Kezdőlap Blog Oldal 1468

Új ételek a Kijáratban

A Kijárat elsősorban azt gondolom, hogy italozós, közösségi helyként van nyilvántartva a pécsiek szemében, kevésbé kajás helyként. Holott a nyitáskor egy egész széles ételrepertoárral rendelkeztek, amit azonban – vélelmezhetően a Covid miatt – leszűkítettek és sokáig csak hamburger (meg egy darabig hot dog) szerepelt a kínálatban. Az elmúlt egy évben azonban ismét a bővítés útjára léptek: szeptemberben pizzák és lepények kerültek az étlapkínálatra, most pedig, miután hazaértem (mivel kvízeket tartok ott, előtte hetente jártam oda), láttam, hogy néhány hagyományos étel is szerepel az étlapjukon, többek között levesek, zengővárkonyi tekercs, cordon bleu és csirkés saláta is. Én ezt próbáltam ki, azon megfontolásból, hogy ennél az sem nagy baj, ha kvíz közben kicsit kihűl, akkor is fogyasztható marad (a hely elérhetőségei a galéria alatt találhatók).

Az étel a megbeszélt időre megérkezett, és meg kell hagyni, szép nagy adag, ezzel biztosan bárki jól lakik. Igazából az volt az érzésem, mintha a Cézár saláta és a görög saláta egy sajátos keveréke lenne. A Cézár elemeit adta meg a csirke (tudom, nincs az összesben, de azért szoktak hozzá tenni), ami jól átsült, kellemesen fűszerezett volt, valamint a zöldsaláta, illetve a pirított kenyérkockák. A görög saláta elemei a hagyma, a paradicsom, az uborka, a feta sajt és maga az öntet is egy joghurtos-savanykás ízű szósz volt. E mellett olívabogyót is tesznek rá, de én azt nem kértem, annyira nem szeretem.

Mindegy egybevetve, ebben az ételben nincs semmi világrengető, ennek ellenére mégis nagyon ízlett. Minden összetevő külön-külön finom és együtt is remekül kiegészítik egymást. A végeredmény meg egy olyan saláta, aminek jók az ízei, bőségem, de mégsem érzi azt az ember, hogy eltelítődne tőle, ez pedig így egy nagyon kellemes kombináció. Maga az étel egyébként 2.880 forint, ami a mai árak mellett úgy gondolom, egyáltalán nem sok.

A jövőben még biztosan meg fogom kóstolni a hely néhány további ételét is, (például az a babgulyás, amit többen ettek, kimondottan csábítóan nézett ki), addig is egy kis galériát csatolok étvágygerjesztőnek arról, hogy mivel találkozhattok még ételek terén, ha arra jártok.

Fotók: Hegedűs Tünde

A hely elérhetőségei:

Cím: 7621 Pécs Váradi Antal u. 9. (térkép itt)

E-mail: kijarat.pecs@gmail.com

Google-elérés itt.

Facebook-oldaluk megtekinthető itt.

Az Instagram-oldaluk megtekinthető itt.

Kisvendéglőként az ország 100 legjobb étterme között? Lehetséges

A DiningGuide TOP100 éttermének listájára felkerülni igen nagy dicsőség. A 100 vendéglátóhely között tavaly olyanok kaptak helyet többek között, mint Rácz Jenő étterme, a Rumour, Budapest egyik legnépszerűbb helye, a Stand étterem, vagy Baranyában a Hosszú tányért. Az, hogy ebbe a listába egy 4 éve nyílt újpesti kisvendéglő is bekerül, szinte már csodának tekinthető. A Kami Kisvendéglő azonban nemcsak, hogy bekerült, hanem évek óta meg is tartja a helyét a listán, sőt, még minimálisan javulnak is.

Maga a vendéglő számolt be erről a hírről Facebook-oldalán. Azt írják, hogy az a megtiszteltetés ért őket, hogy a DiningGuide étteremkalauz idén is beválasztotta a kisvendéglőt a legjobb 100 magyar étterem közé. Hozzátették, hogy már 4 éve, hogy sikerült feltennünk Újpestet a gasztronómia térképére.

„Negyedik éve, nyitás óta Magyarország legjobb kisvendéglőjeként, egy helyet javítva a 60. helyen, és 2 pontot javítva a 100-ból 84 ponttal végeztek több mint 50.000 vendéglátó egység közül. Továbbá bekerültünk a 15 szerethető magyar étterem közé és a legjobb 11 vasárnapi ebédlőhely közt is ott vagyunk. Hatalmas köszönet illeti valamennyi dolgozónkat, akik segítettek bennünket az úton, a vendégeinket, akik hűségesen jöttek hozzánk, és mindenkit, csak egy kedves mondattal, megosztással, jó értékeléssel segített nekünk.”

Köszönjünk, hogy visszajártok hozzánk! Szeretettel várunk Benneteket Újpesten! – zárták bejegyzésüket.

Borítókép forrása: ujpestihirmondo.hu

Erdogan nyerte a törökországi elnökválasztást

Hivatalosan is Recep Tayyip Erdogan nyerte a törökországi elnökválasztást, jelentette be a Legfelsőbb Választási Tanács (YSK). Az YSK elnöke, Ahmet Yener azt mondta, hogy Erdogant a szavazatok 52.14 %-ával választották újra.

„Az eredmény már magasabb feldolgozottsági szint esetén sem fog változni” – mondta Yener. – számol be az index.

A szavazatok 75,42 százalékos feldolgozottsága mellett Erdogan 53,41 százalékkal állt az élen. Az ellenzéki jelölt, Kemal Kilicdaroglu, a Köztársasági Néppárt (CHP) elnöke a részeredmény szerint a voksok 46,59 százalékát tudhatta magáénak.

A hivatalos adatokkal párhuzamosan az Anadolu török állami hírügynökség összesítésében már 98 százalékos feldolgozottság szerepelt. Náluk Erdogan a szavazatok 52,12 százalékát, míg Kilicdaroglu a 47,88 százalékát kapta.

Az Anka török magánhírügynökség adatai szerint szintén 98 százalékos feldolgozottság mellett Erdogan a voksok 51,94 százalékát szerezte meg, Kilicdaroglu pedig a 48,06 százalékát kapta.

Ahmet Yener, a török Legfelsőbb Választási Tanács vezetője 54,47 százalékos feldolgozottságnál azt mondta, hogy Recep Tayyip Erdogan a szavazatok 54,47 százalékával vezet, Kemal Kilicdaroglu pedig 45,53 százalékkal követi őt. Ez volt az első hivatalos adat az urnazárás óta. 

Erdogan elnök az első hivatalos adatok megjelenése után támogatóinak beszédet mondott, amelyben megerősítette győzelmét, és köszönetet mondott választóinak. Úgy fogalmazott, hogy a választók újabb öt évre az ország vezetésének felelősségét ruházták rá. Beszédében az elnök LMBTQ-párti politikával vádolta meg az ellene összefogott ellenzéket és gúnyolódva köszönt el vetélytársától.

A győzelem hírére vegyes reakciók érkeztek. Orbán Viktor és Szijjártó Péter gratulált a régi-új elnöknek, Putyin szerint „természetes” eredmény született, Kilicdaroglu azonban nem ismeri el a vereségét.

A vadonban már kihalt mhorr gazella született a Fővárosi Állatkertben

A vadonban már kihalt mhorr gazella született a Fővárosi Állatkertben, és a veszélyeztetett tarvarjaknál is több fióka cseperedik.

A mhorr gazella (Nanger dama mhorr) eredetileg Északnyugat-Afrikában őshonos, ám természetes élőhelyéről az 1970-es évekre teljesen eltűnt, így csak állatkerti állományai maradtak fenn – áll a Fővárosi Állat- és Növénykert hétfői közleményében.

Ezeknek a patásoknak az összehangolt szaporításával viszont jó esély van a faj megmentésére. Ezt az is bizonyítja, hogy néhány éve Marokkó déli részén újra lehet találkozni vadon élő mhorr gazellákkal egy olyan visszatelepítési programnak köszönhetően, amelyben állatkerti születésű egyedeket engedtek szabadon a faj egykori élőhelyén.

A Fővárosi Állatkert 2007 óta vesz részt az európai állatkertek mhorr gazella tenyészprogramjában. Az első gida 2009 tavaszán született, amelyet azóta több másik utód is követett. A budapesti állatkertben világra jött és sikeresen fel is cseperedett állatok idővel más, ugyancsak a tenyészprogramban részt vevő állatkertekbe, többek között Franciaországba, Olaszországba, Spanyolországba és Ausztriába kerültek.

Az elmúlt három évben átmenetileg nem született utód a mhorr gazelláknál a megfelelő tenyészállatok hiánya miatt. Tavaly azonban egy új, müncheni születésű, de Lengyelországból érkező tenyészbak, Taro került Budapestre. Ez az állat az apja a nemrég született gidának.

Az állatkert legifjabb mhorr gazellája május 10-én született, de az első napokban a kicsi és az anyaállat nyugalma érdekében a gondozókon kívül senki nem láthatta őket. Ebben az időszakban a Szavannaháznak az a része, ahol ezeknek a gazelláknak az istállója van, átmenetileg zárva is volt. Múlt hét elején a kifutón hosszabb-rövidebb ideig már láhatták a látogatók a jövevényt, és csütörtökön a Szavannaházat is újra megnyitották, így már a közönség is láthatja a kicsit, ha éppen a belső férőhelyen tartózkodik.

Egy másik ritka faj, a veszélyeztetett tarvarjú (Geronticus eremita) is szaporodott nemrégiben a budapesti állatkertben. Jelenleg három fióka is cseperedik náluk, őket a fészkelőhelyként szolgáló sziklapárkányon a közönség is jól láthatja.

A kép illusztráció, forrása: 444.hu

Pécsi és kolozsvári árak összevetése 3. – tömegközlekedés

Az előző két Pécs-Kolozsvár összehasonlító cikkem után egy picit más vizekre evezek, és a tömegközlekedés árát és minőségét vetem össze. Nyilván ez nem tisztán csak a két városról, hiszen a távolsági közlekedés más településeket is érint, de azért megpróbálok írni pár érdekes dolgot ebben a témában.

Kolozsvárról vonattal leginkább Marosvásárhelyre utazom, ami 108 kilométeres távolság. Ehhez képest a vasúti közlekedés egyáltalán nem hatékony. Több mint 3 órás a menetidő, ami azért durva. A Budapest-Pécs Intercity időben így már nem is tűnt annyira soknak. A vonatok tisztasága és minősége egyébként nagyon rendben van, talán még valamivel jobb is, mint itthon, viszont az ára…48 lejt fizettem ezért az útért (3.600 ft) ilyen távolságért ezt én sokallom. Persze az is igaz, hogy mindig a pénztárnál vásároltam, lehet, hogy online némi kedvezményt kaptam volna itt is.

A buszközlekedés valamivel jobb ilyen téren, ott 2-2.5 órás út is rengeteg található és vannak 35 lejes jegyárak is (bár van 50-60 is). Ami viszont ebben zavar, hogy itt az utazást nagyon sok különböző busztársaság szervezi, eltérő szabályokkal. Időnként fogalmam sem volt arról, hogy hova kell előre foglalni, hova nem, előrefizetés kinél van, ki áll meg csak, ha van foglalás stb.

Ezzel kapcsolatban volt is egy elég egyedi élményem. Egyik nap fél 8-kor kinn voltam a buszpályaudvaron, volt egy potenciális busz, amit elérhettem volna, de mivel tele volt, ezért várhattam a következőre. A következő 8.27-kor érkezett, beálltam ahhoz a megállóhoz, ahol elvileg megáll. Ami eleve szép volt, hogy 2 perccel azelőtt, hogy a busznak ott meg kellett volna állnia, egy személyautó megállt ott, de utána a busz, ami elvileg ment volna, elindult anélkül, hogy megállt volna a megállójában, elment üresen. 9.00-kor volt a következő potenciális jelöltem, amire megint nem tudtam felszállni, mert tele volt. Szóval várhattam 10.30-ig mire egy busz elvitt Vásárhelyre.

Hogy még szép is legyen a történet, fél 10 magasságában egy igazán rokonszenves biztonsági ember odajött hozzám, hogy mit üldögélek itt már ennyi ideje, ha nem akarok utazni, hagyjam el az állomást. Azóta megfogadtam, hogy sosem fogom szidni a magyar tömegközlekedési rendszert (azt nem mondom, hogy ezt be is tartottam, de azért visszafogottabb vagyok az eset óta).

Ugyanakkor amilyen negatív a véleményem a távolsági közlekedésről, annyira pozitív a helyiről. Aki papír alapú menetjegyet akar vásárolni az automatákban, annak ez 6 lejbe (450 forint) kerül…DE, és ez tényleg egy nagy de: egy ilyen jegy 2 utazásra jogosít, tehát az alkalmankénti jegyár ennek a fele, vagyis 3 lej. És a buszokon kártyákkal szimpla jegyet is lehet venni 3 lejért, ez azért brutális árkülönbség a pécsi 400 forintos vonaljegyhez képest. Ráadásul a buszok használhatják a villamossávokat, vannak külön buszsávok, így akkor is egy gyors utazást biztosítanak, ha egyébként a városban dugó van (ami nem ritka…).

A bérletárak szintén kedvezőbbek. A teljes bérlet – amivel a város egész területén lehet közlekedni 88.5 lej (6.640 forint) ami összegben nem sokkal olcsóbb, mint a pécsi (kb. a Tüke kedvezményes bérlet ennyi), viszont jóval nagyobb nagyobb területen, jóval több járat vehető igénybe vele.  A diákjegy ennek a fele, ezenkívül 45 lejért 1, 61 lejért 2 járatra lehet külön bérletet venni. Ez szintén nem rossz opció, mert vannak olyan buszok, ami Kelet-Nyugat irányba gyakorlatilag végigmennek a városon.

Említést érdemel még a „Zöld nap”. Zöld nap minden pénteken van a városban, és ezeken a napokon teljesen ingyen lehet a tömegközlekedést igénybe venni. A cél egyértelműen az, hogy a gépkocsi forgalmat legalább ezeken a napokon visszaszorítsák és az emberek a tömegközlekedést vegyék igénybe. Hasonló egyébként hétvégenként Marosvásárhelyen is működik. Hogy ténylegesen mennyit javít a helyzeten, a téren egyébként szkeptikus vagyok, szabad szemmel nem láttam, hogy péntekenként számottevő mértékben csökkent volna az autók száma, azt nem tudom, hogy ez azért van, mert így is annyi maradt, hogy a csökkenés ellenére észrevehetetlen maradt, vagy azért, mert nem is ért el komolyabb csökkenést.

Kevésbé környezetbarát dolog, de azért megemlíteném a taxik árát, ami szintén nagyon olcsó Pécshez képest, a legtöbb szolgáltató 4-5 lej közötti kilométer-díjjal számol, minden egyéb extra nélkül, így 20-25 lejből (kevesebb, mint 2.000 forint) akár a város másik oldalára is oda lehet érni. Nem gyakran élek ezzel a lehetőséggel, de amikor sok cuccom van, akkor azért nem habozok kihasználni ezt.

Muszáj környezetpusztítónak lennie a motorsportoknak?

Üvöltő motorok, az elégetett gumi és benzin szaga a levegőben, óriási tömegek egy néhány kilométeres aszfaltcsík körül és néhány – egyébként elképesztően tehetséges – versenyző, vagy ahogy a sportágakon belül magyarul hívjuk őket, pilóták – így lehetne talán a legrövidebben leírni, hogy mit is látunk, érzünk egy autó- vagy motorverseny helyszínén első pillantásra. Az objektivitásomat feláldozva fényre lépek és már a cikk elején elárulom, hogy én magam kifejezetten nagy motorsport rajongó vagyok, szívesen fogyasztom a különböző versenyeket televízióban vagy élőben, kategóriára való tekintet nélkül. Ettől függetlenül, amikor a cikk első mondatát leírtam, egy dologban hiányérzetem volt. Ez pedig nem más, mint az említett versenyhétvégék járulékos következményeinek akár csak egy-két szóban történő megemlítése. Úgy siklottam el hirtelen én is amellett, hogy az üvöltő motorok óriási mennyiségű elégetett üzemanyaggal működnek, sőt, a csupán néhány kör megtételére alkalmas versenygumikról se feledkezzünk meg, de vannak itt még további szempontok is.

A cikk címében felvetett kérdésre a legkönnyebb azonnal rávágni válaszként, hogy NEM és mindenki, aki ennek ellenkezőjét állítja, segédkezik a versenyeket rendező és működtető, valamint a sportágban üzleti szempontok alapján jelenlévő befektetők zöldrefestési törekvéseiben. Éppen ezért véleményem szerint fontos két külön irányra bontani a kérdés vizsgálatát:

Ha úgy közelítünk ehhez a kérdéshez, hogy például egy Forma 1-es futamot csupán szórakoztató termékként kezelünk és úgy gondoljuk, hogy minden csepp felhasznált üzemanyag – legyen szó versenybenzinről vagy arról, amit a csapatokat szállító járművek használnak fel – óriási és felesleges pazarlás, akkor a válasz természetesen az, hogy ezen sportágak egyetlen és leghatékonyabb zöldítési módja a teljes leállításuk.

Ha azonban úgy vizsgáljuk ezt a kérdést, hogy – maradva a példánál – a Forma 1, mint termék és úgy is, mint versenysorozat már jóval a környezetvédelem fontosságának közbeszédben történő megjelenését megelőzően is működött és időközben egy üzleti szempontból világméretűre duzzadt „vállalkozás” lett, ahol nem csupán milliárdos üzletemberek keresik meg az újabb luxus villáik árát, hanem több száz vagy a gyárakat, hátországot is hozzátéve több ezer embernek van munkája és nem lehet ezt a sportágat egy tollvonással olyan könnyen a Föld színéről is eltüntetni, akkor a szubjektív véleményem szerint érdemes arra törekedni, hogy ami működik, az úgy működjön, hogy közben a lehető legkisebb károkat okozza a bolygónak.

Ha a konkrét törekvéseket nézzük, akkor két irányt különböztethetünk meg, az egyik ilyen irány, hogy teljesen új verseny sorozatokat hoznak létre, ahol száz százalékban elektromos meghajtású járművek szállnak versenybe egymással. Ezt láthatjuk például a Formula E elnevezésű versenysorozatban, amit sokan a Forma 1 elektromos meghajtású alternatívájaként tartanak számon. De magyar vonatkozást is tudunk példaként említeni, mert a túraautózásban is megjelenő elektromos szériában, a PURE ETCR sorozatban Nagy Dániel és Michelisz Norbert nevével is találkozhattunk már.

A másik ilyen irányzat, amiről érdemes talán egy kicsit többet beszélni az, amikor a már meglévő és óriási rajongótáborral rendelkező sorozatok esetében terveznek vagy vezetnek be olyan intézkedéseket, amelyek a fentartható(bb) működést segítik elő. A már említett Forma 1 – vagy helyesen Formula 1 – számos olyan intézkedést jelentett be az elmúlt években, amelyektől elmondásuk alapján zöldebb és fenntarthatóbb lesz a sportág működése. Ilyen többek között az a célkitűzésük, hogy 2030-ra átállnak egy teljes mértékben „zöld”, szintetikus üzemanyag felhasználására, mindezt pedig úgy tennék meg, hogy a versenyautók motorjának teljesítménye eközben nem csökken. A bejelentésről bővebben a futamokat Magyarországon közvetítő M4 Sport írt részletesen korábban.

Összegezve: azt még a motorsportok rajongójaként is nehéz lenne állítani, hogy ez egy fenntartható és zöld ágazat, bármelyik sorozatot is nézzük. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a sokszor példaként használt Forma 1 egy hatalmas, dollármilliárdos „biznisz”, aminek a tulajdonosai és a részvényesei az üzleti világ más részeihez hasonlóan elsősorban a profitért és a növekedésért dolgoznak. Érdemes tehát minden nagyívű bejelentést kétkedve fogadni és legalább a gyanút fenntartani a zöldrefestés megjelenésével kapcsolatban mindaddig, amíg be nem bizonyosodik egy újításról, hogy az valóban érdemi változást volt képes eredményezni. Ettől függetlenül viszont azt gondolom, hogy ha elfogadjuk, hogy ezek a sportágak léteznek szórakoztató formátumként és üzletágként egyaránt, akkor hiába nem lesznek teljesen fenntarthatóak valószínűleg soha, azt mégis fontos ösztönözni, hogy a működésük során a lehető legkisebb károkat okozzák a környezetünknek, bolygónknak.

Kiemelt kép: Pexels, Jenda Kubeš

Interjú közben kisétált Kammerer Zoltán, amikor az akkumulátorgyárról kérdezte a riporter

Mint arról korábban beszámoltunk, a korábbi gödi polgármester lemondását követően a függetlenként induló, de a Fidesz által nyíltan támogatott Kammerer Zoltán nyerte a település polgármester-választását. Egyik első interjúja azonban nem tartott túl sokáig.

Első polgármesteri interjújában az ATV-s Heti Napló riportere arról kérdezte, ami Göddel kapcsolatban már régóta országos figyelmet vált ki: az akkumulátorgyárról. A többféleképpen feltett kérdések ellenére Kammerer érdemi választ nem adott, csak olyan közhelyeket, mint hogy „a gyár már itt van”, és „együtt kell velük működni”. Nem egészen négy percig bírta a kérdezősködést, és inkább kisétált az interjúról.

Reméljük, a jövőben azért együttműködőbb lesz a sajtó embereivel kényesebb témákban is!

57 éves Spitzer Gyöngyi, vagyis Soma Mamagésa

Ma ünnepli 57. születésnapját Soma. Spitzer Gyöngyi (született Somogyi Gyöngyi Zsuzsanna, vezetéknevéből ered a Soma becenév) 1966. május 29-én született Debrecenben egy ötgyermekes család első gyermekeként. 5 éves korától 16 éves koráig rajzszakkörös volt. A legkomolyabb eredményt 16 évesen érte el, egy nemzetközi japán rajzversenyen ezüstérmes lett. Már 2 éves korában Hajdúnánásra költözött, majd húszéves korától Budapesten élt.

A médiába 1989-ben robbant be, elsőként Déri János hívta be az Éjszaka című műsorába, hogy ott élőben mutasson be részleteket az Élet és Irodalomban megjelent „Szexuális szakácskönyv”-éből. (Ebből lett később, 2012-ben az Afrodiziákumok szakácskönyve). Legnagyobb ismertségre azonban talán 2003-ban tett szert, amikor 3 éven keresztül a Megasztár zsűrijének női tagjaként szerepelt. Ezen kívül saját műsora volt az MTV-n a Testi mesék, de szerepelt a Big Brorther VIP-ban, a „Celeb vagyok, ments ki innen”-ben,  a Sztárban sztárban, valamint a Viasat-on a Lakatos Márk által vezetett „Szeretem a testem” című műsorban is.

 A ’80-as évek vége óta zenélt pesti klubokban. Évekig énekelt rendszeresen a Fiatal Művészek Klubjában /FMK/, és a Fekete Lyuk-ban; elsőként koncertezett a Tilos az Á-ban, ahol évekig klubja is volt. 2002: megalapította a Soma MG Zenekart (azaz: Mamagésa) Innentől kezdve használja ezt a művésznevet. Miután a zenekarban néhány tag kicserélődött, új nevek kapott a csapat: Soma Jazz Apple néven működött tovább. 2006-ban Megalapította a Libidó nevű zenekart. 2009 decemberében, a saját női zenekarával az Éva Komplex-szel debütált a Gödörben. Egy év múlva a három lány helyett három fiút hívott a zenekarba, ami a VANAVAN nevet kapta. 2014-ben férjével, Lőrincz Györggyel, megalapították a CSOKAPASZI együttest. 2015-ben VANAVAN nevű zenekarával – új tagokkal – debütált az Everness fesztiválon.

Egy betegség kapcsán – hangszalag csomó – elindult a tudatosság útján. Beiratkozott ezoterikus – és spirituális kurzusokra és kineziológiai tanfolyamra. Rengeteget mozog, lételeme a mozgás. Tudatosan tett a fizikai és lelki egészségéért. A belső úton ’95. májusa óta folyamatosan segíti a kineziológia, amihez azóta nagyon sokféle önismereti és öngyógyító módszer jött még. Spirituális-pszichológiai-önismereti-ébresztgető műsoraiban ezzel a témával is rengeteget foglalkozik.

2007-től egyre több önkéntes munkát vállalt. A csömöri testi-szellemi fogyatékos intézettel igen szoros a kapcsolata, emellett hátrányos helyzetű nők, és mélyszegénységben élő cigányok kapnak folyamatosan figyelmet, energiát. Ózd-Hétes telepre rendszeresen adománygyűjtést szervez. Vállal jótékonysági fellépéseket is.

Szerkesztőségünk nevében még sok boldog évet kívánunk neki!

Borítókép forrása: nlc.hu

81 éves eltűnt gyermekorvost keres a rendőrség

A Budapesti Rendőr-főkapitányság XIX. Kerületi Rendőrkapitánysága 01190-157/169/2023. körözési számon eljárást folytat az ismeretlen helyen tartózkodó Halmágyi Mária ügyében.

A 81 éves nő 2023. május 26-án éjfél és reggel négy óra között XIX. kerületi lakásából ismeretlen helyre távozott, azóta életjelet nem adott magáról. A rendőrök jelenleg is keresik.

Halmágyi Mária 167 centiméter magas, barna hajú, barna szemű. Utolsó ismert ruházata fekete kabát, szürke felső és sötét nadrág volt.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság XIX. Kerületi Rendőrkapitánysága kéri, hogy aki a 81 éves Halmágyi Mária tartózkodási helyéről információval rendelkezik, akár névtelensége megőrzése mellett tegyen bejelentést a nap 24 órájában elérhető, 06-80-555-111-es Telefontanú zöldszámán, illetve a 112-es díjmentes segélyhívó számon.

Kifütyülték az ukrán teniszezőnőt, mert nem fogott kezet a fehérorosz ellenfelével

0

A kijevi születésű, húszéves teniszező, Marta Kosztyuk – immáron nem először – nem fogott kezet a mérkőzés után fehérorosz ellenfelével – számol be a mandiner.

Kosztyuk ellenfele a fehérorosz színekben játszó, huszonötéves Arina Szabalenka volt.

A mérkőzést az ukrán teniszezőnő vesztette el, 6:3, 6:2 arányban.

Ahogy az szokás, a játékosok ilyenkor előbb a játékvezetővel, majd egymással ráznak kezet. Utóbbi gesztus viszont elmaradt – a francia publikum ezt nem értékelte: kifütyülte az ukrán atlétát (igaz, voltak, akik tapsoltak is) –, merthogy Kosztyuk tartja magát korábbi fogadalmához, amely szerint addig nem ráz kezet egyetlen orosz, illetve fehérorosz sportolóval sem, míg háború zajlik az anyaországában. (A felvételen látható, ahogy a sötétkék ruhában játszó ukrán sportoló betartja „ígéretét”, majd levonul a salakról.)

A mérkőzést követően – a CNN érdeklődésére – Szabalenka leszögezte: „Ami a háborús helyzetet illeti, jómagam többször elmondtam már, hogy senki e világban – orosz, fehérorosz atléták – nem támogatja a konfliktust. Hogyan tehetnénk ezt? Normális emberek soha nem fogják ezt tenni.” Hozzáfűzte, ha megtehetnék, ha megtehetné, hogy megállítsa a vérengzést, megtenné, de „sajnos ezt nem mi irányítjuk”.

Marta Kosztyuk márciusban szerezte meg pályafutása első egyéni, WTA-tornagyőzelmét, méghozzá Austinban. Akkori ellenfele a moszkvai születésű, huszonkétéves teniszezőnő: Varvara Gracseva volt. A mérkőzés után Kosztyuk nem csupán nem fogott kezet Gracsevával, de látványosan nem vett tudomást az orosz sportoló létezéséről. Helyette szónokolni kezdett:

„Abban a helyzetben, amiben most vagyok, rendkívül különleges, hogy megnyertem a címet, amelyet Ukrajnának és mindazoknak az embereknek szeretném ajánlani, akik harcolnak és meghalnak.”

Pár hónappal korábban, a US Openen pedig egy másik fehérorosz teniszezőnővel, Viktorija Azarenkával nem volt hajlandó kezet rázni.

Az esetről készült videó itt található.