A bíbor kasvirág az őszirózsafélék családjába tartozik. Külsejét tekintve ez nem is meglepő. Szára egyenes, elágazó, szőrös vagy csupasz, 60-180 cm magasra nő. A virágszirmok közepén lévő kúp alakú fészket bíborszínű csöves és 2-4 cm hosszú, viszonylag széles, eleinte felálló, később lecsüngő, rózsás piros nyelves virágok alkotják. Gyöktörzse erősen elágazó, sok vékony gyökérrel.
Az Európai Gyógyszerkönyv az Echinaceae purpureae radix, vagyis a bíbor kasvirág gyökér, és az Echinaceae purpureae herba, bíbor kasvirág föld feletti részt egyaránt taglalja. A gyógyszerészetben használt készítmények ezek kivonatait tartalmazzák, de a gyökeret és a herbát teaként is lehet alkalmazni. Kevesen tudják, hogy a herba présnedvét is alkalmazzák a gyógyászatban. A gyógyszerkönyvi drogokat cikória- és kaftársavtartalomra standardizálják, de a hatás szempontjából nemcsak az említett kávésavszármazékok, hanem az alkil-amidok (alkamidok) és poliszacharidok is jelentős mértékben megtalálhatók a növényben.
Teája elsősorban immunrendszert erősítő gyógynövény. Az Echinacea belsőleg meghűléses, felső légúti és húgyúti megbetegedések megelőzésére, kiegészítő kezelésére alkalmazható. Külsőleg a nehezen gyógyuló sebekre, bőrgyulladásokra borogató- és lemosó szerként használjuk. A bíbor kasvirág gyökere és virágzó hajtásai értékes hatóanyagokat tartalmaznak: cikóriasavat, alkilamidokat, poliszacharidokat, illóolajat, flavonoidokat és poliacetiléneket.
Észak-Amerikában az indiánok évszázadok óta használják fertőző betegségek gyógyítására. Nemcsak gyógynövényes orvosságunk, de kertünk megbecsült dísze is lehet. Gyógyászati célra legtöbb esetben a növény föld fölötti részét gyűjtjük, de a legtöbb hatóanyagot a gyökértörzs tartalmazza.
Ha a kertünkben pompázó kasvirágot szeretnénk hasznosítani, akkor a virágzó hajtásait évente egyszer, nyáron a virágok teljes nyílásakor kell betakarítanunk. A növények első vágásával érdemes várni kétéves korukig, amikor a növények már az első évinél sokkal több virágot hoznak. A betakarított virágzó hajtásokat frissen is feldolgozhatjuk: présnedv, kivonat készíthető belőlük. Szárítása pedig árnyékos, szellős helyen, vékony rétegben kiterítve történjen, mikor a felaprított anyagot készítjük elő a télre. Mikor nem természetes úton szárítjuk, akkor se emeljük a hőmérsékletet 40-50°C fölé. A kasvirág gyökerének felhasználására legjobb a hároméves növényeket ősszel, október közepén-végén kiásni, és a felszedett gyökeret alaposan, de nem áztatva, mosni, aprítás után pedig szárítani.
Nem feledkezhetünk meg a mellékhatásairól sem, mert hosszas használata alacsony vérnyomást, lázat, hányinger, hányást, nehéz légzést, akár gyomor- és bélbántalmakat, májgyulladást és bőrelváltozásokat is okozhat. Alkalmazásakor anafilaxiás reakció is előfordulhat, mivel kölcsönhatásba léphet a májra káros gyógyszerekkel, egyes rákellenes gyógyszerekkel, szintetikus hormonokkal. Tehát, mint mindent, ezt is csak mértékkel, és csakis megfelelő óvatossággal alkalmazzuk!
Tea elkészítése: csészébe helyezünk 1 db filter tasakot, vagy egy teáskanál szárított hatóanyagot, forrázzuk le 1,5 dl vízzel. A forrázatot lefedve 5-8 percig hagyjuk állni, natur vagy ízesítve fogyasztjuk.
