StyleTöbb, mint Baranya. A hírek itt kezdődnek.

A Made in Pécs Fesztiválokon is látható, hogy nagyon sok helyi zenekar színesíti Pécs kulturális repertoárját. Lapunk pedig igyekszik minél több ilyen csapatot bemutatni. A Pixelplants zenekarral, valamint Dörnyei Szabival és Kölyökkel már korábban készítettünk interjút, ezúttal az Anqaa zenekar három tagjával, Szita Judittal, Balázs Eszterrel és Gácsik-Jóna Lillával beszélgettem.

Honnan ismertétek meg egymást, és hogyan jött a zenekar ötlete?

Judit: Van egy mai napig működő zenekarunk, a Rokokó Rosé, annak tulajdonképpen mi vagyunk a „fele”. Szötével (Eszter, billentyűk) már gyerekkorunk óta ismerjük egymást, Lillát pedig szintén a Rokokó Rosén keresztül ismertük meg akkor, amikor elkezdett velünk zenélni.

Lilla: Én Egerben születtem, és egyetemre jártam Pécsre, aztán pedig itt ragadtam. Főleg azért, mert a Rokokó Rosénak köszönhetően bekerültem egy olyan baráti körbe, akik pécsiek, illetve Pécs környékiek és itt tervezték az életük folytatását. Ezután jött az Anqaa.

Van valami oka annak, hogy két zenekar van, amiben mindhárman játszotok?

Eszter: A két zenekar műfaja eltérő. Persze ezt így nehéz meghatározni, mert mindkét zenekar stílusa folyamatosan alakul. De a Rokokó Rosé magyar nyelvű dalokat játszik és jobban merítkezik a magyar alternatív zenei hagyományokból, de több folkos elem is megmutatkozik a zenében. Az Anqaa azért ilyen szempontból nagyon más.

Pontosan hogy írnátok körül ezt a stílust? Miért erre esett a választás?

Lilla: Igazából nem célunk, hogy görcsösen bekategorizáljuk magunkat egy vagy több műfajba és azokon a kereteken belül próbáljunk zenélni. Hanem azok a hatások, azok az elemek jelennek meg a zenénkben, amik minket érnek. Így egy stílust is nehéz megnevezni, amit mi képviselünk.

Judit: Az elektronikus zenei irány, ami valamennyire megjelenik a zenénkben, mindnyájunkat vonz. De nagyjából ennyi, amit előre meghatározunk, a többi jön magától.

Hogyan készülnek a dalaitok?

Eszter: Általában a próbateremben :). Legtöbbször úgy, hogy egyikünk kitalál valamit, de aztán mindhárman hozzátesszük az ötleteinket és végül ebből fejlődik ki szép lassan az ötlet egy kerek egész dallá.

Hány saját dalotok van jelenleg?

Judit: Jelenleg 12 saját számunk van. Ebből 3 a közeljövőben meg fog jelenni kislemez formájában még tavasszal. Ez a 3 az, amit a legkarakteresebbnek és egymáshoz képest legkülönbözőbbnek érzünk. Azért ezt a hármat szeretnénk megjeleníteni, hogy az emberek lássák, hogy egy adott stílusvilágon belül több irányba is el lehet menni.

Mit éreztek, milyen a vidéki zenekarok helyzete, mennyire nehéz az érvényesülés?

Lilla: Szerintem Pécsett még más vidéki városokhoz képest jobb a helyzet, mert nagyon sok olyan helyszín van, mint mondjuk a Nappali, a Szabadkikötő, az Amper – de felsorolhatnám az összes Made in Pécs Fesztivál helyszínt – ahol kiszenekarokat is örömmel fogadnak és lehet élőzenekaros koncerteket tartani.

Eszter: Illetve mi olyan szempontból szerencsések is voltunk, hogy több alkalommal előfordult, hogy nem magunknak szerveztünk koncertet, hanem hívtak minket különböző eseményekre, és játszottunk olyan helyszíneken is, amik alapvetően nem koncerthelyszínek. De itt Pécsett, ha egy zenekar akar magának koncertet szervezni, azt azért meg tudja oldani.

A zeneiparban jelent-e előnyt vagy hátrányt, hogy egy zenekar csak nőkből áll?

Eszter: Nehéz erre válaszolni, mert mi ebben szocializálódtunk. A Rokokó Rosé is lányzenekar, így nem volt még összehasonlítási alapom, hogy egy vegyes zenekarhoz képest mennyire más a helyzetünk.

Lilla: Nekem már volt olyan zenekarom, ahol fiúk-lányok együtt játszottunk, de ahhoz képest sem előnyét, sem hátrányát nem igazán érzem a jelenlegi felállásnak.

Judit: Mondjuk a zenének a zeneipari részével igazán még nincs kapcsolatunk. Ez még egy kis projekt, viszont a saját erőforrásainkhoz képest igyekszünk a lehető legkomolyabban foglalkozni vele és megtalálni a lehetőségeinket. Egyébként bízunk abban, hogyha megjelenik az első lemezünk, akkor azzal szélesebb körben válunk ismertté. Van például tervben egy budapesti fellépésünk, ami, ha minden jól megy, a lemez bemutatásával lesz egybekötve. Hangzóanyag nélkül viszont tényleg limitáltabbak egy zenekar lehetőségei, vannak olyan fesztiválok, és más fellépési lehetőségek, ahol ez alapkövetelmény. De én sem gondolom, hogy az bármit befolyásolna, hogy lányzenekar vagyunk.

Vannak-e más jövőbeni tervetek?

Eszter: Fontos kérdés, hogy mikor jelenik meg pontosan a lemezünk, mert ahhoz kell igazítani a következő fellépéseinket. Jelenleg folynak a stúdiómunkák, de előreláthatóan a tavaszi időszak vége felé már elérhető lesz az összes Streaming-platformon. Ahhoz tervezünk egy pécsi fellépést is. Illetve természetesen részt veszünk a nyári fesztiválszezonon, de annak a programja még alakulóban van.

Judit: Emellett én szeretném a régi dalainkat is kicsit felújítani. Azt gondolom, hogy a zenekar stílusa sokat változott, sokat csiszolódott 2021 óta, és a kezdeti dalainkra ráfér egy kis változtatás, hogy olyan hangzásuk legyen, amilyet most szeretnénk átadni a közönségnek.

Köszönöm szépen az interjút!