A veteményes, illetve gyümölcsös kerttel rendelkezők jól tudják, hogy a leghidegebb téli napokban is van bőven tennivalónk ahhoz, hogy a tavaszi, nyári, de akár az őszi termésbetakarítás, szüret elhozza számunkra a bőség idejét. Januárban itt az ideje a kerttel rendelkezők számára a következő tavaszi kert megtervezésének, hiszen hamarosan elkezdjük a kutatást a legtöbb termést ígérő magok után. Most kell eldöntenie a kertészkedőnek, hogy a reméljük hamarosan beköszöntő tavasszal, mit hova is ültet a kiskertjében. Tehát még a kertszezon indulása előtt döntsünk a kérdésben, mégpedig, ha lehet akkor úgy, hogy a kertünk tükrözze a biodiverzitás fontosságát, amelyről már korábban az alábbi cikkben írtunk!
https://bahir.hu/2021/10/09/biodiverzitas-a-kertben-1/
Mennyiben követhetjük a biodiverzitás fontosságát a kertünk beosztásakor? Ebben próbálunk segítséget nyújtani, hogy ki-ki lehetőségeihez, és energiájához mérten éljen a lehetőséggel!
Először is már a tervezéskor igyekezzünk úgy gondolkodni, hogy a növekedési időszakban is, és nem csak a fogyasztási időszakban, a lehető legkevesebb vegyszert használjuk fel a növényeink, és saját magunk egészségének megtartása érdekében.
Nézzünk néhány lehetőséget a vegyszerek mellőzésére:
A növénytársítás: lényege, hogy az egymás növekedését támogató növényeket ültessük össze, és figyeljünk arra is, hogy vannak úgynevezett „rossz szomszéd” növények, amelyek nem igazán kedvelik egymás „társaságát”.
Egymást segítő zöldségek:
- vöröshagyma és sárgarépa,
- fejes saláta és retek,
- fokhagyma és eper,
- kukorica és bab,
- paprika és paradicsom,
- tök és bab, kukorica,
- cékla és káposzta,
- karfiol és kakukkfű.
Egymást nem szerető zöldségek:
- hagyma és bab,
- saláta és zeller,
- fokhagyma és borsó,
- sárgarépa és kapor,
- petrezselyem és káposzta,
- kukorica és paradicsom,
- uborka és zsálya,
- paprika és karalábé, kapor.
A növénytársítással biztosíthatunk egy olyan ültetési stratégiát, amellyel nem csak a legtöbbet hozhatjuk ki háztáji zöldségeskertünkből, ha nem elősegíthetjük általa a veteményes kert öngyógyító képességét. Amennyiben ügyesen alkalmazzuk a megfelelő növénytársítást, úgy a zöldségeink és fűszer növényeink nagyon jól fogják érezni magukat a kiskertünkben. Az egészséges és bőséges termés mellett a növénytársítás segít a kártevők vegyszermentes elriasztásában. Sőt! Abban is nagy segítségünkre van, hogy a szomszédos növények a lehető legjobb hatást gyakorolhassák egymásra. A növénytársítás nagy segítség akár a kezdő, akár a tapasztalt kertész számára egyaránt ahhoz, hogy létrehozza a tökéletes veteményest, vagy akár egy bio kertet, ahol szép, egészséges, vegyszermentes, és zsenge termést nevelhet úgy, hogy kihozza kertjéből a maximumot.
Vetésforgó a kiskertben:
A növénytársítás mellett ajánlott még a vetésforgó alkalmazása, hiszen a vetésforgó egy olyan természetes termesztési eljárás, amelynek végső célja, hogy megőrizzük kertünk talajának termőképességét, miközben megújítsuk a termesztett növényeink által. A lényeg a vetésforgóban az, hogy vegyük figyelembe és használjuk ki a tényt, hogy minden növény fajnak más-más a talajigénye. Tehát az ültetési rendet úgy kell megterveznünk, hogy a növények úgy kövessék egymást, hogy a kertünk talajának tápértéke folyamatosan visszatöltődjön.
Vannak növényeink, amelyek sajnos rontják a talajt és rengeteg tápanyagot szívnak el környezetükből, míg mások inkább javítják a talajt.
Íme néhány példa:
A talajzsaroló növények, amelyek rontják a föld minőségét: e kelkáposzta, édes káposzta, vörös káposzta.
A talajkímélő növények, fejlődésükhöz tápanyagot vesznek fel, de vissza is juttatnak a talajba, ezek a salátafélék.
A talajjavító növények, amelyek inkább adnak, és fejlődésük során több tápanyagot termelnek, mint amennyit működésükkel kivonnak, ezek a hüvelyesek: borsó, bab.
A vetésforgónál fontos figyelni a növények tenyészidejére is, hiszen például a saláta és a retek gyorsan leterem, így helyére gyorsan új növény kerülhet. Tervezéskor ügyeljünk a rövid tenyészidejű növények elhelyezésére, amelynek lefutási ideje 5-10 hét (saláta, retek, pak–choi). A közepes tenyészidejű növényeké 10-15 hét (káposztafélék). Középhosszú tenyészidejű növényeknél ez 15-20 hét, (répa, cékla, borsó, bab). Hosszú tenyészidejű növények tenyészideje 20 hét, vagy annál is több (paradicsom, paprika, kukorica, tök).
Következő, februári írásban a természetes alapanyagú, tápanyagokban gazdag trágyákról olvashatnak!
Fotó: pixabay.com
