Április 1-én, 15 órakor szomorú, esős délután, viszont a naphoz illő vidám hangulatban került sor a Kozármislenyi Művelődési Központban a Janikovszky Éva emlékkiállítás megnyitójára. A kiállítást Varga Éva, a Kozármislenyi Janikovszky Éva Általános Iskola igazgatója nyitotta meg a Művelődési Központ Városi Könyvtárában.
Az április 30-ig megtekinthető Janikovszky Éva emlékkiállítás egy vándortárlat, ami 2013 óta határon innen és túl több mint 100 helyszínen járt már napjainkig. A kiállításon az idegen nyelvű könyveken, grafikákon kívül megtekinthetők az írónő kevésbé ismert fotói, írógépe, díjai, az időközben nyomtatásban is megjelent gyerekkori naplóinak részletei, a nevét viselő alapítvány által adható irodalmi díj, valamint a Bertalan és Barnabás című művéből készült bábelőadás kellékei és az Égigérő fű című filmmel és a Magyar Színház színpadi adaptációjával kapcsolatos makettek, jelmeztervek, fotók.
Janikovszky Éva neve Kozármislenyben különös jelentőséggel bír, hisz a település iskolája, valamint óvodája és bölcsődéje is a Kossuth-díjas írónő nevét viseli.
A kiállítás az írónő életművét gondozó Móra Kiadó támogatásával valósulhatott meg és április végéig látogatható a Kozármislenyi Művelődési Központban.
Janikovszky Éva, Kossuth-díjas, és József Attila-díja író, költő, szerkesztő 1926. április 23-án született Szegeden, és 2003-ban hunyt el Budapesten.
1957-ben első kötetét Kispál Éva néven adták ki, amit termékeny évek követtek, és összesen 32 további könyv követte az első kötetet. A könyvek népszerűségét jól mutatja, hogy az évek folyamán, 35 nyelven jelentek meg. Janikovszky Éva műveinek témája főként a felnőtt-gyermek kapcsolatot bogozza. Sajátosan mindennapi élményeket és konfliktusokat tár az olvasó elé, humorral, nemes egyszerűséggel, könnyed stílussal, komoly vesébe látással. Munkássága során a könyveken kívül írt még filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran láthattuk a televízióban, hallhattuk a rádióban. Megjelent könyvéből készült már rajzfilm, az évek során több, gyermekeknek szóló tévéjátékát láthattuk. 1960-ban megjelent, Szalmaláng című regényen szerepelt először a Janikovszky Éva névvel. A hetvenes évek elejére már országszerte ismertté tette ezt a nevet.
Írói ábrázolásmódja, látásmódja, könyveinek világa összetéveszthetetlen másokéval. Minden munkájában jól megfigyelhető, hogy számára kiemelkedően fontos volt az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Ezeket az erkölcsi irányelveket nem csak gyerekeknek, de a felnőtteknek, illetve az idősebbeknek szánt műveiben is kiemelte. Ezzel az egyedi és irigyelt látásmóddal szerzett kellemes perceket sorai olvasóinak.
Janikovszky Éva sorai mellől elválaszthatatlan a Réber László féle rajzos ábrázolásmód. Amit Janikovszky Éva szavakkal leírt, azt Réber László egyetlen vonallal rajzolt le, követve az egyszerűséget, egyértelműséget. Ketten együtt, közösen ezzel a letisztult módszerrel leegyszerűsítették, modellszerűvé tették az olvasóik számára a világot, és rengeteg teret hagytak a szabad gyermeki beleérző képességnek, fantáziának.
