk még róla. Említetted, hogy 600 hektár, de olvastam már olyan jelentést is, ami 400 hektárról ír, olyat is, ami 450-ről, sőt, olyat is, ami két kisebb területről. Szóval nem lehet tudni valójában még ezt sem.
Meg ami a legfontosabb: mi ennek az ipari parknak a célja? Egy nagy beruházás? Vagy több kisebb? Nyilván, ha egy nagyobban gondolkodnak, akkor az vagy akkumulátorgyártás, vagy elektromos autógyártás lehet, de felmerült már a városi pletykákban az üveggyár építése is.
Most azért, hogy legyen végre valami, az állam úgy döntött, hogy ad húszmilliárd forintot a Pécsi Tudományegyetem alapítványának. De azt sem tudjuk, hogy mire adta ezt a pénzt. Mit készítenek elő belőle? Ha nem lehet tudni, hogy ebbe az ipari parkba sok kicsi high-tech vállalat vagy egy nagyipari beruházó lesz, akkor mire költik a pénzt? Hiszen mindkét esetben egészen másfajta kialakításra és infrastrukturális fejlesztésre lenne szükség!
Ami még kérdés, hogy miért a PTE? Valóban az egyetem az a szervezet, ami a megfelelő kapacitással rendelkezik egy ilyen folyamat előkészítésére? Gondoljunk csak bele: ez a 600 hektár közel a kétszerese annak a területnek, ahol a debreceni ipari beruházás megvalósult. Márpedig ott 3 akkumulátorgyár és egy autógyár található. Végső soron pedig itt egy ezermilliárd forintos beruházásról van szó, amely a tervek szerint megvalósul. Biztos, hogy az egyetemnek megvan a megfelelő apparátusa, hogy a későbbiek során végigvigye és irányítsa ezt a folyamatot? Szerintem nincs. Ráadásul még azt sem tudtuk meg, hogy mi az a szerződés, ami az állam és az egyetem között létrejött, és ami alapján ezt a húszmilliárdot most odaadták.
Én azt gyanítom, hogy két lehetséges válasz van ezekre a kérdésekre. Az egyik, hogy a kormánynak van egy nagy befektetője most még talonban. Valószínűleg kínai befektető, aki az autógyártásban vagy az akkumulátorgyártásban kíván részt venni. De a kormány ezt most nem hozza nyilvánosságra, mert egyrészt nem népszerű, másrészt dekonjunktúra van az iparág piacán. Ezért kitalálták, hogy az egyetem legyen a kivitelezője ennek a történetnek, hogy e mögé az emberek belegondolják, hogy itt valamilyen high tech-innováció fog születni.
A másik lehetőség pedig az, hogy nincs semmilyen befektető. De mivel jövőre lesznek a választások, valamit kell a pécsi és baranyai embereknek ígérni, ezért mondják, hogy itt ez a 600 hektáros terület és húszmilliárd forint és majd lesz valami. És közben ezt a pénz ebben az időszakban szépen felélik.
Ha komolyan gondolnák ezt az egészet, akkor szükség lenne ebben a kérdésben társadalmi vitára és konszenzusra. Már csak azért is, mert ha 2026 után más kormány kerül hatalomra, akkor nyilvánvalóan meg fogja változtatni ezt a történetet. Ezenkívül önmagában is fontos lenne, ha a pécsi polgárok tudnák, hogy miről van szó, mit történik a közvetlen közelükben.
A nagyobb beruházás ellen érvelőket a jobboldali sajtó hajlamos nemzetellenesnek titulálni. Mi a véleményük erről?
Keresztes László Lóránt: Azt gondolom, hogy a propagandával nem kell foglalkozni. De ha megnézzük a nagy képet a Dél-Dunántúlon, akkor ki kell mondani, hogy ez a régió van most a legnehezebb helyzetben Magyarországon, és 15 éve a Fidesz van kormányon. Baranya az utolsó helyen van az ipari teljesítmény tekintetében, és bár Pécs a Dunántúl legnagyobb városa, a nagy régióközpontok közül messze a legkisebb gazdasági erővel rendelkezik. A jelenlegi kormány tehát 15 éve feledkezett meg erről a térségről, nem támogatta a fejlesztéseket, de visszamehetünk akár a rendszerváltásig: jöttek-mentek kormányok, de a Dél-Dunántúl mindenkinek „mostohagyerek” volt. Így jutottunk el oda, hogy óriási a népességvesztés, a régióból az elmúlt évtizedekben több mint 100.000 ember elment. Tehát van egy kényszer arra, hogy újjáépítsük Pécs és térségének a gazdaságát.
A másik oldalról viszont feltehető a kérdés: megoldás lesz-e az, amit most látunk? Mert, ahogy Mellár Tamás is mondta, van itt egy fű alatt előkészített projekt, amiről 1.5 éve részleteket nem hallunk, de senki nem volt hajlandó szóba állni a pécsiekkel. Ezt így nem lehet. Ha egy térség fejlesztéséről beszélünk, az csak akkor lehet sikeres, ha közösen meg tudjuk fogalmazni a régió fontos szereplőivel, a különböző autonóm szereplőkkel, hogy mi a reális irány, mi felel meg a térség adottságainak, környezeti feltételeinek, és a munkaerő-piaci lehetőségeknek. Egy régió, egy város csak akkor lehet sikeres, ha egyrészt megtalálja saját kitörési lehetőségeit, a másik oldalról pedig, ha a szereplők komolyan veszik egymást, és közösen tudnak a mindenkori kormányzat felé fellépni, hogy a szükséges fejlesztési források, támogatások megszülessenek.
Itt nem ez történik. Most látunk egy térképet, amin évtizedek óta ígért infrastrukturális fejlesztések is szerepelnek, melyek a maximális kormányzati támogatás mellett is csak sok év alatt valósulhatnának meg és egyelőre nem látjuk hozzá a forrásokat. Van erre ideje Pécsnek és Baranyának? A most látható húszmilliárd forint az éppen arra lesz elegendő, hogy valamiféle tervezési munkát elindítsanak, illetve kivásárolják a földtulajdonosokat a tulajdonából, de még a költségvetés bugyraiban sem látjuk azokat a százmilliárdokat, amik reálissá teszik a megfogalmazott célt.
Azt gondoljuk, hogy szükség van gazdasági befektetésekre, de reális célok mentén. Olyan célok mentén, melyek valóban új, magas hozzáadott értékű munkahelyeket jelentenek, úgy, hogy közben Pécs legfontosabb vízbázisait megóvjuk, és az ipari beruházásokat nem a legjobb termőföldek feláldozásával hozzák létre. Továbbá az itt élő embereknek, és a korábban megélhetési okok miatt elvándoroltaknak, és nem vendégmunkásoknak kell munkahelyeket teremteni. Figyelembe kell venni, hogy a beruházásra a következő években egy adott összeg fog rendelkezésre állni, ezért olyan léptékekben kell gondolkodni, amire reális, hogy ez valóban a gazdaság mielőbbi fejlesztését eredményezze.
Mellár Tamás: Az tény, hogy Pécsnek nagyon kell az ipar. És kell az erős gazdasági háttér, ami fenntartja a város normális működését. Ennek a hiánya miatt van a magas elvándorlás. De ehhez sem nem szükséges, sem nem elégséges ez az ipari park, amit itt akarnak létrehozni. Gondoljunk csak arra, hogy itt van a Déli Ipari Park, amelyek a kihasználtsága nincs 50%-on! Ott nyugodtan lehetne fejleszteni, és amire szükség lenne, azt a kiépült infrastruktúra miatt meg lehetne csinálni jóval kevesebb pénzből. Csak ebből semmi nem fér bele a kormányprogramba, mert a kormány célja, hogy alacsony hozzáadott értéktartalmú, összeszerelő típusú üzemek jöjjenek létre.
Csak éppen nem veszik figyelembe, hogy a technológiai fejlődést nem lehet kiszámítani. Az úgy megy végbe, hogy sok-sok vállalkozás elindul különböző irányokba, és valamelyik sikeres lesz, a másik meg nem. Ilyen helyzetben egy lóra feltenni mindent kifejezetten hazardírozás, egy befektetővel ennek őrült nagy a kockázata.
A jelenlegi jogszabályi környezet lehetővé teszi kiemelt beruházások létrehozását a lakosság és az önkormányzatok beleegyezése nélkül. Milyen lehetősége van ilyenkor egy országgyűlési képviselőnek, vagy akár egy civil szervezetnek?
Keresztes László Lóránt: Azt ne felejtsük el, hogy Pécsett és környékén nagyon tudatos a lakosság. Volt már, amikor épp egy ilyen kiemelt kormányzati beruházás ellen mozdultak meg. Akkor éppen a balliberális kormány által tervezett Tubes-lokátor ügyében. Akkor Pécs meg tudta mutatni, hogy ha a város érzi azt, hogy olyan beruházást akarnak ráerőltetni, ami veszélyezteti az itteni emberek érdekeit, akkor meg tud mozdulni. Ezt mindenkinek meg kell tanulnia: a pécsiek feje fölött ilyen döntéseket nem lehet meghozni! Ha valaki valóban Pécsért és a pécsiekért akar dolgozni, akkor nem akarja kihagyni a döntésből az itteni embereket.
Másrészt, ha elindul az a folyamat, amit a Mindenki Pécsért Egyesület most tervez, hogy minden érintett – ideértve természetesen az Egyetemet, a gazdasági szereplőket, a Gazdasági Kamarát, az Egyházmegyét – hozzáteszi a maga tudását, akkor közösen meg tudjuk fogalmazni a realitások talaján városunk számára a megfelelő jövőképet, azt, hogy milyen befektetés-ösztönzésre volna szükség, illetve milyen gazdasági-fejlesztési intézkedésekre, ami az itteni lehetőségek kihasználására épül. Ha ez így történik, akkor ezt végre is lehet majd hajtani.
A legnagyobb érték az ember, a jó szakember, és ebben lehet a városnak a kitörési lehetősége: a magasan hozzáadott értékű munkahelyek teremtésében, melyekhez jó szakemberekre, magasan képzett munkatársakra van szükség. Ez ad lehetőséget a kényszerűségből elment pécsiek visszatérésére, és arra, hogy az itt végzett fiatalok bátran merjenek családot alapítani itt Pécsett. Ez egy hosszú folyamat, ennek megalapozása valódi párbeszédet igényel, ezt akarja átugrani a kormányoldal. Mi viszont ennek a megvalósulását szeretnénk elérni.
Mellár Tamás: Valóban kevés jogi lehetőség van, de ezzel együtt sem szabad feladni. Már csak azért sem, mert változik a világ, egyre inkább összeadódik az, amit a kormány összehalmozott, egyre több embernek lesz tele a pohara és egyre nehezebben lehet lenyomni bármit is az emberek torkán.
A lehetőségek most változóban vannak, egyre nagyobb szerepe lehet a társadalmi nyomásgyakorlásnak, egyre nagyobb esély van arra, hogy a pécsi polgárok felállnak és tiltakoznak. Nekünk ebben a folyamatban fontos szerepünk van: segíteni kell a polgárokat, hogy lássák, miről van szó, észrevegyék a veszélyeket és bátorítsuk őket, hogy ki kell állni, mert csak akkor tudnak sikert elérni, ha együtt mennek ki. Hogy ne az a gondolatrendszer legyen, ami régen volt, hogy ez nem az én gondom, ez nekem rövidtávon nem hoz negatívumot. Igenis minden mindennel összefügg és ez mindenkit érinteni fog. A mi felelősségünk és kötelességünk a figyelemfelhívás a veszélyekre, és próbáljunk az élére állni ennek a folyamatnak, hogy ne legyen olyan beruházás, ami évekig meghatározza Pécs jövőjét és olyan visszafordítatlan környezeti károkat fog előidézni és okozni, amit unokáink is látni fognak.
Ez a feladat nem könnyű, de elhatároztuk, hogy beleállunk ebbe és számunkra prioritás, hogy ezzel az ipari parkkal foglalkozzunk, minél több információt megszerezzünk és közzétegyünk. És hogy elérjük, hogy olyan beruházások legyenek itt, amikkel együtt lehet élni, környezeti szempontból is megfelelőek és amik nemzetközi szinten is versenyképesek lehetnek.
Köszönöm szépen az interjút!
