StyleTöbb, mint Baranya. A hírek itt kezdődnek.

Lengyelország akaratlanul is részese lett az orosz-ukrán háborúnak, amit a bölcs miniszterelnökünk „lokális konfliktusnak” nevezett. Két ártatlan lengyel civil halt tragikus halált, miközben az agresszor moszkvai vezetők „provokációról” beszélnek. Ebből is látszik, hogy akik most a Kremlben csücsülnek a korlátlan hatalom bársonyszékében mennyire romlott és abnormális gazemberek, semmiféle bűntudat vagy lelkiismeret-furdalás nem nyomasztja őket, az őszinte részvétnyilvánítás valahogy kimaradt a hazug közlemény soraiból.

„A lengyel média és vezetők nyilatkozatai ‘orosz’ rakéták állítólagos landolásáról Przewodów közelében szándékos provokáció, amelynek célja a helyzet eszkalálása” – így szól az orosz külügy közleménye, amely azt próbálja sejtetni a közvéleménnyel, hogy „nyugati ügynökök” okozták a tragédiát, annak céljából hogy a lengyeleket „belerángassák” ebbe a konfliktusba. Olyan abszurd magyarázat ez, mint mikor bestiális gyilkosok próbálják relativizálni tettüket a sanyarú gyermekkoruk, és a rossz szocializációs körülményeik felemlegetésével, mintha az enyhítené bűntettük súlyát.

Nem sokkal a rakéták becsapódása után jött a hír, hogy az amerikai jelentések szerint ukrán légvédelmi fegyverek okozták a halálos kimenetelű balesetet. Erre fel is zúdultak a moszkoviták által vezérelt dezinformációs propaganda hazug prókátorai, ukrán provokációról, illetve a nyugati, amerikai titkosszolgálatok intervenciójáról agitálnak. Csőlátásuk azonban nem terjed ennél tovább, azt persze meg sem kell említeni, hogy annak a két lengyel civilnek máshogy alakult volna az élete, hogyha februárban Oroszország soviniszta újdespota vezetője nem indított volna agresszív terület – és zsákmányszerző háborút egy független országgal szemben, amelynek szuverenitását kőbe vésett kétoldalú és nemzetközi szerződések garantálták. Valószínűleg nem haltak volna ilyen tragikus halált, hogyha a katonai hadszíntéren alulmaradt orosz hadigépezet nem az ukrajnai civil lakosság és a nagyvárosok terrorbombázásával akarná kompenzálni csúfos katonai veszteségeit. Míg Ukrajna hadereje a civilizált világ teljes támogatását élvezve folytat honvédő háborút a megszállókkal szemben, akik az oroszajkú kelet-ukrajnai lakosságnak is nyomorúságos szenvedéseket okoztak – lásd Mariupol porig rombolása – addig a sértett moszkvai vezetők védtelen és fegyvertelen polgárok életének megkeserítésével, szisztematikus legyilkolásával, és települések élhetetlenné tételével akarják megnyerni a háborút.

Ideje lenne a magyar kormánynak is deklarálnia, hogy akárhonnan is lőhették ki azokat a rakétákat, a felelősség egyértelműen Putyint terheli. Számtalan civil áldozat elkerülhető lett volna, hogyha nem egy farkastörvényekben hívő, a nyers erő jogán gondolkodó dilis, barbár vezető ülne a Kremlben, aki bármikor képes lenne szerződéseket a saját önkényes érdekei szolgálatában felülírni, és gyengébb, kiszolgáltatottabb népekre támadni polgárok ezreinek, tízezreinek halálát és még többek számára nyomorúságos életet okozva. Nem mondom, hogy az ötös cikkelyt azonnal érvénybe kellene léptetni, hisz nem érte konkrét katonai támadás Lengyelországot, viszont hogy ha ebben a világban létezik még az igazságnak, és az abszolút moralitásnak legalább a szikrája a háború kirobbantói és támogatói felett a nemzetközi, hágai törvényszék fog példás ítéletet mondani.

Végtelenül egyszerű a kérdés, és – szerintem – végtelenül egyszerű a válasz is. Hol cseperedjen fel az a gyermek, akiről a szülei valamilyen oknál fogva lemondtak: árvaházban, vagy egy szerető családban, ahol adott esetben a szülők azonos neműek.

Nem tudok érvet felhozni az ellen, hogy az egyébként örökbefogadás feltételeinek maximálisan megfelelő azonos nemű párok, miért ne fogadhassanak örökbe egy gyereket, ha arra a gyerekre az állami intézményrendszer hidegsége várna. Magyarországon kifejezetten szigorú feltételei vannak az örökbefogadásnak, alaposan utána járnak a szülőknek, fontos, hogy mind az anyagi helyzetük megfelelő legyen, a pszichés vizsgálaton is megfeleljenek, mielőtt örökbe fogadhatnának egy csöppséget. Akárkiből nem is válhat nevelőszülő, természetesen az azonos nemű párok esetén is fontos, hogy ezeken a procedúrákon végig menjenek és megfeleljenek rajta. Azonban ha minden lehetőség adott, akkor igenis fogadhassanak örökbe ők is gyereket, hiszen pont ugyanannyira fogják őt szeretni, mint a heteroszexuális párok, és az a gyerek biztosan boldogabb, békésebb körülmények között fog felnőni, mintha árvaházban kellene nevelkednie.

Milyen érvek szoktak elhangzani az azonos nemű párok örökbefogadása kapcsán?

Az egyik, mely szerint a gyereknek szüksége van anyára és apára. Ez alapvetően igaz, azonban ne feledjük, hogy most is rengeteg gyerek nő fel anya vagy apa nélkül, azokban a családokban, ahol például haláleset történik, vagy valamelyik szülő csúnyán fogalmazva lelép otthonról, netán nem tudni, hogy ki a gyerek apja. Magyar gyerekek százezrei nőnek fel csonka családban, ami persze nem ideális, de akárhogy is nézzük, elkerülhetetlen. Azonos nemű párok esetén is kialakulhatnak a nemi szerepek, nem mellékesen például két férfi esetén sokat segíthet a nagymama, vagy egy lánytestvér, aki segíthet átadni a női mintákat a gyermek számára. Ha az az érv, az azonos nemű párok gyermekvállalása ellen, hogy ott „nem lesz anya ÉS apa”, akkor bizony úgymond a csonka családok létét sem szabadna engedni, hiszen ott sem feltétlenül van anya vagy apa.

Sokan hozzák fel érvként, hogy az iskolában bántani fogják azt a gyereket, akinek két apja vagy két anyja van. Nos, azok a gyerekek, akik őket bántanák vélhetően heteroszexuális szülők gyerekei, és bizony a heteroszexuális szülők felelőssége, hogy olyan gyereket neveljenek, aki nem bánt másokat, csak azért, mert másfajta családból érkeznek. Emiatt aligha lehet kritizálni az azonos nemű párokat, nem ők tehetnek róla, ha valaki – mondjuk ki – egy kis bunkót nevel a gyerekéből, aki másokat bánt a különbségek miatt, ahelyett, hogy tolerálná és elfogadná azokat.

Nem tudok rosszabbat elképzelni annál, minthogy egy gyerek család, otthon és szeretet nélkül nevelkedjen egy árvaházban, vagy állami intézményben. Azok a homoszexuális párok, akik képesek gondoskodni a gyerekről, meg tudnak neki adni mindent, amire csak szüksége van, akiknek köszönhetően szeretetben és biztonságban nőhet fel, igenis fogadhassanak örökbe. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy itt olyan gyerekekről van szó, akikről a szülei valamilyen oknál fogva lemondanak, sőt: könnyen lehet, hogy rengeteg abortusz is megakadályozható lenne, ha az anya tudná azt, hogy a szülés után, ha ő valamiért nem tudja vállalni a gyereket (mert túl fiatal hozzá, az anyagi helyzet nem engedi meg, egyéb okok miatt), akkor egy meleg, szeretetteljes légkörbe kerülhet. Mindaddig, amíg több az árvaházi gyerek, mint az örökbefogadásra vágyó szülő, nem lehet kérdés, hogy az azonos neműek számára is lehetővé kell tenni a gyermeknevelést.