A P2-es kategória magyar indulója – aki szívműtét közben történt műhiba miatt hatévesen kerekesszékbe került – jól teljesített a 60 lövéses alapversenyben. Különösen az első fele sikerült jól a délelőtti programjának, 96, 97, majd megint 96 körrel zárta a tízes sorozatait. Az alap második felében 93, 94 és megint 94 kör jött össze neki, és az 570 körös teljesítménnyel az 572-vel záró iráni Szareh Dzsavanmardi mögött stabilan a második legjobb volt a 18 fős mezőnyben. A harmadik helyezett török Aysegül Pehlivanlar 564-gyel végzett.
Ugyanakkor a jó teljesítménynek a nyolcas döntőben csak lélektani jelentősége lehetett, mert nulláról kezdtek a lövők. Dávid Krisztina öt lövést követően harmadik, újabb öt után negyedik volt, de közben azért hátrébb is állt egy-egy pontatlanabb célzás miatt. Ezután két lövésenként egy versenyző mindig kiesett, és a 45 éves magyar döntős jól kapaszkodott felfelé. Nyolc lövés után négyen maradtak, akkor egy körrel előzte meg dél-koreai ellenfelét, akit az újabb két kísérlet után is maga mögött tudott tartani: 210,5 körrel harmadik lett, mert az előtte álló Dzsavanmardit és Pehlivanlart nem volt esélye befogni. Az iráni 239,2 körös – világcsúcsot érő – döntős eredménnyel győzött, a török 234,5-tel zárt.
Dávid Krisztina az alapversenyt illetően azt mondta, fogalma sincs, hogyan lőtt a sorozatokban, mindig csak a végén, a hatvanadik lövés után nézi meg számszerűen, mi történt.
„Engem közben csak az érzések foglalkoztatnak, azokra hagyatkozom. Volt, hogy el is kellett engednem a kontrollt, mert tudtam, hogy meglesz, tudom, mire vagyok képes, és azt is, hogy azzal be kell jutnom a döntőbe” – értékelt a vegyes zónában.
A fináléját elemezve elmondta: nem számít, ha becsúszik egy-egy rosszabb lövés, mert mindig van olyan, amelyik nem úgy sikerül, ahogy szeretné.
„Az volt a fontos, hogy a helyzethez mérten nyugodt tudjak maradni, és ha a találat kicsit máshova megy, majd legfeljebb tekerek az irányzékon, jobban figyelek arra, hogy a markolatot hogyan fogom és hogyan sütöm el a pisztolyt”. – fogalmazott.
Elárulta, hogy közben általában nem figyel a helyezésére, most még dúdolt is, hogy ne hallja a műsorközlőt, ugyanakkor hozzátette, hogy ami jó, azt beengedi. Például az utolsó lövéseknél Lenny Kravitz Are You Gonna Go My Way című számát, amely az Aszaka Lőtér döntős termében éppen akkor szólt.
Arra a kérdésre, hogy a zene nem zavarja-e a lövőket, úgy reagált: ez benne a művészet, hogy a zavaró tényezőket hogyan zárja ki az ember.
A kieséses szakasz jelentette plusz teherről úgy vélekedett: mivel ott már tempósabban kell lőni, az előkészítésre érdemes nagyon odafigyelni, mert nincs idő korrigálni.
„Nagyon jót akartam lőni, mert azt azért tudok, de ez nem a Nyuszi-kupa, nem a Háztömb-körüli bajnokság, hanem a paralimpia. Otthon azért már kialakítottam az éremnek egy helyet a vitrinben, és szinte meg voltam őrülve, hogy szerezzek egy olyan melegítőt, amiben kényelmesen érzem magam, mert éreztem, hogy erre szükségem lesz” – válaszolt az előzetes célkitűzésére vonatkozó kérdésre.
Dávid Krisztina, aki 2014-ben vb-második, öt éve, a riói olimpián ötödik, 2018-ban pedig Európa-bajnok volt, a magyar küldöttség nyolcadik érmét – harmadik bronzát – szerezte.
A férfiaknál Gurisatti Gyula (P1) 542 körrel 24. lett az alapversenyben, így nem jutott be a döntőbe a 27 fős mezőnyben. A 55 éves, egykori uszonyos- és búvárúszó, aki tájékozódási búvárúszásban világ- és Európa-bajnok, 1999-ben egy búvárpalack felrobbanása miatt mindkét lábát elveszítette térd alatt.
MTI
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
