StyleTöbb, mint Baranya. A hírek itt kezdődnek.

Hogy fog kinézni Magyarország klímája húsz-harminc év múlva? Lesz-e vizünk, tud-e majd működni a mezőgazdaság? Van még, ami menthető? Nem késtünk el a cselekvéssel? Van még egy utolsó szalmaszál, amelybe kapaszkodhatunk? Erről is beszélgettünk Ürge-Vorsatz Diána fizikussal, éghajlatkutatóval, a CEO, a Közép-Európai Egyetem Környezettanszékének professzora. Az ENSZ éghajlat-változási kormányközi testületének tagjaként 2007-ben Nobel békedíjat kapott. Hét gyermeke van. Ürge-Vorsatz Diánával beszélgettek a Szabad Európa munkatársai utolsó szalmaszálról, Magyarország jövőjéről, a cégek felelősségéről és klímaszorongásról.

Ön eredendően asztrofizikát tanult. Mi vitte később arra, hogy a klímával, környezetvédelemmel foglalkozzon?

Mindig a természetvédelem érdekelt. Csak a 80-as évek végén még nem nagyon lehetett igazából természetvédelemmel foglalkozni. Akkor csillagász szakra mentem. Mindig vicceltek az évfolyamtársaim, hogy én csillagvédő vagyok, mert tudták, hogy a környezetvédelem meg a természetvédelem a nagy álmom. Én voltam az évfolyamon a csillagvédő.

Mi az, amin most dolgozik?

Nagyon sokféle kutatáson dolgozom. A legnagyobb célom az, hogy jelen pillanatban megértessem Európával, hogy sokkal jobb irány az orosz gáztól való függetlenné váláshoz az épületeknek felújítása. Ezzel kapcsolatban van nagyon sok számításunk, nagyon sok példánk, amivel megmutattuk, hogy ha gyorsan nekiállnánk az épületállomány mélyfelújításának, akkor energia pluszos épületeket kaphatnánk – ez azt jelenti, hogy több energiát termelnének az épületek, mint amennyit elhasználnak. Ez a folyamat is egy-két évtizedig eltartana, de az alatt fokozatosan, jelentősen csökkenne egész Európában az EU-n kívülről származó földgáz behozatal. Ezzel megszűnne az, hogy egy háborút finanszírozunk és megszűnne a politikai függésünk is. De megszűnne a lakosság kitettsége az energiapiaci árrobbanásoknak, áringadozásoknak. Összességében mindenki jobban járna. Ráadásul növekedne a termelékenység is, hiszen jobb épületekben az emberek egészségesebbek, kevésbé terjednek a légúti megbetegedések. Ennek eredményeképpen Magyarországon kettő, Németországban fejenként, évente öt munkanapnyi hiányzást lehetne megtakarítani. Nem könnyű ide eljutni, nyilván. A másik kutatásom azt célozza, hogy hogyan lehetne egy olyan gazdaságot megalapozni, ahol nem arról szól a gazdaság, hogy minél több olyan terméket lenyomjanak a fogyasztó torkán, még több marketinggel, meg még több pszichológiával, hogy függők legyenek az emberek a termékemtől, az appomtól, vagy az egész idejüket azon töltsék és esetleg jól meg is betegedjenek tőle. Azt gondolom, hogy ez a gazdasági modell nem működik. Egy nagyon szűk réteg a társadalom nagy részének manipulálása révén gazdagszik meg. Azt gondolom, a gazdaságot át lehet úgy alakítani, hogy olyan dolgokból szülessen nyereséges üzlet, ami a társadalmat jobbá teszi, és a jólétet növeli.

A korábbi klímamodellek másfél Celsius fokos felmelegedéssel számoltak. Ön szerint ez még reális? Egyáltalán miben lehet bízni a jövőre nézve? Hogy fog kinézni az a világ, amiben majd az ön gyermekei is felnőnek majd?

Az, hogy hogyan fog kinézni ez a világ, ez most és rajtunk múlik. Nagyjából három évünk van arra, hogy visszafordítsuk a kibocsátások menetét. Hogy a kibocsátás tetőzzön három éven belül és onnan elkezdjen jelentősen csökkenni. Az évszázad közepére nagyjából nulla összes kibocsátásnak kellene lennie az üvegház hatású gázok szempontjából. Ez nagyon nagy kihívás, de muszáj megcsinálnunk, hiszen, például ez a nyár, meg az előző nyár ízelítőt adott abból, hogy mi várható, ha sürgősen nem változtatunk a tendenciákon. Hiszen már egyetlen egy fok, egyetlen egy celsius fok globális átlaghőmérséklet emelkedés olyan hatásokkal járna, amit most látunk. És itt már nem arról van szó Nyugat-Európában vagy Magyarországban, hogy egy kicsit feljebb tekerjük a légkondit. Hanem arról szól, hogy tönkremehet a termés, nagyon jelentősen megnő a halálozás. Vízhiány lép fel. Esetleg energiatermelési problémák lesznek. Jelentősen megnőnek az energia-, és élelmiszerárak. Ugyanúgy egyre gyakrabban fellépő pandémiákra számíthatunk: hiszen az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése egyre több járvány elindulását is okozza. Ez csak ízelítő volt, amiket eddig láttunk: az élelmiszerár növekedés, az energiaár növekedés, a pandémia. A migránsválság. Amikor három és fél milliárd embernek előbb-utóbb megszűnik az otthona, mert egyszerűen élhetetlen lesz, lakhatatlan lesz az a terület, ahol lakik, akkor muszáj előbb-utóbb elvándorolni onnan. Ezek olyan nyomások a nemzetállamok által dominált civilizációkra, hogy nagyon nehéz lesz nagy konfliktusok és nagy sérülések nélkül túlélni. A jólétet másként kell definiálnunk. Például a nagy sportautókra, dzsipekre, és az egyre növekedő légiközlekedésre alapuló jólét nem fog működni. Máshogy kell csinálni. Ettől függetlenül élhetünk jól, csak nem feltétlenül járhatjuk folyamatosan körbe-körbe a földet.

De nem késtünk el egyszer és mindenkorra?

A teljes interjú ITT olvasható.